Tanulás, tanítás és kamarazene, majd a vonósnégyes – ezekre a szakaszokra bontható a brácsaművész, Fejérvári János zenei pályafutása saját bevallása szerint. Az intervallumok teszik ki azt a háromszor húsz évet, amelyek karrierjét, s így egész életét meghatározzák még ma is. A 60. életévét betöltő művész nemcsak kiváló zenével, hanem személyes emlékekkel is megajándékozta az Óbudai Társaskör vendégeit – így vált teljessé és megismételhetetlenné az élmény.
Fejérvári János nem bízott semmit a véletlenre az est folyamán. A helyszín mellett a koncert koncepciójára is nagy figyelmet fordított. Hallhattunk ismerős, valamint újragondolt klasszikusokat, de nem maradhatott ki a kortárs zene sem a repertoárból. A darabok középpontjában természetesen a brácsa állt, ehhez híven a hangszer többször is számbeli vagy hangzásbeli fölénybe került, megelőzve vagy éppen helyettesítve vonós társait. A zenészek a brácsaművész egykori tanítványaiból, kollégáiból és barátaiból álltak össze. Olyan kiemelkedő egyéniségek léptek a színpadra, mint a 93 éves brácsaművész, Konrád György, valamint az est ünnepeltjének két fia, Fejérvári János (cselló) és Zoltán (zongora).
A koncert egy Bach Korál előjátékkal indult, amely a brácsaszólamok túlsúlyával különleges hangzást kapott. Az ünnepelt külön kiemelte, hogy a zeneszerző darabjait hallgatni igazi élmény, ám játszani még annál is nagyobb élvezet. A rövid prelűd valóban megadta az estének azt a barátságos és meghitt atmoszférát, amely végigkísért minket az utolsó darabig. A koncerten felcsendülő második Korál előjáték pedig szintén ezt az idilli, örömzenére jellemző hangulatot vitte tovább.
A két Korál között ismételten egy Bach-mű, a hatodik Brandenburgi verseny (BWV. 1051) hangzott el. A darab igazi friss barokk zenei hatást keltett, különösen a csembaló jelenlétének köszönhetően, amelyet ezúttal Fejérvári Zoltán szólaltatott meg. Erőlködéstől mentes, őszinte játékot hallhattunk minden zenésztől. Az előadók közötti összhangban rendkívül nagy szerepet játszott, hogy mindannyian ugyanarról az oldalról közelítették meg a darabot, az egyéni elgondolásaik tökéletesen illeszkedtek a többi művész zenei megoldásaihoz. A darab III. tétele (Allegro) pedig különösen visszatükrözte ezt az érzést az egymásból kinövő, áradó fő motívumok által.
A szünet előtti utolsó Bach-darab egy igazi különlegesség, hiszen az esz-dúr koncert brácsára és zenekarra három tételével önmagában létező művek ötvözete, amelyben természetesen ezúttal is a brácsa vitte a fő szólamot a Lutheránia Kamarazenekarral kiegészülve. A lendületes dallamok és a minőségi örömzene tökéletes harmóniát teremtett a darabban, amely egyediségének hála igazán változatos és meglepő fordulatokat tartogatott. Telt, sallangmentes brácsahang uralta a művet, ami így sikeresen feledtette velünk a hegedű hiányát.
A koncert második fele ismét egy örök klasszikussal, Mozart c-dúr fuvolanégyesével indult. Kovács Imre egyedien érces, mégis harmonikus fuvolajátéka várakozásokon felüli élményt nyújtott a hallgatóknak. A darab, valamint a zenésztársak stílusa is tökéletesen illeszkedett a fuvolaművész látásmódjához. Ezt követte a Kovács Zoltán, kortárs zeneszerző által megálmodott Szonatina brácsára és zongorára, amelyet Fejérvári János fiával, Zoltánnal adott elő. Bátran kijelenthetjük, hogy a ritmikai és intonációs bravúrokat felvonultató darab hagyta a közönségben a legnagyobb benyomást az est folyamán. A brácsa és a zongora hektikus, mégis rendkívül dallamos párbeszéde, reflektálása egymásra olyan egyedi atmoszférát és feszültséget teremtett, amelyet nem lehetett felülmúlni.
Ezt követően Smetana e-moll vonósnégyesének I. tétele kápráztatott el bennünket a Kodály Vonósnégyes előadásában. Ebben a műben is erős érzelmi impulzusok értek bennünket, a kortárs darab után a brácsa és a hegedű erőteljes szólódallama mégis egyfajta keretbe zárta, megfékezte a katarzis utáni benyomásokat. Végezetül pedig egy újabb Mozart-darab foglalta keretbe a g-moll vonósötös IV. tételével az estet. Így kanyarodtunk vissza ismét a lágy, fülbemászó dallamok világába, ami tökéletes kicsengést adott a baráti hangulatú ünnepi koncertnek.
Borítókép: Fidelio
