Egy különösen izgalmas vállalkozás eredményeként jött létre a Mennyek és pokol – Színpadi mesék, történetek kicsiknek és nagyoknak című kötet (Dr. Pászt Patrícia, Dr. Karolina Felberg és Prof. Jacek Kopciński válogatásában), melynek célja a lengyel gyermek- és ifjúsági drámák, a lengyel színházi kultúra megismertetése a hazai olvasókkal.
A Móra Kiadó gondozásában megjelent kötet műfajilag és témáiban is szerteágazó. Műfaji szempontból található benne dráma, tévéjáték-forgatókönyv és rádiójáték, a beválogatott szövegek pedig rendkívül széles skálán mozognak: mesék, mitológiák és mindennapi kérdések keverednek bennük. Ez a fajta sokszínűség azonban megkérdőjelezi, hogy pontosan kinek szól a kötet.
A mesei példázatok vagy a könnyedebb történetek – mint például a Nagy zöld galiba, amelynek fő konfliktusa egy krokodil lakásban való tartása – egyértelműen a kisebb gyermekeknek szólnak, ezzel szemben a perifériára szoruló, alkoholista szülőkkel küzdő tinédzserek nehézségei (Kép) vagy az árvaságra jutó kisfiú története (Mennyek és pokol) inkább idősebb megszólított korosztályt sejtetnek. Mintha a válogatás nem igazán tudná, hogy pontosan kiknek is szóljon, igyekszik a gyerekek világát érintő főbb kérdésekbe, témakörökbe is bele-belekapni egy kicsit.
Ez a fajta szórás a szövegek minőségét is érinti. Pozitív példaként említeném Radoslaw Figura Kép című, felkavaró forgatókönyvét. A mű két, szeretet nélküli családból származó fiatal mindennapi problémáit mutatja be. A fiú, Jacek szegény családból származik, szülei alkoholisták, osztálytársai kiközösítik, rendkívül ellenszenves tanárnője pedig egyetlen baráti kapcsolatát is szép lassan ellehetetleníti. A lány, Baska ugyan jómódú családból származik, de szülei nem foglalkoznak vele, nem figyelnek rá, saját problémáik, házasságuk széthullása köti le őket.
A dráma érzékenyen és szívbemarkolóan ábrázolja, hogyan kapaszkodik a két gyerek kétségbeesésében egymásba, továbbá a vágyódásukat a távoli erdő felé, ahol talán szabadok lehetnek. Kíméletlenül tárja elénk, hogyan sodródnak mindenfajta segítség híján, a tanár áskálódása, az igazgató nemtörődömsége és az iskolapszichológus diszfunkcionalitásának köszönhetően egy végleges döntés felé, amiből már nincs visszaút. Radoslaw Figura szövege nem szépít, kritikusan és őszintén tárja elénk a perifériára szoruló gyerekek problémáit, segélykiáltásait.
A Kép pontosságával szemben azonban, mintha egyáltalán nem találná meg közönségét Szymon Jachimek Jeremi összekapja magát. LOL című szövege, ami a virtualitás és az online tér iránt rajongó generációt igyekszik bemutatni. Szereplői kamaszok: kockulnak, chatelnek és szerelmesek. Megőrülnek a szüleiktől, de ragaszkodnak a barátaikhoz, és mikor egyikük beteg lesz, nem restek kiszállni a virtuális térből, hogy felvidítsák.
A történet kifejezetten szívmelengető lenne, de ez az érzés létre sem jöhet a nyelvezetnek köszönhetően. A szövegben annyi a szleng, az angol szó és a rövidítés, hogy az olvasó úgy érzi, így egyetlen gyerek sem beszél. A párbeszédek hemzsegnek az erőltetett szlengtől, chatnyelvet utánzó kifejezésektől, amik annyira mai tinédzsereknek akarnak szólni, hogy elidegenítő, groteszk hatást hoznak létre – bár az kifejezetten szórakoztató, hogy mind a szerző, mind a fordító végig lábjegyzetelte az olyan kifejezéseket, mint a hi, a sirály vagy a vazze. Ezért, bár a történet aranyos, a párbeszédek miatt pont az az életközeliség, mindennapiság veszik el, ami a dráma célja lett volna.
Fontos megemlíteni, hogy a kötet szövegei nagyban támaszkodnak nemcsak a lengyel néphagyományokra, mitológiára és mesékre, de az európai színházkultúrára is. Egyes drámák erőteljesen építenek a középkori színházi hagyományokra, ilyen például a misztériumjátékok mintájára íródott A hordóban nevelt fiú vagy A Mókus-Leány története. Utóbbi a középkori drámák egyik legismertebb művére, az Akárkire utal, a hagyományos moralitásjáték elemeit mesei köntösbe csomagolva.
A Mókus-Leány története egy belső utazás egy izgalmas fantáziavilágba, melyben a bennünk lévő rosszat az Árny testesíti meg, aki letéríti a magányos Valakit a helyes útról, és csak a rejtélyes, szintén magányos, de szeretettel teli Mókusleány érintése képes megmenteni őt. A történet lényegében egy egyszerű, de fantáziadús erkölcsi tanítás arról, hogy legyünk jók, és hogy a szeretet segítségével megtalálhatjuk a helyes utat.
A cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az összes drámára kitérjek, de mindenképpen szót kell ejtenem a kötet címadó, Mennyek és pokol című drámájáról. A mű középpontjában egy laza, határozott, de kissé szétszórt édesanya, Jola áll, aki nem képes belenyugodni abba, hogy a halál elragadta hétéves kisfiától. Akár menny, akár pokol, akár Szent Péter, Isten, vagy maga Lucifer áll az útjába, ő visszatér. Útja során társául szegődik Szurkoska, a kétbalkezes kisördög. Együtt igyekeznek megtalálni a kiutat, így aztán felbolydul a menny és a pokol.
SZŰZANYA: Isteneeeem! Ebééééd!
Bejön Isten fürdőnadrágban. Megtörülközik.
ISTEN: Isteni volt úszni egyet.”
Maria Wojtyszko az alapvetően komor témát – az árvaságra jutást – hihetetlenül humorosan ábrázolja. A félelmetes Belzebúb valójában főnökétől rettegő balfácán, míg a hatalmas Lucifer egy munkájába belefásult alak, aki időnként csípősen utasítja rendre a kissé nemtörődöm, halhatatlan idejét szófejtő játékokkal eltöltő Istent. A darab hátterében olyan komoly kérdések húzódnak, mint az elengedés, gyászfeldolgozás és továbblépés. Bár mindezek pattogós párbeszédek és a szóviccek köntösébe vannak csomagolva, a hangulat mégsem válik komolytalanná. Az olvasó, akár felnőtt, akár gyerek, együtt nevet, izgul, vagy éppen sír a szereplőkkel.
Összességében a válogatás izgalmas és szerteágazó tematikájú szövegeket tartalmaz, amelyek közül párat – a kötet kitűzött céljának megfelelően – mindenképpen érdemes lenne megvalósítani iskolai színjátszó csoportokkal, hiszen minden korosztály találna neki megfelelőt a drámák közül. Ugyanakkor pont emiatt a sokszínűség miatt inkább drámapedagógusoknak, magyartanároknak ajánlanám a gyűjteményt elolvasásra.
