Szóljon most a történet egy alpesi fiúról, akit ugyan Heidi kiszorított a legnépszerűbb svájci mesehős posztról, de a második helyet megcsípve komoly népszerűségnek örvend nemcsak Svájcban, hanem az egész németajkú régióban. Ő pedig nem más, mint Schellen-Ursli, azaz a csengettyűs kis Urs.
Az 1945-ben kiadott – eredetileg romans (retoromán) nyelven íródott – verses mese egy ősi, svájci faluban, a retoromán Guardaban játszódik, ahol a kisiskolások, így Ursli is, minden évben összegyűlnek, hogy kisebb-nagyobb kolompokkal házról házra vonulva kilármázzák a megunt telet. A gyerekek a helyi kovácsmestertől, Gian apótól rendre kapják a kolompokat, ám mire Ursli sorra kerül, csak a legkisebb marad neki, ami azt is jelenti, hogy ő kell zárja a sort a menetben.
Miután társai hangosan kicsúfolják, a kisfiú nagyon nekikeseredik. Ahogy sírdogál, hirtelen eszébe jut, hogy fent a hegyekben a szülei kis hüttéjében van a falon felakasztva egy hatalmas réz kolomp. Nosza, az éjszaka felkerekedik: útra kel a hegyekbe, hogy a csengettyűt lecserélve megvédje becsületét. A történet szerencsés véget ér, főhősünk megbirkózva a veszélyekkel teli vadregényes úttal, megszerzi a kolompot, és hazatérve büszkén vezeti a harsány menetet.
Schellen-Ursli akkora sikert aratott és arat a mai napig, hogy nincs olyan Svájcban élő gyerek vagy felnőtt – legyen az akár külföldi –, aki ne ismerné. Kulturális jelenséggé, nemzeti értékké nőtte ki magát: a Schellen-Ursli mintás ruhákon, plüssfigurákon, társasjátékon és étkészleten – lásd nálunk a Zsolnay mesekészlet – túl még Schellen-Ursli-s bélyeget is kiadtak, amelyeket minden nagyobb boltban kapni. Sőt, saját biomárkával is influenszál, amivel SPAR-os óriásplakátok hirdetik zöld üzletpolitikájukat. Van Schellen-Ursli szobor, túraútvonal, készült musical, opera, majd 2015-ben egy csodaszép új filmadaptáció is belőle – természetesen dialektusban.
A 4-5 éves korosztálynak szánt képeskönyv legalább akkora sikert hozott az illusztrátornak, Alois Carigietnak, mint a szerzőnek, Selina Chönznek (1910-2000). Egyedi karaktereik és az illusztrátor svájci alpesi környezetet életre keltő dinamikus ábrázolásmódja beleég az ember emlékezetébe. A könyvet számos elismerés mellett – kétszer lett az év gyerekkönyve Svájcban – 1953-ban a New York Times az év legszebben illusztrált gyermekkönyve díjjal tűntette ki, de elsőként nyerte el 1966-ban az évben létrehozott illusztrátori kategóriában a Hans Christian Andersen-díj arany medálját is. Carigiet a Schellen-Urlslival a nemzet illusztrátora lett.
Na de miért is olyan népszerű ez a régi történet?
Belföldi sikere egyrészt az ország sajátos konzervatív, hagyományait, értékeit óvó és arra rendkívül büszke, erős identitására vezethető vissza, amit a télűző helyi népszokás (Chalandamarz) megörökítése – ráadásul rétromán nyelven – jól megsimogatott. Másrészt a bátor, ámde szüleit tisztelő karakterre épülő, feszesen megírt történet, az alpesi hangulat és a morális tanulság – miszerint, ha először a bajban neki is keseredsz, próbálj megoldáson gondolkozni, és ha mersz tenni is érte, elnyered a jutalmad – mindenkori aktualitásával a történet olyan értékeket képvisel, amit a szülők szívesen továbbörökítenek.
Hozzá kell tenni, mára már a felmenők nosztalgiája is hozzájárul ahhoz, hogy a furfangos, jószívű Ursli belopja magát újabb és újabb nemzedékek gyermek-szíveibe. A Schellen-Ursli egy szép, kalandos, igazi helvét mese, amit a helyieknek, a fent említetteken túl, illik is szeretni. Mindez azonban nem lenne elég a sikerhez, ha Ursli nem tudná a gyerekeket is megszólítani. A kisfiú olyan (nép)mesei karakter, akivel bárki szívesen azonosulna, a szöveg ütemes rigmusai pedig könnyen gyökeret vernek a kíváncsi kis fejekben.
Heidi belevaló honfitársának történetét noha 14 nyelvre, köztük japánra és koreaira is lefordították – angolul A Bell for Ursli címen lelhető fel –, magyarul eddig még nem jelent meg, noha ez a kedves, kalandos történet, biztos vagyok benne, hogy itthon is sok örömet okozna. Arról nem is beszélve, hogy egy szép kulturális betekintést enged a svájci hagyományok világába, amibe hacsak félórára is, de érdemes beleereszkedni.
