Robert Lawson egyszer azt írta: „Minden cselekedeted következményekkel jár, ahogy annak is meg vannak a maga utóhatásai, ha valamit nem teszel meg.” Nem tudom, mi foglalná jobban össze a brit Black Mirror ötödik évadának beharangozó epizódjaként is emlegetett Bandersnatch-et.
Nem egyszer éreztem már én is azt egy könyv, film vagy éppen egy sorozat nézése közben, hogy szeretnék változtatni azon, amit az aktuális karakter tesz – legyenek ezek kis cselekedetek, vagy akár a történet szempontjából hatalmas fordulatot jelentő sikerek vagy bukások. „Néha jó lenne egy kicsit belenyúlni.” – gondoltam én, majd meg is kaptam a lehetőséget mindenki mással együtt.
December 28-án debütált a Netflixen a Black Mirror című brit antológia-sorozatuk legújabb filmje, ami a streaming szolgáltatáson igazán formabontónak számít. A produkció ugyanis teljesen interaktív lett, így az olyanok, mint én, és a türelmes nézők is dönthettünk, akár az összes (körülbelül tíz) esetleges végkifejlettel is megismerkedhettünk.
Az angol sikersorozat előtt eddig az HBO próbálkozott egyedül ehhez hasonlóval, Steven Soderbergh rendezésében a Mozaik című sorozatuknál – de a Netflixszel ellentétben náluk nem a streaming szolgáltatásukon, az HBO GO-n belül volt elérhető ez az opció, hanem egy külön alkalmazást kellett letölteni, hogy a sorozat interaktív formában legyen elérhető. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a sorozat megbukott és egy évad után búcsúzott.
A Bandersnatch 1984-be kalauzol minket, főszereplője pedig a tizenkilenc éves videójáték programozó, Stefan Butler (Fionn Whitehead), aki anyja halála után édesapjával (Craig Parkinson) él. Már a történet első perceiben dönthetünk arról, hogy a főszereplő mit egyen reggelire, miközben megtudjuk, éppen új játékán dolgozik, amit egy kalandkönyv, a Bandersnatch alapján készített, és amelynek lényege, hogy a történetet és vele a végkifejletet egyaránt az olvasó döntései határozzák meg. (Magyarországon ehhez hasonló könyv először 1989-ben jelent meg a Rakéta Kiadó Kaland-Játék-Kockázat sorozatában.) Amikor Stefan demó anyagát elfogadja a Tuckersoft nevű videójáték-gyártó cég és megismerkedik példaképével, a szintén tervező Colin Ritmannel (Will Poulter). Az idő előrehaladtával még erősebb lesz megszállottsága a könyv megfelelő adaptálásával kapcsolatban, annyira hogy önmaga is elkezdi megkérdőjelezni a szabadság és saját szabad akaratának kérdését – és innen válik igazán érdekessé a történet. Miközben Stefan őrülete növekszik miattunk (hiszen igaza van, tényleg mi irányítjuk), a döntéseinknek is egyre nagyobb jelentősége és hatása lesz Stefanra.
A részhez egyébként a különböző cselekményszálak miatt más-más hosszúság társul, ennek ellenére, ha olyan véghez érünk, akkor a Netflix felajánlja, hogy visszamehetünk és másik opciót választhatunk, annak érdekében, hogy folytathassuk a történetet egy hosszabb szálon. Ez egyrészt jó, másrészt megalapozza a film egyik fontos mondanivalóját: mi is azt hisszük, szabad akarattal rendelkezünk, de a készítők végül elérik, hogy az általuk leginkább preferált vég teljesedjen be, mert rávezetnek minket.
A kíváncsiság ugyanis mindenkit hajt. A sorozat rajongói addig is eljutottak, hogy már komoly ábrákat készítettek, bemutatva mely döntésük vezet komoly vagy éppen gyengébb végkifejlethez. Mivel ez a fajta „kalandvágy” engem is hajtott, egy végen kívül sikerült mindet megtekintenem – ez is annak volt betudható, hogy a program egyszerűen úgy hozta, hogy a sorozatban nem azt a választási opciót nyújtotta, ami az utolsóhoz vezetett volna, így azt nem tudtam megnézni.
Ennek ellenére szerintem a Bandersnatch hozta a tőle elvártakat. Elgondolkodtatott és voltak pillanatok, amikor őszintén rosszul éreztem magam, hiszen nem egy boldog filmről beszélünk –valljuk be, kettőnél több boldog befejezéssel bíró Black Mirror epizódot nem ismerünk, de ezért is szeretjük.
Charlie Brooker eddig is bizonyította, hogy jól tud forgatókönyvet írni, és David Slade rendezői munkája is segített abban, hogy ne akarjunk mással foglalkozni. A casting pedig szerintem zseniálisnak is mondható – nem mintha a készítők ezzel valaha nagyot tévedtek volna. Fionn Whitehead Stefanján remekül átjön a fokozódó őrület érzete, míg Will Poultert eddig azt hittem nem fogom tudni soha többnek látni, mint a Narnia krónikáiból Eustace, de most lejátszotta nekem a képernyőt.
Rejtett jelek
A cikk a továbbiakban spoilert tartalmazhat a Bandersnatch-ből és a Black Mirror további epizódjaiból.
A sorozat ismerői már tudhatják, hogy a Black Mirror univerzumban bár minden rész egy külön történetet mesél el, a készítők előszeretettel rejtenek el különböző utalásokat már megjelent epizódokra és ez itt sem lett másképp. Érdekességképp néhány példát is kiemeltünk:
Kezdetnek például a Colin által tervezett egyik játék címe METLHEDD, ami a negyedik évad ötödik epizódjára utal, ami azonos címen Metalheadként jelent meg a benne szereplő robotkutyákkal, amelyek a videójáték borítóján is megtalálhatóak. Másik játéka, a Nohzdyve szintén egy másik részre, a Nosedive-ra referál, amely a harmadik évad kezdő epizódja.
Nagyon érdekesnek találtam még, amit egy Hack Happy néven futó youtuber fedezett fel az egyik eseménylánc végén. A videójában kifejti, hogy ebben a jelenetben a főszereplő Stefan az elejéről ismert buszon ül, de zene helyett egy olyan kazettát hallgat, ami különös gépi hangot ad ki. A hangfájlt végül addig konvertálta, míg egy QR kódot nem kapott, amit beolvasva az epizódból ismert videójátékgyártó, a Tuckersoft „hivatalos” oldalára vezette.
A film jelenleg a Netflixen tekinthető meg, de már azt is megerősítették, hogy az ötödik évad 2019-ben érkezik – friss információk szerint Miley Cyrus is közreműködik majd az újabb évadon.
Kiemelt kép: imbd.com
