Mihez kezdenél, ha a sulidat fellőnék a világűrbe, és ott új társadalmat kellene létrehoznotok? Jelen könyvünk, a Föld 2 záróvizsga az emberiség értékeinek genezise; felelősségvállalás egy elképzelhetetlen távolságban, ami talán nincs is olyan messze.
Gáspár András Gáspár sci-fijének kezdetén a 21. század Amerikájában járunk, annak legelitebb gimijében, a Highbury Hills-ben kezdjük a történetet. A világ minden tájáról idetelepítik a legokosabb embereket (a könyvbe beágyazott multikulturalizmust így nem nehéz felfedezni), és a diákok úgy érzik, ki lettek választva a feladatra, hogy a világ legképzettebb emberei legyenek. A könyv során azonban hamar kiderül: valójában az apokalipszisre készítették fel őket.
Adam Bridge (sokat sejtetően) szerelmes Eva Butterfly-ba – majd egyik pillanatról a másikra a suli elrepül az űrbe, ugyanis a földet veszély fenyegeti: a Föld megalkotója (ha úgy tetszik, Isten) károsnak találja az emberiséget, folyamatos mulasztásaink és ősbűneink miatt. A történet szerint még csak a CIA és a NASA tud erről, mivel az egész nyilván szupertitkos. Az osztály előtt álló záróvizsga fő kérdése, vajon az emberiség tényleg eredendően rossz-e, valóban a földet akarja elpusztítani saját létezésével, vagy szeretetre képes, fejlődő faj – minderre pedig egy csapat kamasznak kell választ adnia.
A könyv legfőbb inspirációként A Legyek urát lehetne említeni. A kilövés után egy Föld utáni helyzetben találjuk magunkat. A diákok egy lakatlan, új bolygón landolnak, és előttük áll a feladat, hogy új civilizációt hozzanak létre. Saját kormányt alakítanak, amiben az iskola tanulói felelős pozícióba jutnak, ez lesz fennmaradásuk kulcsa. Meg kell tanulniuk alkalmazkodni az extrém körülményekhez, demokratikusan kell felépíteniük az új társadalmat, mindenkivel elfogadtatni a saját feladatát. A szerző az empátia és megértés legmagasabb fokára a gyerekeket emeli, hisz seperc alatt mindenki beleegyezik a köztársaság létrejöttébe. Valamint létre kell hozniuk egy működő, önfenntartó társadalmat, miközben a magánéletükben is meg kell találniuk az egyensúlyt.
Gáspár András Gáspár jól megválogatta azokat a vonásokat, amik egy kamasz számára fontosak lehetnek a párkeresésnél, gondolhatunk itt a testi érintkezésre, környezetünk biztonságba helyezésére és – ami a szöveg szerint a legfontosabb –, az erkölcsi alapelvek betartására, bármilyen pozícióba is sodorjon minket az élet. A regény tematizálja a munka és a párkapcsolat közti nehézségeket, a külvilágnak és szerelmünknek való megfelelés kettőségét, valamint felteszi a kérdést, hogy mit is nevezünk igazából szerelemnek és párkapcsolatnak.
A gyerekeknek az emberi alapérzések megélése a fontos. A regényben Adam és Eva karaktereinek kapcsolata tényleg olyan, mint egy házasság és egy gyermeki kapcsolat elegye. A szituáció megkívánja tőlük, hogy tereljék ezt a társadalmat (hisz a legmagasabb pozícióba jutnak) kamaszként, és emellett tartsanak fenn egy működő kapcsolatot.
Bevallom, ez a könyv legerősebb oldala: a két kamasz kapcsolata még felnőtt fejjel is lebilincselő, nem érződik, hogy nagyon gyerekes vagy elnagyolt lenne a kettejük közti dramaturgia. Helyzetük a külvilágnak való megfelelésnek és az otthon biztonságának, önmagunk megélésének metaforája. A földöntúli nehézségek képesek a párt valóban összekovácsolni – ennek ábrázolása, úgy gondolom, a könyv nagy érdeme és értéke. A két fiatalnak bizony nemcsak az új civilizációt kell fenntartania, hanem időt is kell szakítaniuk a másikra. Itt előjön az univerzális kérdés: meg tudjuk-e ezt tenni egymásért.
