A Transformerst nem csupán Bayt meghatározó eposzi jelzőként használom, az új Teknőcök film sok párhuzamot mutat a producer korábbi rendezésével. A legföltűnőbb mind közül a zene, melyet egyrészt ugyanaz a Steve Jablonsky szerzett, mint a fönt említett autobot-moziét, másrészt pedig kísértetiesen hasonló a csengése a Transformers soundtrackhez.
A továbbiakban a Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékbólnevetségesen bugyuta történetén, szánalmas poénjain, kihasználatlan színészein és bárgyú mondanivalóján keresztül igyekszek mindenkit meggyőzni arról, hogy moziba erre az „alkotásra” kidobott pénz.
A film hősei (látszólag) a Teknőcök, akiknek az árnyékban kell élniük, s azt sem vállalhatják föl, hogy ők mentették meg a várost az előző epizódban. Helyettük Vern (Will Arnett) vállalta magára a tettet, akit így elsőrangú celebként éltetnek. A Teknőcök tetteivel más büszkélkedik, ők maguk pedig a kosármeccset is a kivetítők mögül kénytelenek nézni. Persze itt kihagyhatatlan a poén, amikor Michelangelo leejt egy pizzaszeletet a pályára, amin az egyik játékos megcsúszik. Ez a jelenet annyira túljátszott, hogy egy kicsit sem vicces. Ahogy a rinocérosz- és malacemberek szolgáltatta kiváló fingós poénok és a kiszámítható helyzetkomikumra építő bődületes jelenetsorok sem. Ezen is látszik, hogy a Teknőcöket kifejezetten gyerekközönségnek szánták, mellyel nem volna baj, ha a megvalósítás nem lenne szerfölött igénytelen.
..,
A folytatást IDE kattintva olvashatjátok testvéroldalunkon, a Kritizátoron! 🙂
