A Sorbonne Sexual egy vérbeli magyar alternatív rockegyüttes. Olyan négy fiatal barátságának kiteljesedése a zenélésben, akik nem félnek a kísérletezéstől és a komplex dalszövegektől. A banda énekes-dalszerzőjével, Karádi Gergővel beszélgettünk a zenekar jövőjéről, a vadonatúj Négyrét című koncertfilmjükről és a dalszerzői ambícióiról.
Karádi Gergő egyedi, képekben és szimbólumokban gazdag szövegei néha megmosolyogtatnak, néha összezavarnak, de mindig elgondolkodtatnak. A zenekar a napokban kiadta a már régóta várt, hosszú ideig készül Négyrét című koncert-dokumentumfilmjét, melyben az újdonság erejével nemcsak a tavalyi A38 Hajós koncertjük felvételeit láthatjuk, hanem bepillantást nyerhetünk a négy tag magánéletébe is. Hogy miért nem lett Gergő focista? Mi Viti és Oli legnagyobb szenvedélye? Ezek mind kiderülnek a 80 perces, négyrétű filmből.
A napokban megjelent a Négyrét című koncertfilmetek. A tavaly novemberi A38 Hajón felvett koncert felvétele adja a film gerincét, de azért jóval több ez, mint egy sima koncertfilm…
Ez részben koncertfilm, részben dokumentumfilm. Bepillantást nyerhetünk a négy tag életébe, közelebbről megismerhetjük személyiségüket. Aztán hogy saját egyéniségüket hogyan közvetítjük a színpadon a zenénken keresztül, azt már a nézők döntik el. Egy dokumentumfilmet nehéz úgy igényesen megalkotni, hogy mondjon is valamit. Remélem ez nekünk sikerült.
A 30Y hetet nyitottátok a hajón. Milyen élmény volt megtisztelni Beck Zoliékat?
Ez egy kedves, baráti-összeölelkezős hét volt, amiben egy tök nagy megtiszteltetés ért minket. Felléphettünk a hajón, mi nyitottuk a koncertsorozatot, meg persze Beck Zoli is feljött hozzánk a színpadra a közös dal okán.
A zenekarod négy igazi egyéniségből áll, különbözőek vagytok. Jól megvagytok így együtt?
Nehéz erről beszélni, hiszen a viszonyunk adott, mindannyian barátok vagyunk. Velük akkor is zenélnék, ha nem lennének a barátaim. De ez nem munka, inkább szórakozás. Mi nem keresünk ezzel pénzt. Persze a pakolás és a koncertszervezés felfogható munkának, de mi élvezzük.
Nem félsz attól, hogy ha jobban befutnátok és többet koncerteznétek, akkor ez fárasztó munkakapcsolattá alakulna át?
Alapvetően egy koncertzenekar vagyunk. Persze, hogy szeretném, szerintem jól menne. A három nap alatt három koncert volt eddig a csúcs – szerintem a jóleső nyilvánosság minden zenekarnak lételeme, ezt szeretnénk mi is elérni.
A filmben a te epizódodnál is látszik, hogy nagy figyelmet fordítasz a dalszövegekre. Könyvtárba jársz, verseket olvasol… Szerinted a komplexebb szövegek különböztetnek meg a kortársaidtól?
Hú ebbe nagyon belekérdeztél, gyakorlatilag mindent említettél, ami engem érdekel és foglalkoztat. Mindig is azt mondtam, hogy én nem traktálok semmit, hanem csak történeteket mesélek, nem feltétlenül törekszem a konkrét üzenetekre. Nehéz elválasztani azt, hogy dalszöveget írsz vagy verset, esetleg prózai szöveget. Legjobb, amikor a zene és a szöveg egyszerre születik meg, de nálam mostanában legtöbbször a szövegre íródik a zene, ami sokkal nehezebb. Persze, próbálok szelektálni meg néhány énekelhetőbb, slágeresebb refrént betenni, mivel nekem azt kell néznem, hogy a dalnak mi a jó. Sokszor a zene határozza meg, hogy mi történik a szövegben.
A második lemezetek, a Kifutás tavaly jelent meg. Elégedettek vagytok vele?
