Pontosan mit jelent az „Amigos a gyerekekért”?
Mi egy 16 egyetemistából álló baráti kör vagyunk, akik a hétköznapjainkat azzal töltjük, hogy kórházba járunk, és a gyerekeknek segítünk nyelveket tanulni játékok segítségével. Vannak köztük, akik súlyosabb krónikus betegséggel vannak bent, de vannak, akik kisebb betegséggel kerültek be. Szeretnénk, hogy hasznosan töltsék el a lábadozási időt, tanulással, játékkal, de a fő célunk az, hogy motiváltak legyenek a nyelvtanulásra. Motiváltak a gyógyulásra, motiváltak arra, hogy folytassák a küzdelmet a betegséggel, és arra, hogy visszakerüljenek a mindennapi életbe. Ezt a motivációt egy hasznos módszerrel szeretnénk elérni, ami nem más, mint az említett nyelvoktatás. Mivel a kórházpedagógus csak alaptantárgyakat taníthatnak a gyógyító intézményben, ezért nincs lehetőség az idegen nyelvek elmélyített oktatására. Tagadhatatlan, hogy a mai világban az idegen nyelvek ismerete elkerülhetetlen, tehát mi ezt a rést próbáljuk betölteni. Jelenleg angolt, németet, oroszt, franciát, spanyolt és szlovákot tanítunk.
Honnan indult ez az egész ötlet?
Amikor 9 éves voltam, majd egy évet kellet kórházban töltenem, ahol szinte „VIP” körülmények vettek körül. Édesanyám velem volt hét közben, akit édesapám váltott hétvégén. Az iskolai tananyagtól sose maradtam le, mert anyával folyamatosan tanultunk, s így egy fantasztikus rendszer vett körbe. A tanító nénik küldték a tanulni való anyagot a szüleimnek, akik azt továbbadták nekem, így nem kellett évet ismételem, mivel folyamatosan nyüstöltek az anyaggal. Kétség kívül ez egy hatalmas trauma lett volna, ha évet kellett volna ismételnem, hiszen elveszítem a barátaimat, ha ez az egész rendszer nem működött volna körülöttem, értem. Igazából észre se vettem, hogy van valami baj, csak élveztem, hogy nem kell iskolába menni, és ha olyan állapotban voltam, akkor kimehettem az udvarra számháborúzni. Ettől a pillanattól én orvos akartam lenni, tudtam az egész vérképelemzést, a családomon gyakoroltam, akik érdekes módon ezt hagyták. Viszont ez az egész ötlet a tini korban elbukott. A gimnáziumi biológia és kémiaoktatás nem passzolt össze velem, és ekkor nem tartottam ki az álmom mellett. Nyilván azért volt bennem az, hogy orvos szeretnék lenni, ami a mai napig érdekel, hogy mindezt, amit kaptam, viszonozni tudjam én is. Amikor bekerültem az egyetemre és az első autóúton Pest felé még azon gondolkoztam, hogy passziválhatom az első félévemet, mert akkor meg tudom tanulni a kémiát és a biológiát, és lehetek orvos. Ez az egész végül elmaradt.
Másfél éve jött az ötlet, hogy körül vagyok véve tehetséges fiatal emberekkel és miért ne most háláljam meg mindazt, amit kaptam. Egy családi vacsorán beszéltünk erről az egészről, hogy milyen lenne tanítani őket, esetleg nyelveket tanítani. Ekkor beszéltem ezekkel a tehetséges barátokkal, és megalakult az Amigos. Most egy éve járunk kórházba, volt egy féléves időszak, amikor készültünk, utána volt egy felvételink is. Gyakorlatilag ez az egész erre a hálaadásra alapszik, amivel tökéletesen tudnak azonosulni a barátok is, az Amigosok is, mivel mindig van miért hálát adni. Nem feltétlen kell ugyanoda visszaadni, hanem ahova tudjuk, s így lesz ez egy körkörös folyamat.
Jelenleg milyen projektekben vagytok benne?
Elsődleges fő célunk munkánk minőségének javítása és a bővülés. Ezen kívül vannak mindig aktuális projektek, egy-egy gyerek felkészítése a vizsgákra.
