Rövid kitekintés egy csodálatos életműre: egy Oscar, négy Golden Globe, két Tony, több tucat film és három gyerek – 78 éve született a legendás amerikai színész, Al Pacino.
Ahogy telnek az évtizedek, egyre többen lépnek be a ,,nagy öregek” klubjába Hollywoodban. Gondolok itt Anthony Hopkinsra, Robert De Niróra, Jack Nicholsonra vagy Dustin Hoffmanra. 78 éve ezen a napon született meg az az ember, aki előkelő helyen sorolható be az előbb említett csapatba, bár mostanában kevesebbet hallunk róla, mint egykoron.
Al Pacino a 70-es években írta be magát a filmtörténelembe, az amerikai filmek egyik emblematikus figurájává vált és minden bizonnyal még jó darabig a legnagyobb színészek között fogják számon tartani. Az olasz származású színész olyan ikonikus szerepeket utasított vissza, mint Han Solo, Ted Kramer, Roy Neary és Dave Kujan a Közönséges bűnözőkből – egy karakter mégis egész eddigi élete során az identifikálása szerves részévé vált: Michael Corleone A keresztapából. Francis Ford Coppola klasszikus trilógiája meghozta a hírnevet a fiatal színésznek, valamint rögtön két Oscar-jelölést mellé, így Al Pacino neve egyre nagyobb és nagyobb presztízzsel bírt a 80-as és 90-es években. Az Akadémia csak 1993-ban ismerte el az Egy asszony illata című filmben nyújtott alakításáért, de számos más filmből emlékezhetünk rá.
A lehető legváltozatosabb műfajú filmekben vett részt; a XX. század végi gengszter-figurák mintájául szolgált és érzelmes szerepeket egyaránt vállalt, azonban a szerepkörére mégis aggatható egy jellegzetesség, miszerint gyakran alakít olyan férfiakat, akik komoly hatalommal vagy tekintéllyel bírnak. A Corleone-család fején kívül gondolok még itt a Szemtől szembenre, a Fedőneve: Donnie Brasco-ra, Az ördög ügyvédjére vagy a Minden héten háború kivételes edzőjére: Pacino intenzív játékstílusa, kisugárzása és orgánuma minden szerepéhez plusz adalékként szolgál, ám a színész arca a magyar emberek számára összeforrt Végvári Tamás utánozhatatlan hangjával, akinek fájó hiányát azóta sem tudták pótolni a szinkronokban.
Pacino Bronxban nőtt fel, az opera műfajának és Shakespeare Hamletének szenvedélyes rajongója, a színház iránti szeretetét sosem hanyagolta el, hiszen rendszeresen szerepelt színpadon a mozifilmek mellett. Christopher Nolan Álmatlanság című filmjében alakított karakteréhez hasonlóan maga is krónikus inszomniában, álmatlanságban szenved. Világszerte örök agglegényként ismert, fiatalon masszív láncdohányos és alkoholista volt, azonban azóta teljesen rendbe jött és lassan egy évtizede állandó partnerével élvezi a nyugdíjas éveit, néha beugorva egy-egy projektbe. Az évtizedek alatt kapott ajánlatok között – nagyrészt okosan – válogatva Al Pacino élő színészlegendává vált, betéve és megvetve a lábát mind a színpadra, a vászonra és a televízió képernyőkre.
Kiemelt kép: www.the-talks.com
