2020 decemberében a nagyváradi Várad Kulturális Folyóirat megszüntetéséről döntött a Bihar Megyei Tanács. Ennek továbblépéseként született meg a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában az Újvárad folyóirat, melynek első lapszáma március 8-án jelenik meg. Kemenes Henriette-et, az új lap felelős szerkesztőjét kérdeztük a kezdeti állapotokról, jövőbeli tervekről, reményről, félelemről, és egyáltalán a romániai magyar irodalom jelenlegi helyzetéről. Henriette három évig a Várad Kulturális Folyóirat szerkesztőségi titkáraként dolgozott. A Fiatal Írók Szövetsége, az Élő Várad Mozgalom és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tagja. Debütkötete, az Odú, 2020-ban jelent meg a FISZ gondozásában. Kinde Annamária-díjas.
Hidegzuhanyként érte a romániai magyar kulturális teret a nagyváradi Várad Folyóirat megszüntetése. Összefoglalnád röviden, mi vezetett ehhez a döntéshez?
Tulajdonképpen nem megszüntetésről van szó, inkább kivéreztetésnek nevezném. A Várad Folyóirat továbbra is működik a Gheorghe Șincai Megyei Könytár részlegeként, viszont megszűnt a lap jogi önállósága és elbocsátották az alkalmazottak nagy részét. A Bihar Megyei Tanács új vezetősége elzárkózott bármiféle párbeszédtől, semmilyen megoldásra nem voltak nyitottak, meg sem hallgattak minket, holott a Várad évek óta nem csekély saját bevételt termelt. Három volt kollégánk a legjobb tudásuk szerint igyekszik továbbra is kiadni a lapot. Mondanom sem kell, hogy ennyi ember számára ez rettentően nehéz feladat. Mi, a többiek, ilyen körülmények közt nem kívántuk folytatni a munkát, tehát Szűcs László főszerkesztővel az élen elkezdtük letenni egy új irodalmi lap alapjait. Kényszerhelyzetbe kerültünk, amiből a legjobbat hoztuk ki, úgy érzem.
Tehát újraszerveződik a váradi irodalmi közösség, és ennek intézményes formája egy új folyóirat lesz Újvárad néven. Mi a terv, mik a lap ambíciói? Milyen újdonságot tud nyújtani az őséhez képest?
Így van, az Újváradról van szó. Mindenképp szeretnénk tovább vinni a Várad szellemiségét, tehát folyatni azt, amit tőlünk független okok miatt abba kellett hagynunk. Továbbra is foglalkozunk irodalmi rendezvények szervezésével, könyvkiadással és tehetséggondozással. A Váraddal havonta szerveztük meg a Törzsasztal-esteket, amelyek kötetbemutatóval egybekötött író-olvasó találkozók voltak. Ezekhez hasonlóan most Kortárs klasszikusaink címmel, a Szépírók Társaságával egy olyan rendezvénysorozatot indítunk, ami olyan életműveket helyez előtérbe és kicsit más megvilágításba, amelyek a közelmúltban zárultak le. Emellett az Újváradban, ahogy ezelőtt a Váradban, helyet kapnak a tehetséges pályakezdők. Nagyon fontosnak tartom a fiatalok népszerűsítését, hiszen egy valódi irodalmi lap nemcsak izgalmas olvasmány, hanem közösségteremtő erővel is bír. Nekem a Várad volt a „kályha”, onnan jöttem, a szerkesztőségben tanultam mindent, így váltam azzá, aki ma vagyok. Az új lapban igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni a műfordításra és a könyvkritikára. Terjesztés és elérhetőség szempontjából is dinamikusabbak leszünk. Lesz print és online előfizetési lehetőség is, és a nyomtatott folyóirat több magyarországi településen is megvásárolható lesz. Elég bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban, most már látom, hogy egy komoly gáncs után is talpra lehet állni, ha megvannak az embereid, akikkel lehet és akikkel érdemes. Egy erős csapatban játszom, nem félek semmitől.
Mikorra várható az indulás? Milyen rendszerességgel fog megjelenni az Újvárad?
Havi rendszerességgel jelenünk majd meg, illetve a weboldalunk friss tartalmakkal, állandóan elérhető lesz. A nyomtatott lap és az internetes oldal anyagai csak részben lesznek megegyezőek. Az első lapszám már a nyomdában van, március 8-án lesz a lapbemutató Nagyváradon a Szigligeti Stúdióban.
