A progresszív space indie-rockot játszó The Immigrants zenekart 2011 tavaszán Pécsett alapította Badric Adorio (Doki) és Süveges Dominik (ő később elbúcsúzott a zenekartól), hozzájuk csatlakozott Sápi Szabolcs. Az ideális dobos megtalálása már több időt vett igénybe, de végül a még akkor népszerű iWiW közösségi oldalon rátaláltak Károlyfi Balázsra, akit néhány hónap unszolás után sikerült megnyerni.
A srácok később részt vettek a 2012-es Csillag Születik című műsorban, majd 2013-ban kiadták bemutatkozó lemezüket Best of Immigrants címmel. Három évvel később megjelent I need help című albumuk, amivel 46 napig járták Európát. Nagy csönd volt körülöttük az utóbbi egy évben, de most új anyaggal jelentkeztek, és mi ott voltunk a csütörtöki, a Kuplungban tartott lemezbemutató koncertjükön.
Az estét az osztrák At Pavillon nyitotta. Az indie-popot játszó banda kellően megalapozta a hangulatot könnyed, táncra hívó dallamokkal.
A népszerű romkocsma közben szépen lassan megtelt, és a The Immigrants-es srácok is kész voltak -szó szerint is- a húrok közé csapni. A banda a Forever young című dallal indította a koncertet, majd a Victoria című számuk következett. Doki felkonferálása szerint a vadi új számot már két éve játsszák koncertjeiken.
Az első, régebbi számokat felvonultató blokk után következtek az új stílusban született dalok, itt Doki maradt fent a színpadon DJ Titusz közreműködésével (Humbugs, Bëlga). A tizenöt perces „acid-house party” után újra a hangszerek kerültek előtérbe, és ismét hallhattuk az újabbnál újabb számokat a srácoktól. Közreműködött többek közt Papp Samu a Halott Pénzből, Fábián Feri és végül, de nem utolsó sorban Aluphobia, akivel előadták a már ismert Let’s get lost-ot. Érdekes, hogy csak ezt az egyetlen dalt mutatta meg a banda a nagyközönségnek, nem mellesleg eget verő nézettségi számot produkálva, a lemezbemutató koncert előtt.
A koncert utolsó harmadában egy igazi különlegességet mutattak a srácok: Doki akusztikus gitárt kapott a nyakába, és meglepetésként megérkezett a színpadra egy trombitás és egy tubás fiú, így fúvósokkal kiegészülve hallhattunk egy balkáni hangzású dalt. A bulit az elmaradhatatlan Titties című számmal zárták, a hangulatot sikerült megfejelni azzal, hogy itt is közreműködtek rézfúvósok, de nem is akárhogyan: elhagyták a színpadot, és a hallgatóság között körbemasíroztak, ami fokozta az amúgy is tetőfokára hágó eufóriát.
Annak ellenére, hogy a fiúk a tőlük megszokottól kicsit más stílusban is bemutatkoztak ezen az estén, összességében mégis a jól megszokott immigrants-es életérzést vittük haza magunkkal a koncert után.
Szollár Zsófia koncertgalériája
