Pénteken is jobbnál jobb fellépők várták a fesztiválozókat, többek közt John Newman, a Wellhello, vagy a 30Y.
A hivatalos második nap főként a másnaposság könnyed programokkal tarkított legyőzéséről szólt, hiszen előző este megkezdődött az igazi fesztivál. A különböző tematikájú (bűnmegelőzési, egyetemi, rendészeti, politikai, diákmunka) civil sátrakban például egy kvíz kitöltésével megtanulhattuk, hogy mi a szabálysértés és a bűncselekmény közti különbség, és persze nem utolsó sorban ajándékokat is gyűjthetünk. A strandot is elárasztották a hűsölni vágyók, és folytatódtak a sportprogramok, most már a szárazföld mellett a vízben is. A csapatok vízilabda mérkőzésen mérték össze erejüket.
A nagyszínpad első fellépője Rúzsa Magdi volt, akinek a tegnapi volt az utolsó koncertje hosszabb időre. Őt követte a Wellhello, akik ismét nem hagyták cserben rajongóikat, hiszen Fluor és Diaz elnökökhöz méltóan táncoltatták meg a fesztiválozókat. Közben a Rauch Arénában a Bagossy Brothers Company lépett fel, őket követve pedig a 30Y törte meg a csendet, és mozgatta meg a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Nem maradt ki a zenekar új dala sem: a nagy sikerű Szeretni akart volt az egyik csúcspontja a koncertnek.
Utánuk talán az est legjobban várt fellépője következett. A T-System nagyszínpadot John Newman robbantotta fel, aki őrületes energiával pörgött az egész koncert alatt. Nem először járt hazánkban, és legalább annyira imádja a magyar fesztiválozókat, mint amennyire a hazai közönség őt. Minden egyes mozdulata azt sugallta, hogy élvezi a koncertet, és teljes erőbedobással adta elő az olyan slágereket, mint a Cheating vagy a Love me again, amit a lelkes fesztiválozók mind vele skandáltak. Egy percre sem állt meg, mindvégig kontaktusban volt a közönséggel. A buli végén a dob sem úszta meg épen, az egész felszerelést lerántotta az emelvényről, ezzel is fokozva a katarzist. Korábbi súlyos betegsége csak még jobban motiválta a világsztárt, hogy olyan koncerteket adjon, ami számára, és a közönség számára is életre szóló élmény.
Koncertjük előtt a Bagossy Brothers Companyt kérdeztük fesztiválélményeikről.
Erdélyből indulva hódítottátok meg az egész Kárpát-medencét. Milyen érzés megélni, hogy ma a legtöbb nagy fesztiválon felléptek?
Igazából azt a legjobb megélni, hogy egyre több a rajongó a koncerteken: ez a harmadik alkalom, hogy részt veszünk az EFOTT-on is, és azóta is folyamatos meghívásokat kapunk; talán azért, mert jól végezzük a dolgunkat. (nevet) Aminek még jobban örülünk, hogy évről évre növekszik az a rajongótábor, ami a színpad előtt áll, bárhova megyünk, és ezt a legcsodálatosabb megélni. Jó érzés és extra motiváció.
Pásztor Anna a csütörtöki koncerten mesélte, hogy egyszer megkérdezte tőle egy fiúbanda, milyen cuccot tol, mert hihetetlen, hogy mekkorát tombol a színpadon. Erre Annának az volt a válasza, hogy „nekem a közönség a drogom”. Ti is így vagytok ezzel?
Persze, meg a Jägermeister… Nem ám! Csak viccelünk, az Unicum! Egyértelműen az tölt fel minket, amilyen reakciót váltunk ki a közönségből. Igazából, ha ők fel vannak töltődve, hallgatnak minket, táncolnak, és minél jobb a kedvük, annál jobban vagyunk mi is. Annál inkább tudjuk kiadni magunkból azt, amit nekik szánunk. Teljesen más egy próbateremben egy dalt magunknak játszani, mint például az első számunkat, a Van egy házat, amit ha előadunk háromezer ember előtt, megint olyan, mintha új dal lenne és először játszanánk. Nem lehet megunni a színpadot.
Mi a legnagyobb fesztiválsztoritok?
Egyik fesztiválon, valamikor reggel mentünk a saját autónkhoz bepakolni, és egy kedves úriember épp vizelte le az autónkat. Szépen odasétáltunk, és Kozma Zsombi nagy nyugodtan megkérdezte, hogy „sikerül-e na?”. A válaszra nem teljesen emlékszünk, de valami olyasmi volt, hogy „miért szólunk bele?…” Ráadásul fényes nappal! Vagy hát az is jó fesztiválsztori volt, ami nem nagy poén, de a zenekar több tagja is a Linkin Parkon nőtt fel, és a tavalyi VOLT-on velük pont egy idősávban játszottunk; külön élmény volt, hogy a saját színpadunkon hallottuk a dalok közti szünetben a Linkin Park számait.
Sok nézőt elvittek tőletek akkor?
Hát akkor elvittek, de a végére szép lassan gyülekeztek hozzánk. Őszintén szólva mi is szívesen buliztunk volna ott. Szóval teljesen együtt éreztünk azzal, aki őket választotta, aki pedig velünk volt, annak tengermély tiszteletünk.
Van olyan banda, akivel szerettek együtt fesztiválozni és jó kapcsolatot ápoltok?
Például a 30Y: tegnap is együtt voltunk az Alterábán, itt is együtt vagyunk, többször turnéztunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk velük, de Lóciékkal is hasonló a barátság.
Balsay Dorina galériája
Szollár Zsófia galériája
