A performansz művész minden esetben saját testét használja, élő vászonként funkciónál az amit szüleinek köszönhet. De mi is az a performansz: művészet vagy öncélú magamutogatás, a meg nem értett, másban a tehetség szikráját se felmutató, viszont alkotni, nyomot hagyni vágyó emberek önkifejezése, egy kicsit ez, egy kicsit az?! Jer velem kedves olvasó, járjunk utána.
Ha egy performansz jól sikerült, akkor a néző, a befogadó nem maradhat közömbös, passzív; valamit éreznie kell, gondolatoknak cikáznia fejében, lehet az undor, düh, megbotránkozás, átsuhanhat egy miért is néztem meg ezt érzés vagy normális ez a nő/férfi, amiért ilyet tett. Higgyék el ez elég gyakori gondolat, mert az előadások a határainkat, a jó ízlésünket feszegetik sokszor ( vagy mindig?).
A performansz művész egy kicsit a társadalom peremén helyezkedik el, sokan csodálják bátorságáért, nyíltságáért, viszont annál több haragosa, nem értője akad, aki szerint amit csinál az nem normális, veszélyes, azonnal be kellene tiltani, hiszen túlmutat azon, amire a jó érzésű, normál gondolkodású ember azt mondhatja: helyénvaló.
Az első részben már nem élő performansz művészeket mutatunk be, akik a múltban alkottak, de a jelenre is hatással vannak, nevüket számon tartják, előadásaikat utánozzák, tovább csiszolják. Nagy elődök ők, s személyük, alkotásaik kikerülhetetlenek, amikor a performanszot vesszük górcső alá és próbáljuk megfejteni mi is az. Keretes szerkezetű a cikk, mert Rudolf Schwarzkogler és Ana Mendieta is valószínűleg öngyilkosságot követett el, ráadásul mindketten egy magas házból vetették(?) ki magukat.
Mi az a performansz?
A performansz szó angolul előadást jelent, és tágabb értelemben előadó-művészeti műfajokra (zene, tánc, színház) vonatkozik. Mint külön vizuális művészeti műfaj a 70-es évek elején alakult ki (a dadaisták és a szürrealisták színházi előadásaiból). Fő jellemzője, hogy a művész (performer) általában saját testét, ill. személyiségét s annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig „élőben” mutatja be.”
A hangsúlyt a műalkotásról az előadásra helyezte át, olyan témákat boncol, mint az identitás, az emberi szubjektivitás, előtérbe hozta a testet, mint az ember legerősebb eszközét; a műfajon belül az extrém performanszok (a cikkben elsősorban ilyen jellegű előadások vannak) nagy számban az 1970-80-as években jelentek meg, de manapság is bőven találkozunk erőszakos, öncsonkító performanszokkal a kortárs művészetben.
Rudolf Schwarzkogler – levágta a saját farkát?!
Rudolf Swarzkogler 1940-ben született Bécsben, a bécsi akcionisták („az 1960-as és 1970-es évek jelentős képzőművészeti csoportja, mely hozzájárult az akcióművészet kifejlődéséhez és a művészi szabadság kiteljesedéséhez. A csoport tagjai Günter Brus, Otto Muehl, Hermann Nitsch és Rudolf Schwarzkogler. Elsősorban szókimondó, szexuális perverziókkal is foglalkozó témáik miatt váltak ismertté és egyben hírhedtté is. Munkáikra jellemzők voltak a rövidfilmek, performanszok és akciók.”) egyik legfontosabb képviselője volt.
Első akcióját 1965-ben tervezte és valósította meg. A Menyegző címet adta neki, munkamódszeréhez tartozott, hogy akcióiból fotómontázsokat és fotódokumentációkat készített. Hatalmas vitát váltott ki és a mai napig nem tudni, hogy valóban levágta e a saját farkát egy performansz során, az biztos, hogy rendkívül érdeklődött az öncsonkítás, az önagresszió témája iránt, emiatt terjedhetett el az önkasztráció. Azonban egy bécsi akcióművészettel foglalkozó portál szerint csupán mítosz Schwarzkogler öncsonkítása, a tény ellenben, miszerint 1969-ben (28 évesen) egyszerűen kiesett hálószobájának ablakából. Kortársai nem zárják ki, hogy inkább kiugrott.
Gina Pane – sebek, égések, erek felszaggatása
Gina Pane olasz származású, 1939-ben született, performansz és body art (body art a performansz művészet egyik ága, nagyon erőltetett intimitás jelenik meg a művész és a néző közötti viszonyban, sokszor az erotikum felé halad, legfőbb célja a megbotránkoztatás, sohasem marad semleges a viszony), 1970-es években tűnt fel testművészeti fellépéseivel. Minden előadásában saját magát tette ki a saját maga által kiváltott erőszaknak; a sebek, égések, ereinek felszakítása erős érzelmeket, gondolatokat provokáltak a közönségben. Az önpusztításban is jeleskedett, romlott húst evett, macska módjára lefetyelte a tejet, mentával és tejjel keverve üvegszilánkot nyalogatott.
Leghatásosabb művei:
Escalade sanglante (Éles mászóka -1971), ebben a gyakorlatban kiélesített létrafokokra mászott fel csupasz tenyérrel és talppal.
Felkészülés: Egy vaságyon feküdt, mely alatt több tucat gyertya égett.
Sang, lait chaud: (1972) (Vér, meleg tej): Saját párizsi lakásában rendezte meg a performanszot a „Fehér nem létezik” c. installációban. Zsilettpengével vagdosta magát, majd váratlanul ismét magába, hol a hátába, hol az arcába vágta a pengét. Amikor az arcához ért, a nézők felsikoltottak: „Az arcot ne!” A nézők reakcióiból rögtön kiderült, hogy az arc az minden körülmények között tabunak számított, ahhoz nem szabad hozzáérni, megsebezni.
Ana Mendieta – a performansz forradalmár, föld-test
Ana Mendieta Kubában született, 1948-ban, onnan vándorolt az Amerikai Egyesült Államokba 1961-ben. Kezdetben nővérével menekülttáborokban, nevelőotthonokban éltek, a családot csak 1966-ben tudták újraegyesíteni. Festő, videós, performansz művész és szobrász.
Leghíresebb műve a earth-body elnevezésű performansz sorozata, ő volt az első, aki összekapcsolat a land art-ot, body art-ot és a performanszot. Élete során több mint 200 ilyen alkotást mutatott be, ez volt a Siluate Series (1973-1980). Gyakran használta meztelen testét, bekente magát sárral, ágakkal, növényekkel borította be magát és lefeküdt a földre, vért először (Death of Chicken) előadása során használt, egy fal előtt, egy frissen leölt csirke vére fröcskölt rá.
Feminista volt, egy művében szakállt és bajuszt ragasztott magának, mutatva ezzel a nemek közötti hasonlóságot. Ana Mendieta halának körülményei is tisztázatlanok, szintén művész férjével veszekedtek, majd kiugrott-kiesett a harmincnegyedik emeletről, sokáig gyanúsították a férjet gyilkossággal, de nem volt terhelő bizonyíték, így szabadlábra helyezték.
