Szvoren Edina sikeresen viszi táncba a közép-európai abszurdot legújabb novelláskötetében.

„A középeurópai abszurd a Kis Vakond lakhelye mellett él egy elhagyott kórházban, ahol bezöldült kis vakondos matricák vannak az ablakon. Unokatestvére, a közép-amerikai abszurd néha küld neki csomagot, műanyagzoknit és reklámmintás cukorkákat. Olykor levelet is kap a fővárosban élő unokáitól, autobiográfiától, a család kedvencétől cikornyás betűket és trashtől, aki nem állt meg a pálinkánál.

A középeurópai abszurd köszöni, jól érzi magát. A hozzá címzett leveleket továbbítja a Télapónak, aki átfaxolja őket egy középeurópai szerkesztőnek, aki megírja a levélíróknak, hogy amire vetemedtek, nem művészet. Magyarországon annyit jár, mint a Nemzetközi Zsidó Könyvvásár, néha leruccan és egy zsiráfszínű panamakalapban járja a várost, olyankor egy Erzsi nevű pesti asszonynál lakik, akivel hetyeg. Vagyona felbecsülhetetlen mértékű, de ez nem látszik rajta, mivel örökségre gyűjt. Senki se gondolta volna, hogy a középeurópai abszurdot egy meghatározhatatlan fényű romkocsmában éppen egy szemüveges, cingár göndörhajú nő fogja úgy megtáncoltatni, ahogy senki soha.”

(Király Csenge Katica)

„A kispróza olyan műfaj, amely rendszerint nem ringatja hamis illúziókba az olvasóit a világ leírhatóságáról.” (Szalay Zoltán, dunszt.sk)

„Szvoren Edina Mondatok a csodálkozásról című kötetét tekinthetném rejtvénynek: belecsavarodok a nevekbe, fogalmakba, duplán és szimplán csűrt apróságokba. Végül becsavarodok.” (Kovács Eszter, prae.hu)

Szvoren Edina Mondatok a csodálkozásról című kötete 2021-ben jelent meg, három évvel a Libri-díjas Verseim után. A szerző ötödik novelláskötetében markánsan jelenik meg a rá jellemző hang és elbeszélő. Ezeket érzékletesen példázzák a jól eltalált és kiemelhető mondatok: „Mint mikor ugye sír az ember, és a tárgyakról lemásznak a színek”; „Kérdezte, rosszkedvem van-e. Dehogyis, gondoltam, ez nem kedv”; „Ahogy tejbegríz pórusai közt szivárog szét a kakaópor fényes olvadéka, a férfi elmosolyodott.”

Szvoren f21
Forrás: konyvesmagazin.hu

Ebben az erősen benyomás-orientált, egymásra simított részletekből összetevődő belső világban meghatározó a hangzás, az összehangzás szerepe is:

Ugyanazokat a részképességeket használja a zene is, mint a nyelvi, irodalmi érzékelés. Vannak pillanatok, amikor azt lehet érezni, hogy nem megfogalmazol vagy kifejezel valamit, hanem amit leírsz, abban hézagtalanul egybeesik forma és tartalom.”

– nyilatkozta a szerző egy 2018-as interjúban.

Szvoren és a formára utaltság

Az írónő szövegeinek másik karakteres vonása a kispróza formai tereinek kitöltése. Szvoren mindegyik kötete novelláskötet, és több interjúban is szólt a formához való tudatos kapcsolódásáról. Számára a hatás szempontjából is kiemelten fontos a sűrítés a meghökkentés eszközén keresztül. A novella egyik műfaji sajátossága a meghatározott tér (ami még az érettségire megtanulandó kilenc alapjellemző között is szerepel). Ezt az atmoszférikusságot teremti meg a sok különálló részlet hangulati egymás mellé helyezése. Ugyanakkor a novellai fordulat és csattanó tétjét is növeli azzal, hogy egy intuitív, kontrasztos alapfeszültségekkel teletűzdelt kiindulópontot mutat be.

Témái között szubjektív és objektív fókusz egyaránt található. A szövegek egy része az interperszonális kapcsolatokat dolgozza fel, ezekben jellemző az egyes szám harmadik személyű elbeszélő, a több név és a háttér, a helyszín kiemelése. Más szövegek belső folyamatokról szólnak, amelyekben az egymástól különböző távolságra eső jelenségek, motívumok között létesül asszociatív kapocs.

