Mikor először hallottam a Hardcore Henryről, leesett az állam, hogy egy teljes egészében FPS nézetű filmet kapunk. Már maga az ötlet megfogott, hogy 2016-ban van új a nap alatt filmkészítés terén, és ez teljesen lenyűgözött, hiszen eddig ilyet még tényleg nem láthattunk. A történeten és a szereplőkön kívül egy egészen szokatlan dolgon csavart a rendező, Ilya Naishuller, mégpedig azon, hogy az operatőri munkát teljes egészében főszereplőjére bízta. Ez mind szép és jó, de vajon maga a film több lett egy vászonra adaptált lövöldénél?
A történet hihetetlen mód le van csupaszítva, ugyanis Henry bal kéz és jobb láb nélkül ébred egy laborban, ahol egy, a magát feleségének valló hölgy mondja el neki, mi is történt vele. Azért nem lehetünk benne biztosak, hogy valóban ő a feleség, mivel Henry agyába emlékblokkoló van építve, ezért semmire sem emlékszik. Miután megkapja a hiányzó végtagokat, a laborban tartózkodó két férfi megpróbálja telepíteni a beszédmodult, de egy albínó férfi és csapata tör rájuk. Szegény főhősünknek egyetlen kimondott szó nélkül kell átverekednie magát az eseményeken, ezért úgy érezhetjük, mintha mi lennénk a főszereplők. Újabb pont jár ezért Naishullernek. Az előbb említett albínó férfi, Akan, próbálja levadászni Henryt, akinek ezért menekülnie kell. Segítségére lesz továbbá Jimmy, aki többször, különböző testben tűnik fel, hogy utat mutasson és támogassa néma karakterünket. Ennyi lenne a történet, se több, se kevesebb. A továbbiakban Henryt lecserélem E/1-re, és úgy vesszük végig a hiányosságokat, mintha mi rónánk fel azokat a rendezőnek, aki nekünk mondta el, hogy mit és hogyan csináljunk.
A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod testvéroldalunkon, az akritizator.blog.hu-n
