Nádas Péter életműve múltunk és jelenünk verbális tükre, amely a hétköznapok megélt pillanatain keresztül láttat sorsokat, mutat be személyes, családi történeteket, melyek egyik fő színtere Budapest. Elbeszéléseiben izgalmas és részletes leírásokat olvashatunk a főváros különböző helyszíneiről, a történelem formázta kalandos sorsáról. Nádas Péter Budapestje azonban nemcsak szövegeiből, hanem a szerző készítette fotókról is ismerhető.
Az idén 80. születésnapját ünneplő írót köszöntő rendezvénysorozat keretében a Budapest Brand és a Jelenkor Kiadó nyílt fotópályázatot hirdet. A pályázatra bárki jelentkezhet maximum 3 olyan egyéni képpel, amelyek mindegyike Budapesten, a kiírásban feltüntetett Nádas-idézetek által inspirálódva, a megadott helyszínen készültek.
A pályázat nyertes alkotásait kültéri kiállításon mutatjuk be 2022. októberében. A legjobb három pályamű készítői pénzjutalomban és könyvcsomagban részesülnek.
A zsűri tagjai:
- Török András művelődéstörténész
- Kudász Gábor Arion fotográfus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója
- Mucsy Szilvia fotográfus, a Budapest FotóFesztivál igazgatója
Pályázati feltételek:
Professzionális és amatőr fotográfusok egyaránt jelentkezhetnek.
Csak egyéni képeket fogadunk el, sorozatokat nem.
Alkotónként maximum 3 egyéni képet lehet beküldeni.
Kizárólag Budapesten készült képekkel lehet nevezni.
Fotográfiák beadási paramétere:
A 3 darab képet egyenként csatolva, 150 dpi, 1800 pixel hosszabbik oldal, JPG formátumban az alábbi email címre küldjék: bpfsubmit@gmail.com a levél tárgya: ,,Nádas Péter Budapestje”
A képek elnevezése: alkotóneve_helyszínszám_képszám
Például: Iksz Ipszilon_1_1, LehrKristof_1_2, LehrKristof_2_1
A levél törzsében kérjük az alábbi adatokat megadni: alkotó neve, a kiválasztott helyszín száma, megnevezése (1. Margit híd, 2. Palatinus-házak, 3. Damjanich utca 38. és 42., 4. Margitsziget, 5. Dobsinai út 12., X. – a felsoroltaktól eltérő helyszín, annak megnevezése és a választás indoklása, akár Nádas-idézettel) képek címe (ha van)
Külső tárhelyek linkjei nem minősülnek beadott pályázatnak, a képanyag ne legyen tömörítve
Pályázati munkák beérkezésének határideje: 2022. szeptember 14. (szombat), 24 óra.
Idézetek és helyszínek:
1. Margit híd
„Manci hídnak becézték a pestiek a pontonhidat, mivel a november 4-i déli csúcsforgalomban felrobbant vagy szándékosan felrobbantott Margit hidat, a saját édes nővérét váltotta ki. Ma sem lehet megmondani egészen pontosan, hogy november 4-én mi történt. A híd megmaradt budai tagjait a Margitsziget feladásának napján, január 29. hajnalán robbantották fel aztán.” (Világló részletek I.)
„A sötétszürke, nehézkes járású Pobjeda közben elérte a szigeti bejárót, s valamelyest lassított. Nem annyira a kanyar, mint inkább az északról érkező, iszonytató erejű széllökés miatt. A folyam két partjáról emelkedő hídnak ez a legmagasabb pontja. Aki a pesti partról ér fel, s nincsen mással elfoglalva, annak az elébe táruló dombok élén önkéntelenül végig kell haladnia a tekintetével. Most a sofőr sem láthatott sokat belőle. Az ablaktörlő a legnagyobb sebességen működött, ám a szél valóságos köpenyként préselte rá a kocsira a zápor kopogó cseppjeit.” (Párhuzamos történetek I.)
2. Palatinus-házak
„A század tízes éveiben épült, magas Palatinus-házak súlyos tömbjeinek túlsó oldalán, valahonnan a Margit híd felől vontatóhajó közeledett, és a vízen szétterülő, a folyam kővel kibélelt ágyát is megreszkettető éktelen lármája a mellékutcákon át beszivárgott a házak közé. Aki ebben a városnegyedben élt, hozzászokott a zajhoz, mely jött, átvonult, lassan elhalt a folyó felett.” (Párhuzamos történetek I.)