Csordás László az első Szvoren-kötetről (Pertu) írott kritikájában külön kiemelte, mennyire hasznos gesztusnak tartja, hogy az írónő – nyilvánvaló műveltsége ellenére – olyan szimbólumokat használ, amelyek általánosan hozzáférhetők (mint a mindennapi polgári élet tárgyai, a színek vagy a rokoni viszonyok). Későbbi köteteiben megfigyelhető bizonyos zenei műveltség (erre többek között Schumann Kindeszenen című darabjának variációs felhasználása hívja fel a figyelmet), és emellett egyfajta pszichológiai, logikai érdeklődés is, valamint változatos természettudományos elemek. Ám ezek mindegyike reflektált, így a Mondatok a csodálkozásról-ról is elmondható, hogy közérthetősége mögött nagyfokú tudatosság található.

Szvoren f21
Forrás: lira.hu

Szalay Zoltán, Domján Edit és Kovács Eszter kritikáinak alapját a mű és a gondolkodásmód esszenciájának a felfejtése jellemzi. Ez azért is szemléletes és érdekfeszítő vállalkozás, mert a Szvoren-univerzum komplexebb fejlődéseket, összekapcsolódásokat feltételez az életművön belül. Ebben a stabil tudásra épülő újabb tudás flow-élménye is bontakozik ki, de művészetelméleti téren Seregi Tamás Tolnai Ottóról írott tanulmányának a címét is megidézheti: A heterogenitás mint tisztaság.

Az elbeszélő kérdőjelei

A novelláskötet három részre oszlik: egy előszószerű, mondatok a csodálkozásról névre hallgató szegmensre, egy Ohrwurm-jegyzetek címet viselő másfél oldalas pászmákból álló egységre és lezárásul a Hét novellára.

A hét novella klasszikus felépítésű egy fordulattal és csattanóval. Az Ohrwurm-jegyzetek annál avantgárdabb kísérlet. Egy-egy tárgy vagy vonás középpontba emelésével éppen a mindennapi narratíváinkról alkotott képünk kérdőjeleződik meg, amelyben korlátlan mértékben birtokoljuk az elbeszélő funkciót. Az Ohrwurm-jegyzetek szegmensben mégsem tudhatjuk, „hol van elhelyezve a kamera”. Kritikai szempontból az első, hosszabb, különálló bekezdésekből álló egység lehet problematikus.

Ebben a részben az írónő egy erősen megfigyelő-központú szemszögből ír a mindennapi csodálkozásra való képességről. Ez egyfajta bevezetőként, előszóként értelmezhető, az ezt követő részek abszurditásának azonban nem egészen ágyaz meg. Ezenkívül a bevezető rész felkészíti az olvasót egy narrátor jelenlétére, miközben éppen az elbeszélő illékonysága válik tétté.

Szvoren f21
Forrás: magazin.libri.hu

Ilyenformán a Mondatok a csodálkozásról a hivatkozási alapjain keresztül teremt meg egy értelmezői közösséget. Akik hozzáférnek azokhoz a kulturális humor-tényezőkhöz, amik a novelláskötet feszültségeit sejtetik, az ellentétek jellegén keresztül érzékelik egymást. Illetve ezek az ambivalens antinómiák feltételezik az értő és hozzáférő olvasókat is. Véleményem szerint ez a kötet leghatásosabb eszköze és újító hatású, mégis tendenciózus vonása.

A különböző nézőpontokból összefonódó narratívák egymás mellé helyezése egy olyan ironikus kontrasztot hoz létre, ami eközben közérthető is. Ez egyfajta mutációja az abszurdnak, ami az értelmetlent ruházta fel értelemmel. Ugyanakkor a ritmusán keresztül, ami a kortárs életviteli tényezőkből következik (az internet, a közélet gyorsasága, az ingerküszöb, a saját belső narratívák), újraesztétizál egyfajta művészi teret. Ebben a térben egy fekete csatos cipő, egy hegedű vagy két Schumann-dal önmagát jelölő és kifejező aurává válhat.

„[…] hallgatni kell” (Wittgenstein)

„Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom.” (Ottlik Géza)

„Az Ottlik-mondat nem remeg, nagyon is biztos, hanem mint egy nagy bárka, fekete madár, szinte alig érezhetően: ing.” (Esterházy Péter)

Egy Szvoren-mondat harsány, királylányra emlékeztető amőba citromszínű szervrendszerrel. A Szvoren-amőbákban nem lehet lakni, mégis érdemes.

Kiemelt kép: hang.hu

Felhasznált szakirodalom

SZALAY Zoltán, Szerinted mi az ellentéte a csodának?, Dunszt, 2021.

KOVÁCS Eszter, A titok szaga, Prae, 2021.

DOMJÁN Edit, Lassuljunk le, Revizor, 2021.

https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00056/esterhazy00063/esterhazy00063.html

SEREGI Tamás, A heterogenitás mint tisztaságTanulmányok Tolnai Ottó költészetéről, szerk. THOMKA Beáta, Kijárat, Budapest, 2004.