Nagy vállalkozásba fogott idén a Hatchette kiadó, a nagy sikerű DC szuperhősöket felvonultató sorozata után – mely az Eaglemoss gondozásában készült – most a másik oldalt is képviselteti egy sorozatban. Nagy igény volt erre, hiszen a képregény kultúra a szuperhősfilmeken kívül csak nagyon kis rétegben volt képes meghonosodni Magyarországon.
Elsősorban is ezeket füzeteket nagyon nehéz és nehéz volt beszerezni, ha viszont az ember megvásárol egy-egy darabot, akkor rendszerint egy történet kellős közepén találja magát, szinte minden előzmény nélkül csöppen bele a képregények korán sem ilyen egyszerű világába. Így kellőképpen megérett, hogy végre teljes egész történeteket kapjunk, kerek sztorikat olvashassunk. A sorozat első három kötetét a kezemben tartva teljesen tanácstanul csak azon tudtam gondolkodni, hogy miért is kellett eddig várnunk?
Ahogy a legtöbb képregénykötet, így ezek is több füzetet tartalmaznak, rendszerint egy-egy önálló történetet elevenítenek meg. Olyan népszerű karaktereket láthatunk új megközelítésben, amelyek szinte teljesen idegenek a filmek világától. Ez – úgy gondolom- hogy nagyon jól áll az eddigi történeteknek, hiszen ki ne szeretne egy érett és felelősségteljes Peter Parkert megismerni, vagy egy szociálisan roncs és kétségbeesett X-Men csapatot látni?
Pókember: Hazatérés
Az első kötet a Pókember: Hazatérés címet viseli. Ez senkit ne tévesszen meg, nem a film adaptációjáról van szó. A történet szerint Peter legyőzte a Baljós Hatos szövetségét, mely az ő ősellenségeikből állt, így Doctor Octopus, Kaméleon, Ryno, Skorpió, Lizard-man és Keselyű mind-mind rács mögött csücsülnek. Azonban főhősünk élete sincs tökéletesen rendben, ugyanis felesége, Mary Jane elhagyta. Miközben Pókember magánéleti problémáit próbálja megoldani, találkozik egy titokzatos alakkal, aki még jobban összezavarja, innentől kezdve egy mitológiai elemekkel tarkított identitáskeresésnek lehetünk tanúi. Ha mindez nem lenne elég, akkor jön a ráadás, képregényhősünk szembe találja magát eddigi legerősebb és legveszélyesebb ellenfelével, a titokzatos Morlunnal. A szituációban talán nem is az ellenség kiléte a fontos, hanem maga a főhős jellemében bekövetkező változások. Példát láthatunk a nemezis-krízisre és ennek kritizálására (a hősök saját maguk negatív alakjával szállnak szembe például Amerika kapitány és Vörös koponya, az X-men és más mutánsok).
Az írok nagy szakértelemmel nyúltak a történethez, a megszokottakhoz képest szokatlan módon tálalták sztorit, így egy zseniális és izgalmas képregényt állítottak össze tele meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. Maga az ábrázolási mód is nagyon igényes, főleg a kötet végén, ahol leírják a rajzolók, hogy mégis hogyan is képzelik el Pókembert. Kezdő kötetnek ez egyáltalán nem volt kockázatos vállalkozás, a karakter a mai napig hatalmas érdeklődésnek örvend, legyen szó filmről vagy játékokról.
A lenyűgöző X-Men: Adottság
A sorozat második kötete A lenyűgöző X-Men: Adottság címet kapta. Ez a rész főleg az idősebb és érettebb olvasóknak való, ugyanis az X-Men egy nagyon mély mondanivalóval – főként társadalomkritikával – és naturalista ábrázolásmóddal van bemutatva. Ezt főleg azok érthetik meg, akik a régebbi rajzfilmsorozatot követték, ott ugyanis voltak olyan utalások és jelenetek, melyeket gyerekként nem biztos, hogy felfogott és megértett az ember.
Történetünk Jane Gray (Főnix) halála után veszi fel a fonalat. Kitty Pride visszatér Xavier iskolájába (lévén a professzor visszavonult), és besegít a tanításban, melynek vezetője Küklopsz, azaz Scott Summers. Megjelenik a színen a „mutáns kór” elleni gyógyszer, ezáltal elszabadul a pokol. A sorozat központi témája mindig is a kirekesztés és megkülönböztetés volt, az hogy az emberek mennyire nem fogadják el a másságot, legyen szó homoszexualitásról vagy arról, hogy valakinek szárnya van. Ebben mutatkozik meg az X-Men ereje: egy görbe tükröt tart a társadalom elé szórakoztató köntösben. Emellett klasszikus karaktereket ismerhetünk meg, láthatjuk Logant, Dr. McCoy-t, Emma Frost-t és Kolosszust is, akit főként a 2016-os Deadpool című filmből már ismerős lehet. A történet gyengéje azonban pont a főgonosz, megkapjuk Orn-t a Résvilágból, aki mondhatni a valaha élt legsablonosabb negatív szereplő a képregényvilágban. Léte kimerül abban, hogy valamiért le akarja győzni a csapatot és megszüntetni a mutánsokat. A kötetben lévő rajzok a három kiadvány közül itt legszebbek, kiváló grafikai munkák még élvezetesebbé teszik a már így is nem kicsit izgalmas történetet.
Bosszú Angyalai: Káosz
A soron következő kiadvány a Bosszú Angyalai: Káosz címre lett keresztelve. Fontos megjegyezni hogy a fent említett csoport azonos a filmekben használt Bosszúállók elnevezéssel, viszont a képregény szerint a Bosszú Angyali más tagokkal is rendelkeznek. A történetet Brian Michael Benis és David Finch írta, utóbbi több film forgatókönyvének elkészítésében is segédkezett. A kötet itt is jelentősen vaskos, három füzetet, The Avengers 500-503. és a Finale részeket tartalmazza. Külön érdekesség, hogy több rajzoló munkáját is beemelték, némelyik a szokásostól teljesen eltérő, retro stílust képvisel, így veterán képregényrajongóknak igazi csemege lehet ez a kiadás.
Maga a kötet az angyalok bukását és azoknak legsötétebb napjait eleveníti fel. Több tragédia és haláleset sújtja a csapatot, káosz alakul ki. A bekövetkezett események után gyökeresen megváltozik minden, ami a Bosszúállókkal kapcsolatos. A történet elején az alábbi tagokból épül fel a társaság: Vasember, Vízió, Fullánk, Sólyomszem, Amazon, Amerika Kapitány, Darázs, Hangya, Skarlát Boszorkány és Britannia Kapitány. Ha esetleg ismeretlen lenne néhány név, az azért lehet, mert sokuk még nem szerepelt filmes feldolgozásban, sőt még csak említés szintjén sem volt róluk szó a filmes adaptációkban. Sajnos ezen kötetnél érződik legjobban, hogy nagyon nehéz elvonatkoztatni a filmes univerzumtól, máshogy szemlélni eseményeket és szereplőket. A történet teljesen korrekt, a drámai fordulatok nagyon jól állnak a műfajnak.
A filmekhez képest ezen történetek egy érettebb és kiforrottabb karakterábrázolást mutatnak a filmrajongóknak. Ez furcsa lehet, de aki fogékony a drámai sztorikra, az nem lőhet mellé a gyűjtemény ezen darabjaival. Összességében a kötetek nagyon szépen és igényesen lettek kidolgozva, tökéletes lehetőséget nyújtanak belépni a képregények világába!
