Lázár Ervint színpadra vinni minden bravúrjával: kihívás. Újat adni, magasabb szintre emelni a zsenialitást: lehetetlennek tűnő feladat. A szombathelyi székhelyű bábszínház azonban csodás megoldásokkal örvendeztette meg kicsik és nagyok vasárnap délelőttjét a premieren – most elmeséljük, milyen volt a Gyere haza, Mikkamakka! a Mesebolt Bábszínház előadásában.
A földszinti teremben körben ülünk mi, a közönség: ez a Négyszögletű Kerek Erdő széle. A játékteret színes négyzet, rajta körszínpad határozza meg: kerekerdőben a kerekerdő. Mi is része vagyunk: bokrok, fák, az óvodások meg csicsergő kismadarak.
Az erdő állatai különös lények: emberiek, esendőek, de ösztöneikben a vadon alaptörvényei is megjelennek. Őszintén félnek, mind többet, szebbet, jobbat mutatnának. Ezen a szinten, még ha mesei nyelven is, a szavak játékosságának bravúros mozgatásával is, a mai kor gyermekeihez szól. A filterek mögé bújtatott álvalóság itt még a színes maskarák ellenére is lecsupaszítva látható: a szégyellt nemtudás azonban nem jó útra vezet.
Ma mindenre választ kaphatunk. Minden csupán egy kattintásra lapul tőlünk. A gyermekek számára azonban a kérdés fontossága felbecsülhetetlen. Amikor még nem ejti rabul a világukat az érinthető információ-közelség, addig minden tudás forrása az „ez mi?” kérdésre kapott felelet. Ezt szövögeti tovább Lázár Ervin mesefonala is, amelyben kérdezni nem, harcolni azonban bárki készen állna, legalábbis: Vacskamati, Ló Szerafin, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos, Aromo és Dömdödöm biztosan. Az ő közösségük, Mikkamakkával kiegészülve, egy igazán emberi érzésen, a bizalmon nyugszik. És amint ez megrendül, a világot könnyen elfoglalhatják a pomogácsok.
Az egyébként zseniális nyelvezettel dolgozó alkotáshoz fantasztikus jelmezek, ötletes, a bábszínház adta lehetőségeket jól használó megoldások kapcsolódnak. A boldog-szomorú élmények és játékok váltakozása szó szerint fejre állítja az erdő világát, és az sem ritka, hogy egy-egy ilyen helyzetben az ember-állat egyszerűen el is hagyja azt, mármint a fejét. Az állati alakok emberi gesztusokkal, finom, ártatlan törékenységgel a lehető legletisztultabb ábrázolást adják. Az állathangok dallama pedig csengőszó minden fülnek, a Kerek Erdő valóságos zajai minden pillanatban elvarázsolják az embert: akár füttyszóval, akár a pomogácsok vinnyogásával, amit Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon hegedül el egy jókora fűrészen.
Lázár Ervin klasszikusa a legilleszkedőbb a fogalomhoz, hiszen klasszikus igazán az tud lenni, ami örök érvényű gondolatokkal áll ki a világ elé, minden korban, minden korosztályhoz tud szólni, múlhatatlan emberi érzéseknek állít végtelen tükörképet. Ha szeretnénk mi is részévé válni a Négyszögletű Kerek Erdő csodáinak, az emberi valóságnak, az önmagunkra való rátalálásnak, ne féljünk belépni, hiszen ebből az erdőből van kiút: együtt, kézen fogva.
Dramaturg: Veres András
Tervező: Boráros Szilárd
Zene: Ádám Rita és Darvas Benedek
Mozgás: Vadas Zsófia Tamara
Rendező: Szenteczki Zita
Szereplők:
Ló Szerafin – Császár Erika
Vacskamati – Gyurkovics Zsófia
Bruckner Szigfrid – Lukács Gábor
Aromo – Varga Bori
Dömdödöm – Kovács Domokos mv.
Szörnyeteg Lajos – Kosznovszky Márton
Mikkamakka – Kovács Bálint
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon – Kőmíves Csongor
