Egyre gyakrabban lehet vele találkozni, de nem is véletlen, hogy ő lett a nagy közösségek kis kedvence: csöppségével és kedves hangjával instant boldogság ez a hangszer. Sok szép megnevezést hallottam már: hívták balalajkának, kis gitárnak, de naaaagy gitárnak is, most viszont inkább maradjunk az ukulelénél.
A hangszer polinéz eredetű, neve hawaii nyelven „ugróbolhát” jelent. Az 1800-as években született, azóta pedig egyre nagyobb hírnévnek örvend.
A gitár hat húrjával ellenben egy ukulelének négy nejlon húrja van (az első példányokat még macskabéllel húrozták fel, szerencsére azóta már állatbarátabb megoldást használnak a hangszerkészítők). Eredetileg négy méretben fordult elő: szoprán, koncert, tenor és bariton, ma viszont már találkozhatunk szopranínó (extra kicsi) és basszus verziókkal is. Utóbbiak a legnagyobbak, a basszusgitár feladatát látják el. Ezeken kívül létezik guitalele, banjolele, mandolele, meg ki tudja milyen más hangszerrel fuzionált még. Találkozhatunk műanyag ukulelékkel is, ezek általában jóval olcsóbbak, mint a fa verziójuk – a minőségtől függően az ár is nagyon változó: az 5000 ft-os valószínűleg nem szól olyan jól, mint az 50 ezres társa, de a kezdéshez nyilván elég a spórolósabb változat is.
Egy jó tanács: ha ráveszed magad, hogy megtanulj rajta, mindenképp kezdd a Somewhere over the rainbow-val. Egyrészt, tényleg alap, másrészt, nagyon sokszor fogják kérni tőled. Na meg persze elmaradhatatlan az I’m Yours című Jason Mraz-szerzemény, fesztiválokon akár ingyen sört is kaphatsz, ha eljátszod (bizony, megtörtént). Ráadásul nem is kell profinak lenni, ha tudod kísérni a dalt, már az is nagy sikert arat. Praktikus, mert pici, így akárhova jöhet velünk: George Harrison mindig hordott magánál kettőt, hogy legyen kivel zenélnie.
Maga a hangszer komolynak nem nevezhető, de a 80-as években alakult Ukulele Orchestra of Great Britain tett egy kísérletet a komolyzenére. A zenekar azóta is együtt dolgozik, az ukulele minden formája fellelhető benne, és a zenei palettájuk is iszonyatosan színes: játszanak Csajkovszkijt, Kate Busht, de Nirvanát is.
Nagyon jól összehozza az embereket ez a kis hangszer: akár egy fesztiválos baráti zenélgetés közben gyorsan összegyűlhet körülöttünk a lelkes közönség. Előfordult már, hogy egy csapat középkorú skinheaddel énekeltünk Ocho Machót. Tanulság: vegyél egy ukulelét, és rájössz, hogy bármi megtörténhet.
