A pedofiltörvényként elhíresült törvénymódosítás tiltja, hogy 18 éven aluliak halljanak vagy olvassanak a másságról, a különböző szexuális orientációkról és az LMBTQ+ mozgalomról. Cikkünkben írók, szerkesztők, pedagógusok és (gyermek)irodalmi szakemberek nyilvános megszólalásait gyűjtöttük össze, hogy párbeszédre hívjuk azokat a tanulókat, szülőket és szakembereket, akik ki akarják nyilvánítani a véleményüket a témával kapcsolatban.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének (MKKE) elnöksége a következő nyilatkozatot közölte a weboldalán:

„A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöksége aggasztónak és átgondolatlannak tartja a parlament által elfogadott T/16365. számú törvénymódosító csomag tartalmát, ezért kérjük a jogalkotóktól annak mielőbbi felülvizsgálatát.

Szervezetünk teljes mértékben támogatja a gyermek- és fiatalkorúak védelmét, azonban semmiképp sem értünk egyet a bűncselekménynek számító pedofília és az alapvető emberi jognak számító szexuális orientáció összemosásával. Mindemellett, elfogadott formájában a gyermekek fokozottabb védelmének biztosítása helyett a művészi és szólásszabadság, a könyvkiadás és -terjesztés korlátozásának feltételeit teremti meg, amit elfogadhatatlannak tartunk.

Nem világos számunkra továbbá, hogy mit jelent a szexuális tartalmak öncélú megjelenítésének, a nemváltás ábrázolásának tilalma, hiszen eszerint a világ- és a magyar irodalom remekművei, többek közt a középiskolai tananyag részét képező számos szerző (Sappho, Ovidius, Verlaine, Rimbaud, Thomas Mann, Proust, Shakespeare, stb.) művei, de pl. Babits Mihály, Weöres Sándor, Faludy György erotikus utalásokat tartalmazó versei is a tilalom alá eshetnek, ami, feltételezzük, hogy nem lehetett célja a jogalkotóknak.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagjai sokféle ízlést, világnézetet képviselnek, de mindannyian az olvasók igényeinek kiszolgálását, a magyar- és világirodalom, valamint az egyetemes kultúra értékeinek közlését és terjesztését tartják feladatuknak, az olvasás és a könyvkiadás szabadságát pedig olyan értéknek tekintik, amely mellett mindenkor ki kell állni.”

könyv
Forrás: unnepikonyvhet.hu

A Pedagógusok Szakszervezetének Országos Ifjúsági Tagozata a Facebook-oldalán a következő nyilatkozatot tette közzé:

„NYILATKOZAT

A Pedagógusok Szakszervezete Országos Ifjúsági Tagozataként tiltakozunk a „pedofiltörvény” néven ismert javaslat legújabb módosítása ellen. A tervezetben foglaltak szerint az iskolai szexuális felvilágosító órák korlátozása számunkra elfogadhatatlan. Kiállunk ezen foglalkozások szabadsága mellett.

Továbbra is szeretnénk, ha a diákjaink tabuk nélkül, nyitott szellemben kérdezhetnének az őket érintő/érdeklő kérdésekben, amelyekre hozzáértő választ kaphatnak. Úgy gondoljuk, hogy a módosítási javaslat további feszültséget generálhat az óvodai és iskolai közösségekben is.

Tagozatunk minden embert egyenlőnek tekint, etnikai hovatartozástól, vallási meggyőződéstől és szexuális orientációtól függetlenül.

Kelt.: 2021. 06. 13.

Balázs-Chrappán Tímea
elnök”

Szekeres Nikoletta szerkesztő, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke, gyerekirodalomkutató. Privát Facebook-oldalán a következő nyilatkozatot tette közzé:

„Én, Szekeres Niki, kiállok az egyenlő bánásmód mellett.

Hiszek abban, hogy a család az család. Nem félek attól, ha a gyerekek a mássággal találkoznak, attól szexuális orientációjuk megváltozik. Tudom, ha a könyvekben olyan dolgokról olvasnak, amelyek számukra ismeretlenek vagy furcsák, attól nem megijednek, elborzadnak, hanem tudják, hogy kérdezhetnek és dönthetnek, már ha van kitől, és van miről. Attól sem félek, ha a könyvekben olyan dolgokról olvasnak, amelyek számukra ismeretlenek vagy furcsák, és megijednek, vagy elborzadnak, mert jó esetben tudják, hogy mi ott vagyunk nekik.  