„A pontonhíd is összetett szó volt, mégis könnyebbnek tűnt megérteni, mint a díszes, peckes karpaszományost vagy az ostobán és laposan kúszó munkaszolgálatost, mert csak le kellett menni hozzá a hatodikról, át a Palatinus-házak óriáskeresztjén, amely az Újpesti rakpartot a Pozsonyi úttal, a Katona József utcát a Sziget utcával kötötte össze, s a háborúsan sérült városi épülettömegek fenyegetéseként még ma is gyakorta megjelenik az álmaimban,” (Világló részletek I.)
3. Damjanich utca 38. és 42.
„Azon a mindennél emlékezetesebb éjszakán, amikor a Damjanich utca 42. számú ház egyik felét egy bomba egyszerűen leszelte, de a lépcsőház és a ház másik fele, velünk együtt, csaknem épen megmaradt. Az ablakok ugyan betörtek és a szilánkok mindenkit könnyen megsebesítettek. Ez pedig 1944. június 27-én történt, amikor az amerikai légierő 300 négymotoros nehézbombázóját egy felhőktől takart sziléziai célpont helyett Budapest fölé vezényelték az angolszász szövetségesek, hogy a Ferihegyi repülőteret, a pályaudvarokat és a Ferenc József laktanyát zúzzák ízzé-porrá.” (Világló részletek I.)
„És még azt is el kell mesélnem, hogy anyám nővéreit, Ella és Ilma nénémet, ezerkilencszáznegyvenöt januárjában kibombázták Damjanich utcai lakásukból. Még az ötvenes években is láttam az épület eltakarítatlan romjait.” (Emlékiratok könyve)
4. Margitsziget
„Azon a kovácsoltvas kerítésen buktam át, amivel a Margitszigeti Nagyszálló mögött a platánokkal szegélyezett sétautakat elválasztották a hatalmas, sima gyeptől. Hogyan felejthettem el. Növények indáit, tekergő szárait, elnyíló virágait, óriás, kerek bimbóit imitálta a neobarokk vaskerítés. Valósággal beleverődtem a sípcsontommal a szirmok lemezkéibe és a bimbók bunkóiba.” (Párhuzamos történetek II.)
„Otthon legalább reménykedhettem, hogy a szavakat egyszer megértem, illetve úgy fogom a szavakat érteni, ahogy a felnőttek használják, ám az illatok, ha nem éreztük éppen a hullák bűzét vagy a nyitott csatornák bűzét, többnyire kellemesek voltak. Jöttek a Dunáról, a Dunának volt nyári illata, volt téli illata, s ezek napról napra változtak, jöttek a Margitszigetről, az orgona, a jázmin, aztán ott volt a Julius Meinl a sárga csempével keretezett kirakatával, ahol minden ajtónyitással vastagon dőlt ki az utcára a vörösréz kávépörkölőkből a kávé illata, odabenn meg a celofánnal letakart füstölt halak halmából emelkedett fel egy másik veszélyesen vonzó illat, meg a medvecukorból áradt vagy a selyemcukorkából.” (Világló részletek I.)
5. Dobsinai út 12.
„Olykor napokra, olykor egy hétre is felvittek az Orbán-hegyre, a Dobsinai utcába. Ez a 12. számú ház. Ide szintén szigorúan csak egyedül mehettem, az öcsém szerencsére nem jöhetett. Az emeletes villát egy Bauhauson iskolázott építész, Beutum János tervezte, aki nemcsak építész volt, műépítő, ahogy akkoriban mondták, hanem belsőépítész, s így a házat az általa tervezett bútorokkal rendezték be. Apánk legidősebb nővérének családja 1933 tavaszán költözött be a házba, és 1944 tavaszán kobozták el tőlük; csaknem minden bútort és berendezési tárgyat hátrahagyva kellett elköltözniük. Három napot kaptak csomagolásra és kiköltözésre.” (Világló részletek II.)
„Madzar Alajosnak hívták az építészt, akit Lojzinak becéztek a barátai.
Ideiglenesen tért vissza Budapestre, de esze ágában sem volt ide visszatelepedni.
Amerikába készült, és munkái végeztével el is ment.
Szemzőék baráti ajánlások alapján bízták meg Dobsinai úti villájuk és a belső berendezés megtervezésével, s mintegy mellékesen az asszony Pozsonyi úti analitikus rendelőjét szintén megcsináltatták vele.” (Párhuzamos történetek II.)
X. – egy szabadon választott helyszín
A helyszín legyen Nádas Péterhez vagy Nádas Péter munkáihoz (akár szöveg, akár fénykép) köthető. A helyszíválasztást a pályázó indokolja meg pályaműve beküldésekor.
