Az előző Star Wars történet, a Rogue One szinte osztatlan sikert aratott a nézők között, legyenek azok rajongók, vagy frissen becsatlakozottak. Ezután egy minőségbéli romlást figyelhettünk meg az epizódokban, a The Last Jedi-ban és most a Solóban. Vajon ez utóbbi tényleg olyan borzasztó, mint amilyennek tartják? Kritikánkból kiderül.
A Solo mindenképpen mérföldkő a Star Wars-éra történetében: a legnagyobb büdzséből készült, és legnagyobb bukást magának tudható film is egyben. Ez valószínűleg a lejáratókampánynak, illetve a filmet megelőző rossz híresztelésnek köszönhető, mivel önmagában korántsem érdemli meg ezt.
A Solo ismét a harmadik és negyedik rész közötti időben játszódik, melyben kedvenc csempészünk, Han Solo történetével ismerkedhetünk meg. Megfigyelhetjük első akcióit, sikereit és kudarcait, egyszóval a kezdeteket. Végre láthatjuk, hogyan barátkozott össze a wookie Chewbaccával vagy Lando Calrissiannal. Megismerhetjük első szerelmét, Qi’rát is, akit a Trónok harcából ismert Emilia Clarke alakít.
Nem kell mellébeszélni, a Solo története rettentően egyszerű, bugyuta és kiszámítható. Nem láthatunk benne szinte semmilyen interakciót a karakterek között, hiába próbál egy kapcsolati rendszert felépíteni és megmutatni. Egyszerűen lapos és unalmas a sztori, amit talán csak egy régi karakter felbukkanása tud valamelyest kárpótolni.
Ennek ellenére teljesíti filmes kötelességét és szórakoztat. Ez főleg a CGI-dömpinges látványnak és a véget nem érő akcióknak köszönhető. Nagyon szép és igényes munkával alkották meg mind az űrbéli, mind a különböző bolygókon játszódó jeleneteket, bár azért e téren az Az utolsó Jediknél sem panaszkodhattunk.
A film hangulata nagyon ingadozó. Ha a néző belemerül, és elnézi az apróságokat, egész jó élményei maradhatnak, de egyes jelenetek amatőr megvalósításán így is a falat lehet kaparni. Mégis, a legnagyobb probléma az épkézláb történet hiánya, ismételten. Egy remek forgatókönyvírói brigáddal briliáns sztorit adhattak volna főhősünknek, így viszont szinte minden felett átsiklunk.
A színészekre igazából nem lehet panasz, meglepő volt, hogy Alden Ehrenreich nem idegesítő a szerepében, habár talentumairól még mindig nem győzte meg a nagyérdeműt. Emilia Clarke ragyogott szerepében, habár ez részben a megírt karakternek köszönhető. Konkrétan magát kellett alakítania. Donald Glover is kifejezetten jól festett Lando bőrében, rengeteg vidám pillanat fűződik hozzá. Sajnos a Woody Harrelson által alakított Tobias Beckettnek nem volt nagy súlya a filmben, ennek ellenére a színész igyekezett kihozni belőle a maximumot, így személyében a film legösszetettebb karakterét üdvözölhetjük.
Mindent összevetve a Solo elég gyenge alkotás lett, ám korántsem mondható pocséknak. Szerintem egy próbát mindenképpen megér, főleg ha valaki nem egy történetorientált látványfilmre vágyik. Arra most ott van a Jurassic World.
