“Hogy történjen valami” – Vecsei H. Miklós és Dr. Szabó Éva előadása az Alumni Uni – Tudásműhelyen

Kósa Bogi 2018. okt. 31. 0 -1

Vecsei H. Miklós színész, író és dr. Szabó Éva pszichológus voltak az SZTE Alma Mater Alumni Uni – Tudásműhely előadássorozatának legutóbbi vendégei, ahol a tudatos jelenlétről, mindfulnessről és az offline életről tartottak előadást, majd beszélgettek a témákról kötetlenebb formában. A Campus Beer&More emeleti termében szinte mozdulni sem lehetett a sok érdeklődőtől, ami a népszerű témák mellett a kitűnő előadóknak is köszönhető volt.

Meditációról, offline létről és a pillanat fontosságáról szólt az október 25-i csütörtök este Szegeden. Először dr. Szabó Éva beszélt, aki pszichológusként a szakma oldaláról közelítette meg a tudatos jelenlét kérdését, ezt Vecsei H. Miklós „autodidakta” szemszöge tette kerek egésszé. A napjainkban egyre népszerűbb slow down mozgalmak gondolataiból született merítés jellemezte az előadásokat, egy kis tudománnyal, majd egy kis színházzal megfűszerezve. Gyakran egy gombostű leejtését is észre lehetett volna venni: a mintegy százhúsz főből álló embersokaság egyetlen nagy csenddé olvadt össze, és volt jelen az előadás keretei nyújtott két órában.

Mindenki tud meditálni, még az is, aki nem hinné, hogy képes rá – üzente a szegedi BTK pszichológiai intézetének vezetője, Szabó Éva, aki kimondottan élvezetesen és humorosan tartott görbe tükröt elénk, és mutatott rá hétköznapi rezignáltságainkra. Bár sok embernek nem szimpatikus a meditáció szó, – hiszen sokak szerint hozzákapcsolódnak különböző ezoterikus tanítások gondolatai – ebben az értelmezésben semmilyen hókusz-pókusz nincs a dologban, csupán napi tíz perc ajándékról van szó, amit saját magunknak adunk. A pszichológus szerint nincs új a nap alatt: hiába lett mostanság felkapott téma a mindfulness, ezer évvel ezelőtt is éppen akkora volt a relevanciája, mint most. A sokszor kacagtató, a közönségét állandó önreflexióra ösztönző pszichológus előadását Vecsei H. Miklós követte a színpadon.

Fotó: Kósa Boglárka

Vecsei H. Miklós nem szeret előadni, inkább a beszélgetős formát részesíti előnyben – s bár a frontális formáció valamelyest keretbe foglalta mondandóját, beszéde ideje alatt végig igyekezett kapcsolatot teremteni a közönséggel. Tette ezt néha szavakkal, néha hosszú hallgatással, már-már kínosan sokáig elhúzva  – a csend ugyanis, mondta, sokszor kényelmetlen, alig tudunk vele kezdeni valamit. A fiatal színész szerint generációjának egyik legnagyobb keresztje maga a céltalanság, hogy nincs miért és merre menni; hogy kevés pillanat van az életben, amire emlékszünk, amikor tényleg történt valami. Hallhattunk az általa és ifj. Vidnyánszky Attila által vezetett Sztalker Csoport mindennapjairól is: hogy kis feladatokkal tereli diákjait a „történjen valami” felé, például véletlenszerű telefonszámokra való SMS-küldéssel, vagy egy-egy apró irracionális tettel, legyen az mondjuk egy szép falevél átnyújtása a buszmegállóban mellettünk álló idegennek.

Fotó: Kósa Boglárka

Ezeket a jelen pillanatokat – fogalmazott – leggyakrabban egy másik ember szemébe nézve élhetjük meg. Ezt érzékeltetve a közönségnek is kiadta a feladatot, miszerint forduljanak egymás felé, nézzenek bele a mellettük ülő szemébe, és ne mondjanak semmit – ez a zavarba ejtően vicces élmény garantáltan megmarad az ember emlékezetében. Azt is elmondta, hogy szerinte a legtermészetesebb mindfulness érzés a szerelem, hiszen a két szerelmes közötti állandó jelen pillanat folyamatosan benne tartja az embert a valami történik érzésegységében.

Az egyetemista korosztály érdeklődésére jól reagálva beszélt a pályaválasztásról, hivatásról is – elmondta, hogy számára a színészet az, amiben megtalálta saját jelenjeit, noha nem sok híja volt annak, hogy nem pszichológus vagy pap lett belőle. Elmesélte, hogy kérdezett már meg húszéves embereket arról, hogy hány olyan pillanat volt az életükben, amikor tényleg történt valami – megdöbbentő és ijesztő volt hallani, hogy alig öt-hat ilyen emléket tudtak felidézni. Ugyanezen korosztály képviselőjeként – és azt hiszem, a közönség egészének is – érdekes lehetőség volt az este az önreflexióra és gondolkodásra; volt mit hazavinni magunkkal az előadások után, a dedikált könyveken kívül is.

Kósa Boglárka galériája

 

Tags: Alumni Uni, Dr. Szabó Éva, mindfulness, pszichológia, Szeged, Szegedi Tudományegyetem, SZTE, SZTE Alma Mater, tudatos jelenlét, Vécsei H. Miklós Categories: 5PERC
Related Posts