A soproni Petőfi Színház premierjén jártam. Előzetesen csak annyit olvastam a kis színházi szórólapról, hogy egy komédia vár majd rám. A színészek között olyan nevek tűntek fel, mint Eperjes Károly, Ruttkay Laura, illetve Soltész Bözse. De valljuk be, a rendező Kéri Kitty is ígéretesen hangzott. A művet október 8-tól élvezhetik a színházba látogatók.
Na de egy kicsit a darabról is! A vígjáték helyszíne egy kis halászfalu főtere. A kialakult bonyodalom oka pedig egy szelet sült tök. Valóban elég ok egy kis vitára, és adjunk hozzá egy kis olasz mentalitást, nos, garantált a heves vita. Először csak a csipkeverő hölgyek szállnak harcba egymással, majd amikor a halászok, azaz a várva várt férfiak is megérkeznek, ők is kiveszik részüket belőle. A történet végére chioggiai ember nem marad verés, illetve szép szavak nélkül. No de vajon, a velencei jegyzőúrnak sikerül helyreállítani a rendet, és békét teremtenie?
Goldoni mester szavait idézzük: „Semmi sem érdekel jobban, mint az emberi szív”. Véleményem szerint Kéri Kitty-nek kiválóan sikerült a színpadra állítani mindazt, amivel a való életben is találkozhatunk. Hiszen akár egy apróságból is igazi parázs vita alakulhat ki, az emberek mindig a saját érdekeiknek megfelelően alakítják a szituációkat, mit sem számít, hogy ezzel milyen kárt okozhatnak. Ebben a darabban színre lép az ármánykodás, a féltékenység, a hiszékenység, és a manipuláció. De talán, nem is vagyunk olyan rosszak? Esetleg elnyomhatjuk magunkban azt a bizonyos kis ördögöt? Hiszem, hogy mindenkinek van esélye a változásra. Ha valaki egyszer veszi a bátorságot, és él vele, akkor bizony nagy dolgok vihetők véghez.
Azt hiszem, a szereplőknek is kiváló lehetőséget kínált a darab arra, hogy megmutathassák sokoldalúságukat, és a stábbal együtt felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a mai világban az odafigyelés, együttérzés, és természetesen a szeretet is, amelynek helyes módon történő kimutatása sem elhanyagolandó! Tehát a fontos üzenet átadása sem a szokásos formában történt. Olyan humoros, és tanulságos módon adták elő a darabot, hogy szem nem maradt szárazon. Igen, valóban volt néhány jelenet, ahol a nevetés közben már a könnyeink csordultak ki! Nem hagyhatjuk szó nélkül a színészek munkáján túl, Berzsenyi Krisztina igazi mediterrán, olaszos hangulatot idéző jelmezeit és díszletét, és persze Frank Róbert nagyszerű koreográfiáját sem. Egy szó mint száz, egy élmény volt.
