Azt álmodtam, hogy egy zakatoló vonat elől éppen megmenekülő csiga vagyok. Egy eltemetett emlék fizikai testet öltve, szürreális látomásokkal kísérve egy szürreális valóságban. Azt álmodtam, hogy én vagyok Ruben Brandt: a világhírű pszichológus, aki mindenkit meg tud gyógyítani, csak önmagát nem.
Dr. Ruben Brandt, a művészetterápia neves képviselője különleges módszert alkalmaz páciensein: a világtól elvonulva, egymással és a problémáikkal összezárva, szituációs gyakorlatokkal töltik rehabilitációs időszakukat. Ám mint kiderül, a doktor maga is segítségre szorul: gyerekkorától kezdve borzalmas, szürreális rémálmok és hallucinációk kísértik, a skizofrénia korai stádiumának jeleit sejtetve. A borzalmas jelenések témája furcsamód a művészettörténet híresebb festményei köré fonódnak, így hol Botticelli Milói Vénusza rántja magával a mélybe Rubent, hol Andy Warhol Elvisei hívják kísérteties párbajra.
Egy sorsszerű alkalommal különleges társaság verődik össze Brandt páciensei között, akiknek, mint kiderül, minden tehetségük megvan rá, hogy egy tökéletes bűnbandává álljanak össze. Hogy segítsenek a doktornak saját félelmei legyőzésében, betörnek a világ nagy múzeumaiba, és ellopják Rubennek a rémálmaiban kísértő festményeket.
Birtokold a problémát, hogy leküzdhesd!”
Az akció kezdetben izgalmas szórakozás a csapat számára, sőt, látszólag mindenkinek gyógyító hatással van a lelki sebeire: viszont felforrósodik a talaj, amikor óriási vérdíjat tűznek ki a titokzatos Gyűjtő és bandája fejére, így a rendőrségen kívül a világ alvilági alakjai is felfigyelnek rájuk. Egy amerikai nyomozó – Kowalski – veszélyesen közel kerül a tolvajbandához, mit sem sejtve, hogy mekkora titkot fedez majd fel saját magáról is…
A Ruben Brandt már az egészen egyedi történetével is lebilincselő, intellektuális és szórakoztató síkon is kielégítő, emellett egy olyan izgalmas, még mindig kevéssé ismert témát jár körül, amely nemcsak a pszichológusok fantáziáját ingerli: az álmok és a tudatalatti kérdéskörét. Az egyetlen hiányérzet a film lezáratlan vége alatt érezhető, amely bár megadja a szabad asszociáció lehetőségét, valahogy egy elvarratlan szál, egy nagy következtetés levonásának beteljesítetlen ígéreteként hat.
A Ruben Brandt esetében vizuális téren is egy igazi csemegével van dolgunk: legyen szó az egészen sajátos, kissé szürrealista stílusáról, vagy a végletekig kidolgozott apró részletek sokaságáról. Hiszen az animáció szinte minden képkockája zsúfolásig tele van művészettörténeti utalásokkal, amelyeknek még az edzettebb szemek is csak a töredékét ismeri fel. A jelenetek túlnyomó többsége történelmi festmények helyszíneit és karaktereit eleveníti fel, de számtalan filmes utalásba is ütközhetünk, valamint számos történelmi, ikonikus plakát is felsejlik a háttérben.
Már a film legelején, egy üldözési jelenetnél is több száz ilyen utalást fedezhet fel a néző: hol Degas Abszintivója mellett rohannak el hőseink, hol Eizenstein Rettegett Ivánjának egyik kultikus jelenetén futnak keresztül. Ezek mellett még számos kulturális, politikai és egyéb apró utalás van elrejtve a képekben, ilyen a Danielle Steel könyvborítókról ismert, jellegzetes betűtípussal írt Deep Sleep, de még a Kétfarkú Kutya Párt logójának sajátos variációja is felcsillan egy laptop matricáján. Külön élvezet az egyes érzések, tulajdonságok és állapotok remekül kigondolt vizuális reprezentációjának felismerése: ilyen például a skizofréniára dupla nyakkendővel és páratlan cipővel való utalás.
Az animáció további erősségének írható fel a zeneválasztás is, amely roppant hatásosan erősíti fel a megjelenített hangulatokat, legjobban talán a meditatív jelenetek érzelmi töltetében. Kiemelést illet még az alkotás szinte lírai nyelvezete: érdekesség, hogy bár a film magyar, a dialógusok eredetileg angol nyelven íródtak, a fordítás pedig az egyik legnépszerűbb magyar kortárs költő és műfordító, Závada Péter keze alatt született.
Összességében a Ruben Brandt egy kellemes csalódás lehet majd sok nézőnek, hiszen egy mélyen rétegelt, izgalmas, remek műről van szó; Milorad Krstic, a film rendezője pedig jogosan lehet büszke rá, hogy egy újabb kiváló alkotással gazdagította az elmúlt évek kiemelkedő magyar mozifilmjeinek, és a nagy múltú animációinak sorát.