Már a 2014-es Fáma című lemezünket is szerettük, de a Kifutást már komolyabb stúdiókörülmények között vettük fel a SuperSize Recording studióban. Nem úgy mentünk le a stúdióba, ahogy le kell menni, sajnos ez a lemez is inkább csak dokumentáció, mint igazi önmagában működő lemez. Ez sajnos több kortársunknál is probléma.
Mit jelent a „Szeráfi”?
A „szeráfi összhangzattan” kifejezést egy Juhász Ferenc-versben olvastam még nagyon régen. Igazából mindent jelent, ami az angyali szférából származik. A 19. században egyébként volt olyan tan, hogy „angelológia”, ami olyan magas szintű, emberen túli zenei harmónia, ami talán megmenthet a fényben fullcap-ben ugráló majmoktól.
A lemez alatt sokszor utalsz híres zenészekre, előadókra. Wellhello, Halott Pénz, Lagzi Lajcsi…
Hát igen, az egész Kifutás erről szól valahol. Lagzi Lajcsit akartuk felkérni, hogy trombitáljon, de nem volt annyi pénzünk, ezért inkább elhívtuk Sajó Danit a Fran Palermóból, aki egyébként három órát késett…
A Kifutás egyik dala a Hunsoccer. Ebben alaposan megvizsgálod a mindenkori és kortárs magyar futball problémái. A Négyrétben is megjelenik a focis múltad, még egy meccset is lejátszol egyedül.
A Négyrétben, ahogy Észtországtól kikapunk 3-2-re, az lehet egy kitaláció, de akár a valóság rekonstrukciója is. Persze, igazolt játékos voltam a Lágymányosi TC-ben, szüleim is azt akarták, hogy focizzak, aztán zenész lettem. Imádom, amikor csak leteszünk két kukát és elkezdünk játszani – gyakorlatilag a játék tere betölt minket, és teljesen más világba kerülünk. Amúgy a Hunsoccer című dalt még jóval az Európa Bajnokság előtt írtuk. Aztán mikor kijutottunk, egy ideig nem játszottuk, most viszont már megint rajta van a setlisten, a magyar foci újabb bénázásainak köszönhetően. A koncertek húzódala lett.
Most írtok dalokat? Esetleg most másképp állsz hozzá a dalszerzéshez?
Most sokkal több időt fordítunk a felvételekre, egy hosszabb munkametódust választottunk. Az első dal 2019 januárjában fog kijönni. Sok dalból válogathatunk. Először a próbateremben összeizzadjuk a dal alját, utána Vitinél felveszünk egy demót, majd valószínűleg leköltözünk a 30Y próbatermébe, ahol a stúdióban kipofozzák a dalokat. Persze közben folyamatosan koncerteztetjük őket.
A koncertek alatt változnak a dalok? Esetleg a közönség visszajelzése számít?
Persze! A Sofar Sound keretében is játszottam két új dalt. Azt azért lehet érzékelni a közönség reakciójából, hogy mennyire fog működni egy dal élőben. Egy ilyen Sofar Sound-féle kezdeményezés kiváló platformot jelent nekünk és a magyar undergroundnak.
Szeretsz beszélni a színpadon. A dalokat sokszor felkonferálod egy rövid bevezető történettel. Ezt szereti a közönség?
A közönség kedveli, a zenésztársaim már néha unják, de azért szeretik. Már sokadjára fárasztó lehet, hogy például a Viti a Tom Selleck hasonmásverseny negyedik helyezettje. Új poénokat kell bevezetnem. Ezek mind a koncerten születnek, majd később benne maradnak. Mint például a Hunsoccerben a kiállás – amitől már néha megkímélem a közönséget. Én szeretem a régi ráérős történetmeséléseket, de persze ezt nem egy rockkoncerten fogom kiélni. Azért szeretem a csendesülős koncerteket, ahol a számok között lehet sztorizni. Én a hiteles embereket szeretem, azokat, akik ugyanúgy kérnek cigit tőled az utcán, mint a színpadról. Semmi hamis, semmi igaztalan. Részben azok az emberek is ilyenek, akikre azt mondtad, hogy hasonlítok rájuk.
