Közel 80 fellépővel és több mint 50 programmal rendezik meg idén a PesText világirodalmi és kulturális fesztivált. Az idei programokról, a szervezés körülményeiről, műfordításról és a magyar irodalom nemzetközi helyzetéről kérdeztük a fesztivál igazgatóját, Kollár Árpádot.
Kérdezők: Nónay Kamilla, Szamosvári Bence
Harmadik alkalommal rendezik meg a PesText Fesztivált. Idén milyen újdonságra számíthatnak a látogatók, miben fog különbözni az előzőektől?
Az előző évek során kirajzolódott, hogy a közönséget az is érdekli, hogy a magyar művészek hogyan reflektálnak világirodalmi alkotásokra. Ezért az idei programot igyekeztünk ebből a perspektívából is bővíteni. Gondolok itt például a Nézőművészeti Kft. Udvaros Dorottyával közös előadására, vagy Prieger Zsolt és barátainak különleges zenei produkciójára, amiben Bob Dylan lírája csendül föl. A közös nevező itt is minden esetben a világirodalom. Egy világirodalmi fesztiválra nem egyszerű becsalogatni a közönséget. Ezért kiemelt figyelmet fordítottunk a kísérőprogramokra is: zenei-, színházi- és összművészeti programokkal próbáljuk ráirányítani a figyelmet a külföldi írókra. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy nagyon sok produkció a fesztivál számára készült és csak a PesTexten lesz látható.
Mennyivel komplexebb egy olyan fesztivált megrendezni és igazgatni, ahol zömében külföldi alkotók és művészek vesznek részt? A földrajzi és kulturális különbségek mennyiben nehezítik a lebonyolítást?
Olyan szempontból nagyon nehéz volt, hogy sokkal több felkérést küldtünk el, mert a koronavírus-járvány miatt még mindig többen nem merték vállalni az utazást. Nagyon remélem, hogy ez jövőre rendeződik. Ennek következménye, hogy a regionalitás szerepe felértékelődött, hiszen nem szívesen vállalnak a szerzők most hosszabb utakat. Igaz, ez a koncepció jól illeszkedett a fesztiválunk profiljába, hiszen mi mindig is igyekszünk figyelni a környező országok irodalmára.
Másrészt manapság az angol már olyan szinten közvetítőnyelvvé vált, hogy talán könnyebb a szervezés, mint 20-30 éve lett volna. A PesText különlegessége, hogy mindig törekszünk arra, hogy ha egy mód van rá, engedjük az adott szerzőt a saját nyelvén nyilatkozni a pódiumbeszélgetésén. Különböző nyelveken beszélő moderátorokat, illetve tolmácsokat szerezni nem mindig könnyű, de a komplex, sokrétű beszélgetéseket hallgatva mindig rájövünk, hogy megéri. A kulturális különbségeket felfedezni inkább izgalmakkal, mint nehézségekkel jár, az utazástervezés bonyodalmait pedig majd’ két év pandémia után talán nem is kell magyarázni.
Van-e Ön szerint a kortárs magyar irodalomnak olyan közös nevezője, amely mentén exportálható? Természetesen több reneszánszról tudni, de látni esélyt kollektív nemzetközi publicitásra?
Szerencsére vannak olyan íróink, akik ismertek külföldön, ők jellemzően a német piacra törnek be először, de az angolszász, a francia, vagy éppen a lengyel és a török piacon is jelen vannak magyar szerzők. Ennek ellenére szembe kell néznünk azzal, hogy nem állunk túl jól a nemzetközi versenyben, halványul a karakterünk, egyszerűen kevesen vagyunk ahhoz, hogy nagy figyelmet szenteljenek nekünk. Ezért minden kísérlet nagyon fontos, ami hozzájárulhat a magyar irodalom nemzetközi ismertségéhez. Megvannak a jól működő kiadói csatornák, jelen vagyunk központilag a nemzetközi könyvvásárokon, szerzőink ott vannak a fesztiválokon, de van még munka bőven.
