A koronavírus-járványhoz a színházak is alkalmazkodnak: a szombathelyi Weöres Sándor Színház minden héten egy-egy YouTube-ra feltöltött archív előadással kedveskedik nézőinek, így válik valóban otthonivá a Home Bank című darab is.
A kedves ügyfél ledobja a textilt, formás mellei félárnyékból csábosan táncolnak az ügyintéző arca előtt. Üvöltés, majd egy szárnyas állat robban be a bank üvegkalitkájába, mindenhol vér: Czukor Balázs és Surányi Nóra darabja kísérletet sem tesz rá, hogy mankókat toljon hónunk alá. Aki lemarad, az kimarad, mindent teljesen megérteni pedig semmiképpen nem lehetséges, legalábbis mindenképpen felesleges.
A banki fogadótérben előadott történettelen alkotás kerete nyomasztóan ismert saját életünkből is: egy reggelen álmos, ideges, szürke emberek sietnek a személytelen és jellegtelen bankfiókba. Láthatunk ideges orosz „hölgyet”, titkos műtétre gyűjtő kamionsofőrt, talajvesztett bácsit, de az íróasztal másik oldalán sem a Hivatal vagy Hatalom arctalan biorobotjai, hanem hasonlóan összetörhető emberek ülnek. Minden szereplő-ember egy külön történet, külön mese, ezek a mesék azonban véletlenül sem állnak össze egy nagy egésszé, legfeljebb beköszönnek egymáshoz. A színész úr éppen csak beugrik alájátszani, míg a kamionsofőr teljes élete feltárul előttünk; rengeteg a kizökkentő aránytalanság, de, bármekkora nehézséget támaszt elénk ez a kiegyensúlyozatlanság, tudatos alkotói döntés eredménye, hogy a Home Bank egésze szembeszáll a történetmeséléssel kapcsolatos konvencióinkkal.
A néző nehézségeit növelik a nehezen értelmezhető, sokszor jelentéktelen pillanatokban előhívott gag-ek, viszont éppen ezek azok az elemek, amik az abszurditás igazi magvát magukban hordozzák: jólesően hőkölünk hátra az artikulálatlan üvöltéstől, s közben irigykedhetünk, hogy a való világ díszleteibe ezek a szellemes színpadi megoldások nem átültethetők.
A töredezettség, a történettelenség, az abszurditás miatt látszólag egyetlen pontban sem kísérli meg az előadás, hogy a csonthéjas gyümölcsök magvához hasonló belső lényegbe kísérjen bennünket. Valódi felütést még látunk, van valódi lezárás is, de semmi sem rendeződik köztük el; más, távolabbi síkon kell értelmeznünk az átélteket. Azt világosan érezzük, hogy rólunk, az ismerőseinkről, a körülöttünk élőkről hallhattunk valami fontosat. Talán túlzás nélkül állítható az is, hogy a darab némán, tettek nélkül tiltakozik a durva közöny stációi ellen: tettek nélkül, mert valódi, megkönnyebbülésre igazán okot adó pillanatból nagyon keveset tartogat.
Az előadás április 2-tól az alábbi YouTube-linken tekinthető meg április 5-e, vasárnap éjfélig:
