August Vilella, barcelonai művész szürreális-intuitív módszerrel készít olajfestményeket. A kreatív alkotási folyamat teljesen intuitív módon rögtönözött és nem szándékos, így az egyes festmények üzenete csak akkor jön át, amikor a műalkotás befejeződött. Ennek a gyakorlatnak az eredménye egy álomszerű aurát és egy mágikus, metaforikus, sőt filozófiai nyelvet idéző kép, amely arra kéri a megfigyelőt, hogy a saját életét lássa, érezze benne.
Festményei mintha egy képes gyermekkönyv illusztrációi lennének, amelyek a gyermekek álmába szökve riasztanák fel őket az éjszaka közepén. Ezek az álomszerű alakok a képzelőerő oly mély bugyraiból lettek lefestve, hogy nehéz lenne bármi máshoz hasonlítani őket. Mégis az arcvonásaikban ott van valami ismerős érzés. „A szem a lélek tükre. Mindegy, milyen szín mögé rejtőzik, a lélek lángja ismerős pislákolásként ragyog fel.” Robert Lawson: A lélek útja
Valami rejtőzik azokban a túlzóan nagy szemekben. Magány, szomorúság, megbékélés, boldogság tükröződik a tágra nyílt pupillákban. Torz alakok, amelyek gyermekként a frászt hozná ránk, mégis ott az a kíváncsiság, amely miatt mélyen a szemükbe kíván nézni az ember, hogy megértse ezeket a fura lényeket, melyek semmire sem hasonlítanak, mégis valami ismerős dolgot fedezhetünk fel bennük.
Képek forrása: August Vilella Art hivatalos Facebook oldala
