Sir Arthur Ignatius Conan Doyle skót születésű író 1859. május 22-én látta meg a napvilágot Edinburghben. Az író szülővárosában végezte egyetemi tanulmányait is, ahol orvoslást tanult, ám a gyakorlati botanika sem állt távol tőle. Doyle még tanulmányai alatt kezdett el novellákat írni. Az írás kezdeti időtöltésből szenvedéllyé nőtte ki magát, olyannyira, hogy emiatt praktizálása is a háttérbe szorult. Conan Doyle ma lenne 159 éves.
Conan Doyle-t mindenki legismertebb műveiről, Sherlock Holmes detektív kalandjairól ismeri, ám azt kevesen tudják, hogy egyáltalán nem ez a műfaj állt hozzá legközelebb. Szívesebben írt történelmi fikciókat, de fantasy és sci-fi munkái is voltak sok más mellett, ilyenek például a Challenger professzor történetek. Sőt, visszatartó erőnek érezte Holmes történeteit, ezzel szemben a közönsége imádta a 221B Baker Street alatt lakó detektívet. Amivel el is érkeztünk a kérdéshez: Miért ölte meg Arthur Conan Doyle Sherlock Holmest?
Doyle, mint minden író, vágyott arra, hogy komolyan vegyék, és ezzel elismerjék a munkáját és a képességeit. Mindenek feletti célja volt az, hogy komoly íróként tartsák számon, és úgy érezte, hogy Holmes karaktere gátat szabott eme célnak. Levelezéseiben többször is utalt arra, hogy kifejezetten nem kedvelte és úgy érezte, hogy miatta nem tud feljebb mászni azon a bizonyos ranglétrán. Egyszer kijelentette, hogy ha nem vetette volna papírra Sherlockot – aki így elhomályosította a többi művét és azok jelentőségét -, akkor egy sokkal erősebb, nagyobb befolyással rendelkező és parancsolóbb jelenléte lenne az irodalomban.
Sherlock Holmes ilyen szempontból az a túlteljesítő, mindenkit ámulatba ejtő gyerek, akit mindenki elismer és szeret, kivéve a saját apja. Ennek ellenére Doyle rengeteget alkotott Holmes univerzumában – bár ennek többek között pénzügyi okai is voltak. Ám egy-egy rövidebb történet megalkotása is rengeteg munkát jelentett az alkotónak, elvégre egy rejtélyt minden apró részletével hibátlanul kidolgozni az elejétől a legvégéig rettentően időigényes volt. Pláne, hogy a cél ilyenkor az, hogy az egész felgöngyölíthető legyen, majd egy szép kis masnival át is lehessen kötni. A Sherlock Holmes regényekben és novellákban Doyle kiégésének fázisaival egyenesen arányosan nőttek az úgynevezett plot hole-ok. Az angolban ezt a kifejezést akkor használják, amikor – majdnem szó szerint – lyukak vannak a cselekményben. A plot hole olyan rés vagy következetlenség egy történeten belül, amely az általa felállított logikának ellent mond.
Ez írói mulasztás, írói hanyagságként van elkönyvelve a befogadók részéről, ez Doyle-nál is látszik. A legtöbbet A sátán kutyája című műből emelik ki, jogosan, ugyanis a történetben nőtt a hatalmas véletlenek és az abszolút logikátlan történések, apróságok száma.
Erősen gondolkodom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.”
– írta levelében édesanyjának Doyle.
Ebből is látszik, hogy elege lett Holmesból, és tényleg nem kívánt vele tovább foglalkozni. Ugyanúgy „elégedetlen apaként” kezelte saját „gyermekét”. A rászánt idő, a nagy nyomás és az, hogy a detektívregény nem a hozzá legközelebb álló műfaj Conan Doyle Sherlockkal kapcsolatos kiégéséhez vezetett. Nem lelte örömét a detektív dimenziójában való alkotásban, ami az addigi ellenszenvet utálattá erősítette. Ebből következően elérkezettnek látta a végső búcsút, és megszületett a döntés: Sherlock Holmesnak meg kellett halnia. Anyja intése ellenére Az utolsó eset című kaland végén drámai módon „kivégezte” leghíresebb agyszüleményét.
Bár az író nem tartotta Sherlockot kifejezetten fontosnak vagy nagy mérföldkőnek a karrierje során, kortársai – akiknek státuszát vágyta és irigyelte – nem értettek vele egyet ebben. Különlegesnek, átlagon felülinek és emlékezetesnek írták le Holmes karakterét. A publikum is a detektívet igazolta alkotójával szemben: az olvasók követelésére Doyle írt még egy Sherlock Holmes rejtélyt – ám szigorúan leszögezte, hogy ez kronológiailag a karakter halála előtt játszódik. Ennek ellenére a közönség kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadta az újabb izgalmakkal teli történetet.
Érdekesség még az is, 1965-ben megjelent egy életrajzi regény James Playsted Wood tollából, mely a The man who hated Sherlock Holmes – A Life of Sir Arthur Conan Doyle (Az ember, aki utálta Sherlock Holmest – Sir Arthur Conan Doyle élete) címet kapta.
Szóval boldog 159. születésnapot, Sir Doyle, ti pedig olvassatok ennek örömére egy kis Sherlockot!
