A Mesepogácsa-sorozat legújabb kiadványának központjában a húsvét ünnepe áll. Lackfi János Igaz mese a húsvétról című szövege Horváth lldi illusztrációi által elevenedik meg csaknem harminc oldalon.
A Cerkabella Kiadó gondozásában, Lackfi János tolmácsolásában már ismerhetjük az igaz mesét a Mikulásról és a karácsonyról, 2022-re pedig elkészült a húsvéti kiadás is. Három éven felüliek számára valóban ideális formátumú a könyv, ami igencsak könnyen és gyorsan fogyasztható a szöveg-kép arány miatt.
Bevallom, hogy nagyon vártam a könyv megjelenését, ám mégis némi csalódottsággal csuktam be az első olvasást követően – de erre térjünk vissza később. A Lackfi-mese fókuszában elsősorban az áll, hogy mivel foglalkozott, hogyan élt Isten fia az emberek között. A szöveg Jézus bemutatásánál visszautal a karácsony ünnepére, ezzel pedig az előző mesére is. Lackfi Jézus gyerekkorának is szentel néhány mondatot, emberi, kisgyermeki voltát hangsúlyozza: a kisfiú, aki örül az ajándékoknak; akinek fáj, ha beüti a lábát; aki szerette az édességet. De ugyanakkor ki is emeli őt a többi gyerek közül azzal, hogy sosem rosszalkodik (hiszen nincs olyan fiatal, akit valamilyen csínytevésen ne értek volna a szülei vagy éppen a tanárai).
A felnőtt Jézus tanításai, csodái teszik ki a mese túlnyomó részét, a címben szereplő ünnep, a húsvét gyökereire csak az utolsó hét oldalon tér rá az író: „Jézus asztalhoz ült megünnepelni a húsvét nagy ünnepét, amit akkor még pászkának hívtak. Az ő nyelvükön azt jelentette, »Isten megment minden rossztól«. Jézus tudta, hogy utoljára eszik együtt a barátaival. Szomorú volt, mert szerette őket” – azaz a Jézus elfogása előtti utolsó vacsora jelenetéről olvashatunk. Az ezt követő két-három oldalon felgyorsulnak az események, az elfogatás utáni történések kivonatszerűen tárulnak elénk. Az arányokat talán érdemesebb lett volna másképpen alakítani, s több hangsúlyt fektetni az utóbbi jelenetekre.
A fentebb említett csalódottság főként abból fakad, hogy többszöri olvasásra is az volt az érzésem, mintha a szerző próbálta volna minél hamarabb „megúszni” az írást, ami viszont a szöveg minőségén is meglátszik. Bár a tanítói szándék érződik az egyszerű szerkezetben, de a humorosnak szánt rövidebb mondatok néhol setesuták. Az illusztrációkban azonban több figyelmesség érezhető, abban semmiképpen sem marad hiányérzetünk: elegáns színhasználat és letisztultság jellemzi Horváth Ildi rajzait.
Kiemelt kép: f21.hu
