„A béke még nagyon messze van. De a szabadság már a miénk.”
A Molnár T. Eszter – Mészöly Ágnes szerzőpáros Az emberek országa – Kalaallit Nunaat című ifjúsági disztópiája baljós jövőt vetít előre, a ma emberének küldi vészkiáltását.
Most, miközben a sorokat formálom, az időjárás napról napra szélsőségesen változik. Az utóbbi 10 évben a földfelszíni hőmérséklet átlagosan 1 fokkal magasabb, mint a múlt században. A tengerszint magassága is triplázódott az előző két évszázadhoz képest, özönvizek, árvizek sújtanak, míg máshol kiszáradás, tartós aszály, erdő- és bozóttűz fenyeget. Mindez egyes állat- és növényfajok kipusztulásához vezetett. A globális felmelegedés itt és most, a szemünk láttára történik, és elszenvedői már mi magunk is vagyunk, gyermekeink pedig a folyamat következményeként főszereplőként fognak állni az áldozatok oltárán.
A HUBBY-díjas Mészöly Ágnes és Margó-díjas Molnár T. Eszter szerzőpáros Kalaallit Nunaat – Az emberek országa című ifjúsági regénye 2019-ben jelent meg a Tilos az Á Könyvek gondozásában. Molnár T. Stand-up! című regényével már 2016-ban mind a szakmai, mind az olvasói kör számára megmutatta, hogy nem fél mélyre nyúlni a társadalmat, illetve családokat érintő valós problémákat illetően. Az árvaság, a depresszió, az alkoholizmus, valamint – ahogy az a szóban forgó könyvben is megjelenik – a globális felmelegedés és az aktuális politikai rendszer kritikája kulcsszerepet játszanak történeteiben. Ráadásul mindezt olyan nyelvi eszközökkel és humorral viszi színre, hogy könyvei a fiatal és felnőtt olvasók számára egyaránt élvezhetővé válnak.
Kallaalit Nunaat
A regény climate fiction műfajában íródott, amely alig 10 éve van jelen a magyar ifjúsági irodalomban. Fő célja, hogy a távoli jövőből tükröt tartson az emberiség elé, rámutasson a mostani rendszer hibáira, illetve elénk tárja mindazt, ami utódainkra vár, ha szűkös határidőn belül nem változtatunk a bolygóhoz való hozzáállásunkon – legyen az egy újabb háború vagy az ökoszisztéma teljes felborulása.
A cli-fi disztópiák számos jegye megjelenik a történetben. Megismerkedünk például Kalaallit Nunaat technikai fejlettségével: a szabadon formázható okostelefonnal (tungippel), amely zsebszámológépként és személyi azonosítóként is funkcionál, az intelligens védőruházattal, amely 50 fok feletti hőmérsékleten is segíti az életben maradást, vagy a több mint 700km/órával haladó Tuavival, az Emberek Országában működő föld alatti gyorsvasútrendszerrel, de ide sorolható a földfelszínen létrehozott oxigénpark is. Szintén a disztópiák jellemző megoldása, hogy a távoli jövőben, a fejlett társadalmakban már nem fogyasztanak húst, azt inkább proteinpéppel, áfonyazselével, tofuval, szójával, vagy a kolóniák bányajárataiban megélő svampi gombával helyettesítik: „De hát a húsevés barbár dolog! Nem beszélve arról, hogy mekkora szerepet játszott a klímakatasztrófában.” (112)
Az Emberek Országa államának egyik fő mozgatórugója a Mamarut-teszt: egy olyan hipnózisban lefolytatott vizsgálat, amely a tudatalattira is kiterjedő személyiség- és képességfelmérést végez, ezenfelül bármely információt előhívhatóvá tesz. Ennek segítségével a vezetés kiválasztja az ország legtehetségesebb kétszáz gyermekét, akiket elválasztanak családjuktól, hogy felkészítsék őket a nemzet szolgálatára. Minden egyént a számára legmegfelelőbb hivatásra képzik ki. A két főhős is emiatt kerül véglegesen távol a szülői fészektől, s változik meg gyökerestül szeretetben gazdag, átlagos, polgári életük. A teszt eredményének megkérdőjelezése egyébiránt főbenjáró bűnnek számít.
„Az Emberek Országában minden szerep fontos, a legutolsó utcatakarító munkája is elengedhetetlen. Ahhoz, hogy a társadalom fenn tudja tartani magát, és kitartson addig, amíg a Keleti Földrész újra lakhatóvá válik, érdemessé arra, hogy visszahódítsák és megtisztítsák a poszthumánoktól, biztosítani kell a stabilitást. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha Kalaallit Nunaat minden lakója megtalálja a helyét és betölti a szerepét a társadalomban.” (26)
A legigazságosabb állam
Már a regény borítója is alkalmas a figyelem megragadására: a Ferth Tímea által megálmodott illusztrációk, a borító és a három térkép vizuálisan is segítenek végigkövetni a szereplők barangolását a földrészek között. A borítón a két főhős, Umia és Nanouk jelenik meg azon az élhetetlen földfelszínen (a mai Grönland területén), amelyen már nem lehet védőruházat nélkül megmaradni az elviselhetetlen hőség és a sugárzás veszélye miatt. A háttérben az Emberek Országának felhőkarcolói sorakoznak, amelyektől jól megfigyelhető a szereplők fizikai eltávolodása. A kék és a vörös szín használata reprezentálja a történet folyamatos kettősségét, valamint sejteti a karakterek merőben eltérő személyiségét: a kék a háttérben meghúzódó lány megfontolt, bölcs mentalitását, illetve a vörös a fiú bátor, vakmerő jellemét.