Sokszor megkapod, hogy három magyar alter-ikon, Beck Zoli, Bérzcesi Róbert és Lovasi András keveréke vagy?
Beck Zolival úgy 3-4 éve ismerjük egymást. Ő is azt mondaná erről – és ezt biztosan tudom –, hogy ez a természetes kontinuitás. Ezt nem kell szégyellni, nem kell levetkezni magunkról. Persze amit felvetettél, az nem egy újonnan hallott kritika. Én tudatosan dolgozom azon, hogy unikálisra formáljam a stílusomat, viszont ez egyáltalán nem egy tudatos dolog. Nem kell szégyellni azt, hogy milyen zenéket hallgattál és hogy kiknek a munkásságán nőttél fel. Amúgy az egyetlen olyan ember, aki nem tolerálja, hogyha lemásolják a stílusát, az pont Lovasi András. Szerintem ilyenekkel nem kell foglalkozni, el kell jutni arra a szintre, hogy nem kérdezik meg.
Jenen pillanatban milyen zenéket hallgatsz más előadóktól? Figyelemmel követed a kortársaidat?
Hát most elég fura zenéket hallgatok. Az új Sigur Rós lemezt, illetve Laura Marling Once I Was an Eagle meg a Nyers című zenekar 2002-es Hátraarc című akusztikus lemezét. Egy Takács Eszter MR2 akkusztik felvételt, illetve az Elder nevű stoner zenekart. Kortárs alter zenekarokat annyira nem hallgatok, de követem azért őket – ez szakmai ártalom. Persze a testvérzenekarunkat, az Idegent mindig meghallgatjuk. Ez az egyetlen magyar underground zenekar, amit igazán szeretek.
Május 31-én, az A38 Hajón egy nagyszabású, különleges koncertet adtok az Idegennel. Erről tudnál mesélni egy kicsit?
A zenekar egymás dalait játssza majd különböző hangszerelésekben, különböző felállásokban, sztárvendégekkel. A rendszerváltás óta szerintem ilyet még nem csináltak. Idisorbia névre hallgat a projekt. Két dobszett lesz a színpadon, szóval elférés szempontjából halál lesz, de már nagyon várjuk, csudajó lesz. Az Idegennel egy teremben próbálunk, Oli meg ugye az Idegen gitárosa is. Egyszer felléptünk közösen Szombathelyen, illetve a Müpában is volt egy sessionünk – egy közös dalt írtunk, azt adtuk elő. Kunics Oli írta a verzéket, én a refrént. Sokan az Idegenből is színházi berkekben mozognak, gondoltuk, hogy csinálunk egy színházi projektet.
A Négyrét forgatása mennyire volt kalandos?
Hát, Hatházi Tamással (a zenekar menedzsere, a film társrendezője – a szerk.) az élet egy nagy kaland. A Magyar Vasúttörténeti Park nagy élmény volt nekünk. Külön nekünk nyitották meg, komoly mi? Fura, de Olivér ügyesen titkolta a szenvedélyét, nemrég derült ki, amikor valami zenekari elfoglaltság helyett egy nosztalgia útra ment.
Végül, de nem utolsó sorban: mi vár most a Sorbonne Sexualra?
Most elkezdünk dolgozni az új dalokon, aztán április 30-án lesz egy Silence Stream. Egy próbateremből zenélünk, ahol élő Facebook-közvetítés is lesz. Nyáron egy-két fesztiválon találkozhatunk, a Waldorfeszten, Ördögkatlanon, a Campusfesztiválon is, de az a baj látod, hogy csak kisebb helyekre jutunk el, valamiért ki vagyunk rekesztve…
De a lényeg, hogy a május 31-ei A38-as koncertre gyertek el! Az egy új kor új kezdete lesz. Egyébként Vitányi Dávid születésnapja és Orbán Viktoré is akkor lesz. Őt is szívesen várjuk a koncertre….
A Sorbonne Sexual és az Idegen közös koncertje, az Idisorbia, május 31-én lesz az A38 hajón. Addig is hangolódásképpen nézzétek meg a Négyrét c. koncertfilmjüket!