Volt nyáron egy kisfiú, akit nyáron egy osztályozóvizsgára készítettünk fel matekból, magyarból, történelemből. Ilyenkor persze eltérünk az alapfeladattól. Aki éppen bent van, megkérdezzük, hogy kinek van kedve nyelvet tanulni. Jelenleg egy lányt készítünk fel az érettségire. Ilyenkor mindenki azon van, hogy minél jobban tudjon teljesíteni a vizsgán a gyereknek.
Bővülni foguk, megyünk még a Szent László kórházba is, ami azért érdekes, mert itt karanténba zárt gyerekek vannak, akik nem léphetnek ki a steril szobából 100-150 napon keresztül. Nincsen társaságuk a szüleiken, orvosukon, ápolókon, illetve a kórház pszichológuson kívül. A barátaik nem tudnak bemenni látogatni őket. Nagyon érdekes, hogy minket beengednek és be tudunk menni, foglalkozunk velük és egy kis „életet” tudunk vinni közéjük.
A Tűzoltó utcában is folytatjuk az alaptevékenységet.
Milyen céljaitok vannak?
Szeretnénk, ha lenne egy fix csapat a Szent László Kórházban, illetve szeretnénk ősszel bővülni még egy kórházba való bejutás lehetőségével. Lassan bővülünk, mert nagyon fontos, hogy ez a baráti társaság megmaradjon. Vidéken is szeretnénk majd bővülni, de ez egy-másfél éves terv, mert az előmunkálatok hosszasak és most a Szent László kórházas projektben vagyunk benne teljes erővel. A fő cél persze az, hogy az összes itthoni klinikán jelen legyünk, de ez egy hosszas folyamat, mert alapelvünk, hogy lassan, de biztosan fejlődünk.
Hogyan fogadják a szülők, orvosok, ápolók, hogy Ti odamentek nyeleket oktatni, miközben mondjuk nem is tanároknak tanultok, hanem közgazdásznak vagy valami másnak?
A kórházpedagógusok nagyon örülnek nekünk, segítenek, hogy egyes gyerekeket hogyan közelítsünk meg. Kiegészítjük egymás munkáját, mivel mi is információt tudunk adni nekik, hiszen nekünk is fontos, hogy a gyereknek milyen a közérzete, mi az, ami aggasztja, milyen lelkiállapotban van.
A gyerekektől sose kaptunk rossz visszajelzést. Valószínűleg azért, mert a teremben egy nagycsalád alakul kis, és amikor jön a vizit, hallják egymást, hogy az egyikük javul, még a másiknak lehet rosszabb lesz az állapota. Mindenki a másikból merít erőt és amikor mi megérkezünk, kapnak egy impulzust, alázattal közelítjük meg őket. A szülők is fel tudnak kicsit szabadulni, amíg mi velük foglalkozunk, le tudnak menni a boltba, vagy inni egy kávét… Persze ezek mellett nekik szemet gyönyörködtető az, hogy mi nem csak játszunk velük, hanem tanítjuk is őket.
Előfordult-e, hogy amikor hazamegy a gyerek, akkor keresi e még az Amigot? Tartjátok-e a kapcsolatot velük?
Persze, ez nagyon különleges, mert az a barátság, amit kialakítunk, az megmarad. Például Ádámot elhívta az egyik beteg gyerek a Star Wars premierjére és mivel jobban volt a kisfiú, ezért elmehettek; vagy egy másik lurkó meghívta magához Sanyit.
Mit üzennél a fiatalság századának?
Azt, hogy csoportosítsák úgy az energiájukat, a titkos erőforrásaikat, hogy ne csak a mindennapi dolgaikra legyen idejük, erejük, hanem tekintsenek kicsit távolabb,tegyenek egy lépést hátrébb, nézzenek szét, hogy mi az, amivel úgy tudnak hasznosat tenni, hogy az tényleg valakinek a javára tudjon szolgálni, mert ha ilyen pontok vannak az életükben, ahol át tudjuk élni a hasznos jótett szépségét, hogy valakinek a javát szolgáltuk, az gyönyörű emlékeket és egészséges lelket teremt.