A regény felépítését tekintve két nagy egységre, első és második könyvre tagolható. Míg az első rész Kalaallit Nunaat történelmét, a „legigazságosabb” társadalom berendezkedését, Heim működését, mindezek buktatóit, valamint a főszereplők személyiségét ismerteti az olvasóval, addig a második könyv a Szabadon született történetét, személyének kulcsszerepét helyezi középpontba. A történéseket a két főszereplő, Umia és Nanouk szemüvegén keresztül kísérhetjük végig, majd a regény végén az egyik mellékszereplő, Oorsi is szót kap. Gondolataik, belső vívódásaik felváltva követik egymást, amelyet a szerzők a főszereplők beszédes vezetéknevének – az Erfasolq jelentése: kitartás, ellenállás vész idején – jelölésén túl tipográfiailag is megkülönböztetnek.
Az egyes fejezetek előtt kivétel nélkül egy inuit kifejezés áll (ez Kalaallit Nunaat hivatalos nyelve), amely egy hozzá tartozó szócikkel párosulva ismerteti, előre vetíti az adott rész témáját, hangulatát. A cselekmény előrehaladtával azon túl, hogy végigkísérjük a két kamasz személyiségfejlődését és öntudatra ébredését, fizikailag is nagy utat teszünk meg velük a földrészek között és a földfelszín alatt.
A történet első fő állomása Heim, Kalaallit Nunaat legfontosabb oktatási intézménye, melyben az ország szellemi elitjét, irányítóit képzik. Itt ismerkedünk meg Nanouk álomképeivel. Ezek a hol homályos, hol éles délibábok a fiút töprengővé, szorongóvá, kételkedővé teszik. Mindez elsőre nem tűnhet furcsának, azonban Heim diákjai hatéves koruktól nem rendelkez(het)nek emlékekkel, álmokkal, ábrándokkal vagy belső vívódásokkal, azok ugyanis perler ajortiinak, azaz főbenjáró bűnnek számítanak, hisz nem a társadalmi hasznosság elvét szolgálják.
„Az emberek gyengék, és leginkább a gyermekkori és családi érzésekkel befolyásolhatók, ezért nincsenek a Heim diákjainak – és az Emberek Országa vezetőinek – emlékei és családja. Mindenki tudta, mit kap az elveszett gyermekkorért cserébe. Kétszer olyan hosszú életet, mint egy átlagpolgár.” (55)
Az első oldalak sorai között ismerkedünk meg a másik főhős, Umia személyével is. A kivételes jövő előtt álló kamaszt a Mamarut-teszt Misztikusnak választja. Ez a tisztség csak azok számára eleve elrendeltetett, akik a legmélyebb elköteleződéssel viszonyulnak az anyaországhoz, valamint ösztönösen érzékenyek embertársaik iránt. Nanouk álmai azonban lehengerlő erővel térítik el Umia-t a neki szánt sorstól, amikor fény derül elválaszthatatlan kapcsolódásukra. A két kamasz ezt követően kezdi meg kimerítő lelki és fizikai utazását.
Heim és Kalaallit Nunaat elhagyása merőben megváltoztatja a kamaszok világról alkotott képét, utazásuk során megismerkednek a korrupcióval, a lázadással, más népek öntudatra ébredésével, poszthumánok törzsi életformájával, a Könföderáció és az Antartisoq eltérő berendezkedésével. Az Emberek Országától eltávolodva minden lépés mögött ott a rákérdezés, valóban Kalaallit Nunaat-e a legigazságosabb társadalom.
A kérdést, miszerint létezhet-e tökéletes világ vagy társadalmi berendezkedés, már Voltaire is megkérdőjelezte – a magyar kötelező olvasmányok listáján gyakran szereplő – Candide című művében, ahol megcáfolta Gottfried Wilhelm Leibniz német polihisztor optimizmusát, mely kimondja: „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt (tout est pour le mieux dans le meilleur des mondes)”. Voltaire-t – a Molnár T. Eszter – Mészöly Ágnes szerzőpároshoz hasonlóan – olyan baljós események sorozata ösztönözte a történet megírására, mint az 1755-ös lisszaboni földrengés, cunami és a katasztrófa után kialakult tűzvész, valamint a hétéves háború.
Emberek Országa
Ha feltesszük a kérdést, hogy mégis kinek íródott a mű, nehéz lenne azt felelni: a kamaszoknak. A történet kortól és nemtől függetlenül a ma emberének szól. Hiszem, hogy a könyv a szülők kezében megfordulva is lehet épp oly hatásos iránymutatás, mint egy tinédzser esetében. A regény ugyanis tartalmazza azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak generációk összekötésére: ha csak a szóban forgó Harmadik Háborúra gondolunk, a téma magában rejti a lehetőséget, hogy kapukat nyisson meg szülők és nagyszülők felé, és fiatalokat késztessen arra, hogy rákérdezzenek, hogyan lehetett a korábbiakat túl- és megélni, mik voltak az alapvető szükségletek, eszközök, amelyek nélkül nem lehetett – volna – életben maradni.
A szöveg akár arra a síkra is továbbgörgetheti a beszélgetést, hogy a ma embere mennyi tárgyat, élelmiszert halmoz fel maga körül feleslegesen, s ez miképp vezetett a szinte visszafordíthatatlan globális felmelegedéshez. Ezek a párbeszédek magukban rejtik a tanítás és az összefogás lehetőségét egy élhetőbb jövő reményében, hiszen az csak együtt, kézen fogva lehetséges. A részletes, képies leírások olvasása után pedig csak remélhetem, hogy Umia és Nanouk egyszer a vászonról mosolyog majd vissza ránk.
Kiemelt kép: f21.hu