Ma egyre gyakrabban láthatjuk azt a kormányzati törekvést, hogy kivegye a pedagógusok kezéből a pedagógiai kérdésekben való döntést. Azt gondolom, hogy a pedagógia legavatottabb szakemberei egy rendesen működő országban a pedagógusok: tanítók, tanárok, iskolapszichológusok, igazgatók és igazgatóhelyettesek. Akik képesek eldönteni, hogy kitől kérnek segítséget. Annak meghatározása, hogy miről és milyen szakmai szervezet tarthat szexuális felvilágosítással, drogprevencióval, az internet veszélyeivel vagy egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos előadást – a tervezet szerint jogszabályban kijelölt szerv által –, számos olyan jelentést hordoz magában, amely egy autoriter, félelemre alapuló, és elutasító retorikára épül, és ez komolyan felveti azt a kérdést, hogy mi a cél?

Megvédeni hazánkat? Évek óta hallgatjuk, hogy meg kell védeni hazánkat, hol a menekültektől (migránsoktól), akik az ország lakóinak túlnyomó többsége számára fantomként vannak jelen a média torz tükrén keresztül, hol olyan honfitársainktól, akik velünk élnek, csak azért, mert néha beszélnek magukról, jelezve, hogy köztünk élnek, adót fizetnek, esznek, dolgoznak, szeretnek, családban élnek, akik oktalan félelmek jegyében kitagadtatnak. (Kik lesznek a következők?)

Én nem szeretném, ha állandóan harcra hívnának, amikor egy valódi ellenség egészen másképpen mutatja meg magát.

Kérem a törvényjavaslatok megalkotóit, hogy felelős, demokratikus kormányzatként párbeszédre és ne elutasításra, az utóbbi hetek eseményei alapján ütés helyett kézfogásra hívják a közösséget.”

Szekeres Nikoletta. forrás: Magyar Narancs
Szekeres Nikoletta (forrás: Magyar Narancs)

Dragomán György író a Facebook-oldalán osztotta meg újra A fal című novelláját. A novella egy részletét és a szerző hozzá kapcsolódó gondolatait osztjuk meg:

„»Fogtam a volánt, hallgattam, hogy játszanak, ott a betonfal túloldalán, rád gondoltam, a szenvedélyes dühre, amivel azt szoktad mondani, hogy a falakat le kell dönteni, és nem hagyhatjuk, hogy börtönbe zárjanak bennünket, mert azzal magukat is éppúgy börtönbe zárják, és arra, hogy mit fogok neked mondani, hogy fogom elmondani neked, hogy nincsen erőm, nem tudom végigcsinálni, belefáradtam. Igen, ahogy neked is, nekem is minden vágyam, hogy együtt nevelhessük a gyerekünket békében és szeretetben, pont annyira vágyom rá, mint te, talán még jobban is, tudom, hogy mellettünk áll az igazság és az európai jog, csak tudod, a remegő kézre nincsen paragrafus, meg a fáradságra se, meg arra se, amikor azt érzed, hogy a léted minden pillanata politikai tett, nem harcolni akarok, csak normálisan élni, úgy, mint mindenki más. Tudom, ki kell harcolni, neked ez a normális, neked lételemed a harc, lehet, hogy pont ezért is szerettem beléd, lehet, hogy pont ezért akartam összekötni veled az életem, mert el akartam hinni magamról, hogy pont ugyanolyan vad és elszánt vagyok, mint amilyen te, de ahogy ott ültem a nevelőintézet kerítése mellett, meg kellett értenem, hogy gyenge vagyok, hogy nincsen erőm hozzá, nem fogom tudni végigcsinálni, nem leszek képes arra, hogy végigharcoljam Európát, csak azért, hogy úgy élhessek, mint mindenki más. «


Ez A fal című novellám, hat éve írtam, azóta sajnos sokkal de sokkal aktuálisabb lett, egyre szomorúbb vagyok, ahogy évente újra és újra megosztom. Hiszek abban, hogy mindenkinek jogában áll boldognak és szabadnak lenni, ismerek egymást nagyon szerető, harmonikus boldogságban élő meleg párokat, igen, olyanokat is, akiknek a börtönt is vállalni kellett a szerelemükért. Hiszek abban, hogy a politikának és társadalomnak nem arra kéne törekedni, hogy megnehezítse, hanem arra, hogy megkönnyítse az életüket. Ha mindannyian megértéssel próbálnánk egymás felé fordulni, jobb hely volna a világ.
Egy interjúban egyszer rákérdeztek arra, mért írtam ezt a szöveget, nem gondolom-e hogy provokatív, stb. Közben a fotós végig fotózott. Nem, válaszoltam, azért írtam ezt, mert hiszek abban, mindenkinek könnyebb volna az élet, ha nem kellene hazudni. (Lehet, nem egészen pontosan idézem magam.) Azt vettem észre, hogy a fotózás csattogó ritmusa kicsit lelassul, ahogy odanéztem, láttam, a fotós arcán csorognak a könnyek.”

A teljes poszt ide kattintva érhető el.