A szövegben különböző hitek, nézőpontok sokasága jelenik meg. Pozitívum a regényben, hogy nem egy eszményi gyerekkép felől mutatja be a szereplőket, sokkal inkább a felelősségvállalás felől, egyszerű őszinteségükben. A szöveg gyerekképe a new age, a bibliai szemlélet és a kristálygyerek-gondolat egyvelege (ez utóbbi lényege, hogy a 2000 után születettek másfajta kommunikációs csatornán beszélgetnek és kommunikálnak, melynek eszköze a sejtetés, és mondandójuk szinte telepatikusan érkezik a befogadóhoz). Itt érződik, hogy az író több, divatos vagy nem divatos, de ma uralkodó hit követőihez, szülőhöz, kamaszhoz akar szólni, ez azonban kicsit szétszórja a szöveget, amikor Gáspár több, egymásnak teljesen ellentmondó hitet próbál egybegyúrni. Ez a paradox lehet az ő melankóliája, szplínje? Nem tudom…
A történetben fellelhető elitizmus nehezítheti a karakterekkel való azonosulást. Úgy érzem, káros lehet a gyermekek számára, ha ebben a kiválasztódás-gondolatban nevelkednek, hiszen szociálisan a visszavetett gyerekek (azaz majd 3 millió ember) sorsát figyelmen kívül hagyta a szerző. Több réteg beemelése talán az olvasói látókör bövítéséhez hozzátett volna. Sok gyermek szemében az elitista közeg bemutatása kirekesztő lehet, gátolhatja őket abban, hogy önmaguk legyenek, más módon bontakozzanak ki. Érdekes, hogy az elesettek vallását alapul vevő író félrelöki ezt a kérdést, és ugyanúgy az elitre koncentrál.
Az elitizmus mellett a multikulturalizmus is erősen jelen van a szövegben. Egyes helyeken a szerző jól láthatóan erre a kérdéskörre helyezi a hangsúlyt, azonban némi ellenszenvet válthatnak ki az olvasóban az olyan kulturális megkülönböztetések, mint a latin-amerikaiak sztereotipikus ábrázolása (például amikor az iskola egyik tanulója, Angelina a maga latinos bájával elcsábítja Adam közeli barátját). Felmerül a kérdés, ez valóban szükséges volt-e? Bár számomra ez is egy újabb kedves színfolt a könyvben, ezek a szálak a cselekmény elmozdítói, amelyek hol gazdagítják, hol pedig elfedik a történet lényegét. Viszont a szerző háborút és minden mást, amit az emberiség képvisel, a hitet és a csoportszellemet – ami többször megpróbáltatás elé állítja a közösség tagjait – értékítéletmentesen adja át, annak gyermeki, sokszor rideg valóságában.
A regény gondolati kohéziója viszont működik. Kalandos, érdekes, színes és ötletekben gazdag írás ez. Viszont problémás lehet ennyiféle hitet és nézőpontot, például a kereszténységet, a fent említett new age hitet és a spiritizmust egy helyre terelni, mert lehet, hogy az olvasó elveszik benne. Valamint fontos felhívni a figyelmet az elitizmus eszméjének esetleges károsságára is.
Teljességében elmondható, hogy bár a mű egy szép gondolatritmus, ami néha olyan világokba terel minket, hogy nekem is tátva maradt a szám a vizuáltrippektől (az űrben repülő iskola monumentális leírása például talán a legjobb volt, amit az utóbbi időben olvastam). A tipikus sci-fi elemeket jól építette be a szerző, viszont egy kicsit itt kilóg a lóláb, talán a hit és a tudomány kapcsolatát átláthatóbban lehetne megírni. Helyenként azt éreztem, hogy a szöveg szétcsúszik, viszont remek dolgokból merít, így a fent említett problémás részek kivételével nem lehet haragudni rá – már csak olvasmányossága miatt sem.