Milyen rovatok alkotják majd az Újváradot? A jövőben tematikus lapszámok megjelentetésére gondoltatok?
Helyet fog kapni természetesen az irodalom, a művészet, a kritika, a publicisztika és a társadalom, ezek mellett lesz egy állandó Párbeszéd-rovat, amit a román nyelvű Familia folyóirat volt főszerkesztője, Traian Ștef ír és szerkeszt. Ennek a szövegét én fordítom románról magyarra. Illetve folytatódik a Váradból már jól ismert Tandem-rovat, amit Magyari Sára nyelvész jegyez. Igen, jók a megérzéseid, és bár nem igazán vagyok híve, de valóban felmerült bennünk a tematikus lapszám gondolata. De a részletek egyelőre maradjanak titokban, mert még a végén lenyúlja tőlünk valaki. (nevet)
Ehhez kapcsolódva kifejtenéd bővebben, hogy az új szerkesztőségben milyen feladat lesz rád bízva? A fedélzeten kiket láthatunk még munkálkodni?
Szűcs László főszerkesztő mellett, ha nem is mindenki számára láthatóan, de Laza Erika ügyvezetőé a másik kulcsszerep. Hihetetlenül alapos, összeszedett és gyors, legalább öt dolgot képes egyszerre csinálni úgy, hogy odafigyel a legapróbb részletre is. Mellettük itt van Simon Judit, a felelős kiadó, azaz a Holnap Kulturális Egyesület elnöke, a kritika rovat szerkesztője, aki nem mellesleg hosszú évek óta színikritikusként tevékenykedik. Továbbá Tasnádi-Sáhy Péter, aki az online tartalmakért felel majd, Biró Árpád Levente, Traian Ștef, Ujvárossy László szerkesztők, valamint Boka László, Kőrössi P. József és Magyari Sára főmunkatársak. Darabont Éva műszaki szerkesztő pedig megadja a lap végső formáját, a Váradért is ő felelt, nem is volt kérdés, hogy kivel megyünk tovább. Az én felelős szerkesztői munkaköröm a szövegek begyűjtésétől és – ha indokoltnak látom – szerkesztésétől kezdve, a fordítástól, a szerzői jogi szerződések előkészítésétől, a kapcsolattartástól, a rendezvényszervezéstől egészen a kávéfőzésig és a macskaalom tisztításáig terjed. Szűcs Laci szerkesztőségi macskája, Pici is kollégának számít, régi motoros.
A végére pedig egy kissé tágabb kérdés: mit gondolsz jelenleg az erdélyi folyóirat-kultúráról és egyáltalán az irodalmi szerveződés helyzetéről?
Erről nagyon sokat és hosszan lehetne beszélni. Azt gondolom, hogy az irodalmi élet és a folyóiratok tekintetében gazdag múltra tekinthetünk vissza, viszont a helyzet folyamatosan romlik. Rengeteg folyóirat van kiszolgáltatva vagy alárendelve a politikának, a kultúrára szánt támogatások pedig egyre kevesebbek, vagy olyan feltételekhez vannak kötve, amelyeket nem mindenki vállal. Egyik pillanatról a másikra darálnak be olyan lapokat, mint a tizennyolc éve működő Várad, vagy a 155 éves Familia. Sokan megkérdezték, hogy miért nem megyek el Váradról, mondjuk Budapestre vagy máshová, ahol talán nagyobb eséllyel érvényesülhetnék az irodalmi szférában. Nem vagyok egy romantikus alkat, de elég megszállottan hiszek benne, hogy lehet még Nagyváradon irodalmat csinálni. Épp most indítunk egy új irodalmi lapot, nekem ez elég nagy löketet ad. Vagy itt az Élő Várad Mozgalom, aminek én is tagja vagyok. Alkotóműhelyként működünk, és bár az utóbbi évben kevés volt a személyes találkozó, azon vagyunk, hogy segítsük egymást, ötleteljünk, szétszedjük egymás szövegeit, építő kritikát fogalmazzunk meg, alkotótábort szervezzünk, a Fiatal Írók Szövetségével együtt Gyújtópont-esteket szervezzünk, műfordítói kollokviumot, felolvasásokat, performanszokat és bármit, csak pezsegjen. Napjainkban is van erdélyi irodalom, a nagyjaink köztünk élnek, csak figyelni kell és csinálni, csinálni, csinálni.
Az Újvárad folyóirat bemutatója IDE kattintva, online is követhető lesz március 8-án.