Az előző kérdéshez kapcsolódva, a PesText, bármennyire is nemzetközi szerzőket „behozó” fesztivál, mennyire tekinti ügyének az említett „kivitelt”?
Mi csak partnereinkkel, a kiadókkal, kulturális intézetekkel, támogatóinkkal együttműködve tudjuk sikeresen bemutatni a külföldi szerzőket. Nem mi hozzuk be őket, de hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy eljussanak az olvasókhoz, hiszen mindig izgalmas élőben megnézni, milyen is valójában az az író, akinek a könyvét olvassuk. A kivitel kérdése legalább ilyen fontos számunkra. Mi azzal tudunk hozzájárulni a magyar irodalom külföldi publicitáshoz, hogy elhozunk a PesTextre számos külföldi írót, fesztiválszervezőt, kiadót. Megpróbálunk egy hangulatos, szakmailag erős fesztivált csinálni minden évben, és reméljük, hogy vendégeink hazaviszik magukkal az élményt; jó hírünket keltik, és kedvet kapnak ahhoz, hogy kiadják magyar írók műveit, meghívják őket nemzetközi fesztiválokra.
A PesText az a kevés irodalmi fesztivál egyike, ami nem csupán a világirodalomra, de a műfordítás fontosságára is felhívja a figyelmet. Miért van ennek különös és egyre nagyobb jelentősége az irodalmi és a művészeti szcénában manapság?
Az ember természetéből fakadó igénye más kultúrák megismerése, és ha irodalmi alkotásokat akarunk megismerni, akkor megkerülhetetlen a műfordítás jelensége. A műfordítás mint kultúrák közötti médium és mint irodalmi alkotótevékenység a regionalitás felerősödésével jut egyre fontosabb szerephez. A kölcsönös félelem, a gyanakvás, az eltörölt repülőjáratok és a határzárak korszakában az irodalom lehet az a kapocs, amely képes összehozni különféle nyelveken író és olvasó embereket. Műfordítás nélkül nincs világirodalom. A műfordító a világirodalom motorja. A műfordítók sokszor szélárnyékban dolgoznak, nem az ő nevük kerül borítóra, ezért is szeretnénk rájuk is ráirányítani a figyelmet a PesTexten. Megfordítva, a magyar irodalom műfordítóinak, ha lehet, még hálásabbak vagyunk. Megtanulják a nyelvünket, segítenek a magyar szerzők könyveinek megjelentetésében. Ezért szervezünk a magyar irodalom fiatal műfordítói számára minden évben workshopot.
Idén Elekes Dóra kapta a FISZ Csáth Géza-díját, amit a PesTexten adnak át. Hogy látja, az ő munkássága milyen hatással van a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom, illetve műfordítás világára? Mi volt a döntő érv mellette a díj odaítélésekor?
Nem titok, hogy ez a kedvenc irodalmi díjam, ürülök, hogy ezt idén Elekes Dóra vehette át, akinek nem mellesleg nagyon jelentős műfordítói munkássága van. A díj profilja évről évre csiszolódik, de így hatodik alkalommal már talán kijelenthetjük, hogy a független kuratórium azokat a középgenerációs szerzőket szokta jutalmazni, akik bátran kísérleteznek munkásságuk során.
Köszönjük szépen a ránk szánt idejét. Zárásként arra lennénk kíváncsiak, a fesztivál melyik eseményét várja személy szerint legjobban?
Nagyon várom a világirodalmi szerzőkkel folytatott „hardcore” irodalmi beszélgetéseket az A38 hajón. Valamint a már említett Prieger Zsolt produceri-rendezői vezetésével készült összművészeti Bob Dylan-produkció is izgalmasnak ígérkezik, amely egyúttal a 2021-es PesText programját is zárja az A38-on.
