Enyhén spoileres kritikánk a Freshről, az idei Sundance Filmfesztivál egyik kiemelkedő premierjéről.
A modern, 21. századi társkeresési szokások – különösen az erre kifejlesztett telefonos alkalmazások széleskörű elterjedése és velük járó veszély – remek táptalajt szolgáltatnak a horror műfajának. Amikor a mobilon csupán jobbra vagy balra kell húzni a lehetséges randijelölteket, – akikről nem tudhatjuk biztosan, hogy kik valójában és mik a szándékaik – és ha van találat, akkor kezdődhet az ismerkedés. Egy jól megszerkesztett és vonzó profil kell mindössze. Marketing az egész.
Az ide Sundance Filmfesztiválon debütáló Fresh című film főszereplője, Noa hasonlóan érez a párkereső applikációk iránt. Tudja, hogy nem ott fog rátalálni élete szerelmére, mégis próbálkozik, és néha bevállal egy-két randit. Egy ilyen félresikerült randevúval indul a film, amin a csinos és fiatal lánynak némileg felrója aktuális hódolója, hogy miért nincs elegánsabban felöltözve, amikor pedig Noa az este végén visszautasítja közeledési szándékát, nem a legszebb szavakkal válik el tőle. Főhősnőnk számára reménytelen a helyzet, amit legjobb barátnőjével, Mollie-val oszt meg, aki az egyetlen lelki támasza és aki valóban ismeri őt, megérti és tanácsokkal látja el.
Az internetes randizgatásba belefáradva Noa kezd beletörődni az egyedüllétbe, mígnem egy későesti bevásárlás során egy idegen le nem szólítja. Az ügyetlen kezdeményezés a szupermarketben nem igazán imponál a lánynak, mégis amikor a jóképű ismeretlen elkéri a számát, Noa – ő maga sem tudja, hogy miért – beadja a derekát. Ezt másnap követi egy vacsora, és az este az ágyban ér véget.
Steve, a sármos plasztikai sebész teljesen leveszi a lábáról Noát, és az egyéjszakás kaland folytatódik, olyannyira, hogy a férfi elhívja a lányt egy hétvégi vakációra. Mollie különösnek találja barátnője meggondolatlan viselkedését és azt, hogy Steve-ről semmit se tudni. Nincs Instagramja vagy más közösségi profilja, így az FBI-t játszó Mollie nem tudja lecsekkolni a férfit.
Bár a kezdetektől egyértelműen ott lobognak a piros zászlók, a figyelmeztető jelek, Noa ezekről tudomást sem vesz, és izgatottan várja a közös hétvégét. Az újdonsült pár megérkezik Steve hatalmas és modern stílusú házába. Isznak, majd Noa számára hirtelen homályos lesz minden, szédül, végül a padlóra zuhan. A játékidőből eltelik 30 perc, és ekkor írják ki a főcímet. Ez a szokatlan megoldás a narratívában egy éles váltást hoz, és ami addig egy tipikus romantikus komédiának tűnhetett, az innentől fogva a horror/thriller és a szatíra műfaji jellegzetességeit veszi fel.
Spoiler következik.
Az elkábított Noa egy üres szobában ébred, ahol Steve mosolyogva köszönti őt. A zavart lány először azt hiszi, hogy ez csak egy vicc és arra kéri a férfit, hogy engedje el. Ám Steve erre nem hajlandó és feltárja hidegvérű pszichopata énjét. Noa egy emberi húskereskedelem áldozata, amit Steve irányít és ő végzi el a hentesmunkát. Olyan lányokat szemel ki magának, akiknek nincs családjuk, barátaik, így eltűnésük esetén senki sem keresi őket. Egy exkluzív és roppant belterjes ügyfélkörrel rendelkezik, ő maga szintén megszállottja a kannibalizmusnak. A lányokat ameddig lehet, életben tartja, hogy lassan és apránként jusson hozzá a kívánt részekhez.
A történet ezen része nem mondható könnyednek, mégis a Fresh morbid humorának és ötletes formanyelvi megoldásainak köszönhetően kellően palástolja az amúgy unalomig ismert horror narratíva motívumait, mint a térerő nélküli világtól eldugott ház, a lemerült telefon, a legjobb barátnő nyomozása vagy a gyilkos–áldozat viszonyrendszere, ami változik a cselekmény előrehaladtával. Noa ugyanis rájön arra, hogy Steve kitüntetett figyelemben részesíti őt és ezt idővel megpróbálja az előnyére kovácsolni.
A két főszereplőt a Normális emberekből ismert Daisy Edgar-Jones és a Marvel-filmek Tél Katonája, Sebastian Stan alakítja. Kettejük között remekül működik a kémia, ezért a néző könnyen elhiszi, hogy a bimbózó románcnak lehet jövője. Sebastian Stan kifejezetten parádés az elborult elméjű férfi szerepében, aki egyszerre tud érzékeny és romantikus de őrült gyilkos is lenni. Báránybőrbe bújt farkas.
A forgatókönyvet jegyző Lauryn Kahn egyfajta morális üzenetet ültet a sztoriba azzal, ahogy szatirikus éllel ábrázolja a mai nők helyzetét és a rájuk leselkedő ragadozókat – a tökéletes férfiról kiderül, hogy abszolút nem az, akinek vallja magát, és sorra szedi áldozatait. A Fresh némileg a #metoo mozgalmat is megpendíti; hangsúlyozza a nők közötti összetartást és szolidaritást (lásd a tettre kész és elszánt Mollie-t, akit a nagyszerű Jonica T. Gibbs formál meg). A nő mint áruportéka allegóriája a merész rendezés és a színészek üde játéka által nem lesz elcsépelt. Ugyan direkt és egyértelmű, de újszerű és hatásos is.
Az elsőfilmes rendező, Mimi Cave bátran játszik a vizuális és zenei megvalósítással, így a képi világ (Pawel Pogorzelski operatőr érdeme) élénk és vibráló, dinamikus kameramozgások és izgalmas kompozíciók tartják fent a néző érdeklődését. A film emlékezetes pillanatait a videóklipeket idéző zenei betétek adják régi és mai popslágerekkel és a karakterek táncával.
A Fresh magabiztos elsőfilmes bemutatkozás. Meglepő koncepció (a romantikus komédia-fekete humor-horror bizarr egyvelege) stílusos kivitelezés, meggyőző színészi alakítások és egy diskurzust kezdeményező kísérlet napjaink társadalmáról.
