Varázslatos történet, csodás karakterek, mesébe illő helyszín, és nem csupán egy gyerekkor, hanem egy egész élet. Ha egy vérbeli Harry Potter rajongót megkérdezünk arról, hogy mit jelent neki a sorozat, valószínű, hogy ezekre a válaszokra számíthatunk. A történet univerzuma tovább növekszik, megállás nélkül, öt év várakozás után ugyanis ismét világszerte előkerültek a köpenyek, a pálcák, és minden, a nagy sikerű könyv- és filmsorozatot népszerűsítő kiegészítő.
2016. november 17-én került a mozikba a Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén Fantastic Beasts and Where to Find Them), ami habár nem a Kis Túlélőről szól, egy újabb kellemes, lenyűgöző utazást nyújt a varázsvilágba, megismertetve minket az amerikai mágusvilággal.
2016 elején az írónő, J. K. Rowling bejelentését hatalmas mámor és izgalom követte. A rajongók – köztük jómagam is – minden apró jelre figyeltek, minden picike hír után képesek voltak napokig, ha nem hetekig, az újonnan felbukkanó információkról beszélni, és ezekből teóriákat alkotni. Aztán megjelent a trailer és a közreműködő színészek is szépen lassan lelepleződtek, ami még tovább fokozta az addigra már a tetőfokára hágó izgalmakat.
A vetítőterem megtelt emberekkel, alig volt elvétve egy-egy üres szék. Bár a nagy érdeklődés nem volt meglepő: ezt a filmet szinte mindenkinek volt oka megnézni. Potterheadek? Nincs olyan Harry Potter rajongó, aki kihagyta volna! Eddie Redmayne rajongók? Szintén pipa, hisz ő volt a főszereplő. Színészeket még lehetne sorolni érdeklődés szempontjából, mint például azt, hogy az érdeklődők száma még egy kicsit magasabbra ugrott, miután felfedték, hogy Johnny Depp is helyet kapott a szereplőgárdában. És természetesen a mainstream imádóinak, mindenkinek, aki folyamatosan követi a legújabb filmeket, szintén egy kihagyhatatlan film volt ebben az évben… Megjegyzendő, hogy a filmet már jelölték is egy díjra, méghozzá a 2016-os Teen Choice Awardsra. Tehát ezt a filmet néhány kivétellel minden embernek volt oka megnézni.
Ahogy utánanéztem a „hivatásos” kritikusok véleményének, körbenéztem a fórumokon, hogy nemzetközi szinten milyen fogadtatást kapott a magas elvárásokkal szembenéző mozi, voltak vegyes vélemények is.
Eddie Redmayne gyönyörűen és majdnem hibátlanul hozza az általa alakított Göthe Salmandert. Salmander az a tényleg csupa szív, kedves és csodálatos, mégis enyhén félénk, csendesebb személyiség, aki bátor, ha szükség van rá. Odavan a legendás állatokért, minden lény jellemzőit hatalmas érdeklődéssel tanulmányozza, néhány igazán sötét dolog kivételével… Titeket nem emlékeztetnek egy bizonyos valakire ezek a személyiségjegyek? Nem? Gondoljátok át kicsit jobban. Na ugye, hogy Hagridra!
A Harry Potter univerzumban otthonosan mozgóak tudják, hogy a rajongók méltán híresek a különböző összefüggések felfedezéséről, és a teóriák gyártásáról. Időutazó Ron Weasley, Dumbledore, mint maga a halál, valamint a Dursleyk viselkedésének magyarázata, mind a leghíresebb teóriák között szerepelnek, alátámasztva számos bizonyítékkal. Azt is meg merem kockáztatni, hogy néhány eszes rajongó következőnek Hagrid és Salmander rokoni kapcsolatát veszi górcső alá… (Mondjuk biztosan nem az óriás-ágon. A szerk.)
A többi színész, úgy, mint Redmayne, megfelelően hozzák a rájuk bízott szerepet. A Goldstein nővérek – Porpentina (Katherine Waterson) és Queeni (A Fine Frenzy) – még ha egy icipicikét klisésnek is tűnnek, remekül vannak beépítve a történetbe, és ide pont illett a skatulyás, a young adult könyvekben és filmekben már-már a végtelenségig taglalt, sztereotip kapcsolat a lánytestvérek között. Problémát nem okozott, tökéletesen szórakoztató, a két Goldstein lány pont úgy mozgatják azokat a bizonyos rugókat, hogy a történet haladhasson előre a számára kijelölt mederben.
Viszont kiemelném a Magnixot (NoMag, a brit mágusvilágban Muggle, tehát Mugli) alakító Dan Fogler elképesztően, sőt, azt kell mondjam, már pofátlanul jól adja át a nézőnek azt a nem varázslót, és azt a bizonyos érzetet, hogy milyen sokkoló megismerkedni egy másik világgal. Meg merem kockáztatni, hogy Jacob Kowalski volt az egyik legszebben kidolgozott, talán a legnagyobb mértékű fejlődést mutató karakter a film során.
Minden jó film egyik alapanyaga az érdekfeszítő csúcs, az a bizonyos csattanó. Egy jó csavart – mivel nem műugrásról beszélünk, most nem a fordulatszám, hanem –, az tesz jó csavarrá, hogy szépen van felépítve, apró, de észrevehető, mégis rejtett dolgokból lassan képes összerakni a néző, hogy itt bizony valami van. Amikor kiderül mondhatja azt magában, hogy „Áhá! Tudtam, tudtam!”. Ezek mind többé és élvezhetőbbé, sokkal szórakoztatóbbá és maradandóbbá teszik az amúgy is felejthetetlen filmélményt.
A búcsú előtt röviden foglaljunk össze! 2011 óta vártunk erre a filmre, és szerintem bőven megfelelt a várakozásoknak, amikkel szembe nézett. Remek színészek jó karaktereket alakítva, egy hatásosan felépített záró csavarral. Felejthetetlen filmélmény, egy újabb utazás a varázsvilágba. A hírek szerint még négy filmre számíthatunk ebben a sorozatban. Addig viszont…
Nox!
