A közép-európai jazz legjavát vonultatta fel a Zeneakadémia Solti Terme. A szlovák, cseh, osztrák és természetesen magyar zenészt is magába foglaló zenei formáció igazi feledhetetlen élményt és hangulatot teremtett, amelyet a közönség teljes koncentrációval és aktív részvétellel hálált meg. Hazánkat a kiváló zongorista, Oláh Kálmán képviseli a kvintettben, mellette az Ausztriában élő amerikai Andy Middleton növeli a projekt színvonalát. Az alap tehát adott volt egy jó hangulatú, különleges koncerthez…

Oláh Kálmán a hazai jazz egyik ékköve, aki szerzeményeivel, játékával és zenei formációival mindig képes újat mutatni. Kreativitása mellett szakmai tudása is megkérdőjelezhetetlen, ezt számtalan elismerés, koncert és elégedett hallgató tanúsíthatja. Legújabb projektje, a Middle-European Quintet második állomása Budapest volt, ahol zenésztársával, Andy Middletonnal már mindketten otthonosan mozognak. A formáció célja a közép-európai jazz értékeinek és lehetőségeinek bemutatása, amelyet saját szerzeményeikkel juttatnak el a közönséghez.

A Solti Terem rendelkezik egyfajta privát, meghitt atmoszférával, ezért is biztosított tökéletes helyszínt a koncertnek. A darabokat követő, hangulatukat visszatükröző, egyszínű háttér pedig hozzájárult ahhoz, hogy átadjuk magunkat a szabadság és a könnyedség érzésének – ahogyan azt a jazz megköveteli. A bensőséges hangulatot tovább fokozta, hogy a zenészek saját darabjaikat vonultatták fel az est folyamán.

Oláh Kálmán a hazai jazz egyik ékköve. Kép forrása: www.papageno.hu

A természetes összhang és kommunikáció szinte áradt a színpadon, köszönhetően annak, hogy a zenészek rendkívül közel állnak egymáshoz. Minden darab ugyanazt a kellemes, meghitt hangulatot teremtette meg, függetlenül attól, melyik zenészt hallhattuk benne. A kvintett összetévesztehetlen stílusa egyszerre idézte meg az amerikai jazzbárok világát, a free jazzt, valamint Közép-Európa mentalitását. Számunkra ezért is olyan könnyű azonosulni Oláh Kálmán játékával, hiszen gondolkodásmódja, előadása visszatükrözi a hazai jazzélet minden motívumát – nemzetközi színvonalon.

Andy Middleton műveire leginkább a szabadság, lendületesség, valamint a mély gondolatmenet jellemző. Első hallásra a kellemes motívumok, amelyek végigvonulnak a szaxofon és a trombita szólamán, magával ragadnak minket, s átadjuk magunkat a sodródó hangoknak. A rézfúvósok után a zongora, majd a nagybőgő rendre szóló szerephez jut, továbbfűzve az előző hangszer által elindított gondolatot. A zenei párbeszédek ebben nyilvánulnak meg leginkább, nem pedig az összhangzatokban. A másikra való reflektálás és továbbgondolkodás talán még nagyobb kihívás, mint a közös hang megtalálása egymás kísérésében, a kvintett azonban tökéletesen teljesítette feladatát.

Lukáš Oravec, szlovák származású trombitaművész. Kép forrása: www.jazz.sk

Lukáš Oravec, szlovák származású trombitaművész szintén nagyban hozzájárult az est magas színvonalához. A zenész élénk, virtuóz és őszinte játéka kellemes fénypontja volt az estnek szólóival, emellett Andy Middletonnal is tökéletes párost alkottak fúvós hangszereikkel. Thomáš Baroš, bár nagybőgőjével a színpad hátsó részét foglalta el, játéka kitöltötte az egész színpadot. Erőlködéstől és túlzásoktól mentes előadása igazi profizmusra, valamint kiváló egyéniségre utal. Annak ellenére, hogy a koncerten nem az ő hangszere állt a középpontban, mégis képes volt fenntartani a közönség érdeklődését, nem lehetett figyelmen kívül hagyni a szólamát egyetlen pillanatra sem.

Az igazi meglepetést azonban a formáció dobosa, az osztrák Klemens Marktl nyújtotta az est folyamán. Nemcsak játékára gondolok – ami szintén megérdemelné a dicséretet – hanem a zenész saját darabjaira is, amelyek elhangzottak a kvintett előadásában. A legkülönbözőbb érzelmek, hangulatok kavalkádja jelent meg egyszerűen követhető, mégis változatos formában. Oláh Kálmán zongorajátéka pedig tökéletesen kiegészítette ezt. A művek másik pozitív tulajdonsága az volt, hogy nem próbálták meg lenyűgözni a közönséget. A melankolikus és vidám mozzanatok egyaránt természetes formában bukkantak fel újra és újra, mellőzve az éles kontrasztokat. A hangsúly az örömzenére helyeződött, ami mind az öt zenész számára talán a legfontosabb. A zene szeretetének közvetítése az az elem, amely igazán emlékezetessé teszi ezt a zenei felállást.

https://www.youtube.com/watch?v=m-8hcZJIv0o