Dragomán György (forrás: dragomangyorgy.com)

Péterfy Gergely író a Facebook-oldalán a követkető néhány sorral reagált a történtekre:

„A ma megszavazott náci törvénnyel a NER betiltotta a középiskolások számára a Kitömött Barbárt. Roppant barátságtalan lépés. Ígérem, viszonozni fogom. Addig is arra bíztatok minden középiskolást, olvassa el – igen, van benne szex, hetero- és homoszexuális is. Pont, mint az életben. Mondjuk nem kerültem épp rossz társaságba: egy szusszal az Íliászt (meg nagyjából az egész klasszikus irodalmat) és pl. a Varázshegyet is betiltották.

Péterfy Gergely és a betiltott Kitömött barbár (forrás: litera.hu és a szerző Facebook-oldala)

Veszprémi Szilveszter költő, slammer, az Egy meleg srác olvas blog bloggere nemcsak Facebook oldalán reagált az eseményekre, hanem slam poetry szövegben is megírta „amit érez, és amit éreznie kellene cikkünket ezzel a szöveggel zárjuk:

„Orwell az 1984-ben így ír az újbeszél nyelvről:

Végül lehetetlenné fogjuk tenni a gondolatbűnt, mert nem lesznek szavak, amelyekkel elkövethető lenne. Minden fogalmat, amelyre egyáltalán szükség lesz, egyetlen szóval fogunk kifejezni. A forradalom akkor ér majd véget, mikor a nyelv tökéletessé válik.

Utálom, hogy Orwell-mottót választottam. Hogy nem tudom, én vagyok-e ennyire szarfej, unalmas közhely, vagy ez már tényleg az a pont-e. Hogy vajon mostantól lehet-e? Vagy én is olyan szarfej, unalmas, közhelyes Orwell-durrogtató leszek, mint azok, akiket rettenetesen megvetek ugyanezért, miközben lehet, hogy nekik van igazuk?

Tegnap a magyar parlament megszavazott egy törvényt, amelynek az értelmében tilos tizennyolc éven aluliak számára olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást jeleníti meg.

Megkérem a jelenlévő, még nem 18 éves nézőket, hogy maradjanak nyugodtan, Áder János még nem írta alá, még nem jelent meg a Magyar Közlönyben, és, bármennyire kedves is azt gondolni, hogy nem így van, épp az utolsó pillanataitokat töltitek, amiben buzipropagandát hallgathattok, köszönöm, hogy engem választottatok.

Szóval itt az ideje beszélni arról, mi lesz ezután. Hogy egyszer csak már nem lehet a ———–-ről beszélni, csak mert 18 év alattiak is hallják. Hogy egyszer csak már nem lehet a ———–-t érezni, amíg nem múltál el 18. Hogy nincs miről beszélnie egy tanárnak, amikor ———–-t lát.

Először csak a szavakat veszik el és az ábrázolást, a megmutathatóságát. Aztán az érzést, hogy lehet boldognak is lenni ———–-ként, mert nem látjuk, hogy lehet. A vigasztaló szavakat azoktól a ———– fiataloktól, akiknek erre a legnagyobb szükségük volna. A ———– nehéz terhét pakolják tovább, ami elől csak elbújni lehet. Ha valaha volt más, szebb szó ide, azt már eltörölték. Aztán, lassan, mert amire nincs szó, annak a hiányára sincs, nem letagadhatóak leszünk, hanem nem leszünk. Nem csábítjuk viccelődésre a miniszterelnök urat többé, és nem fogunk provokálni, nincs is hogy, nincs is aki.

Úgy képzeltem, egyszer majd csillámpónikat állítunk minden lovasszobor mellé. Úgy képzeltem, hogy minden szivárvány színűre festett óvodakerítés mellé festünk egy árpádsávos zebrát, hogy lássuk, milyen jól megférnek egymás mellett. Úgy képzeltem, hogy majd nagyhatású beszédeket hallgatunk együtt a szivárvány alatt, és örülünk, hogy mindent ki lehet mondani, mert többé nem akarjuk bántani egymást.

Végül lehetetlenné teszik a gondolatbűnözést, mert nem lesznek szavak, amelyekkel az elkövethető volna.

Minden fogalmat, amelyet egyáltalán használni kívánunk, egyetlen szóval fogunk kifejezni.

A forradalom akkor ér majd véget, amikor a nyelv majd tökéletessé válik.

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszex, aszexuális kamaszoknak segítségre van szükségük, nekünk pedig vigyáznunk kell rájuk.”

A szöveget tartalmazó teljes bejegyzés ide kattintva érhető el.

Veszprémi Szilveszter (fotó: Kiss Ferenc Mátyás)
A privát oldalakon közzétett szövegek a szerzők beleegyezésével szerepelnek cikkünkben.
Kiemelt kép: f21.hu