Guillermo Del Toro akcióorgiája nem minőségéről, hanem adrenalin dömpingjéről volt híres. Ehhez készítettek folytatást, ami még elődjén is túltett. Sajnos egyáltalán nem pozitív értelemben. Tűzgyűrű: Lázadás kritika.
A széria második felvonását nem a legendás rendezőnek köszönhetjük (aki állítólag A víz érintése miatt passzolta le a filmet, a váltás eléggé bejött, hiszen az idei Oscar-gálán négy díjat is bezsebelt az említett film). A Lázadásnál csak producerként tekinthetünk rá. A stafétabotot Steven S. DeKnightnak adta át, akit igazán a Spartacus sorozat tett ismerté.
A film középpontjában továbbra is a Kaiju fenyegetés szerepel, melyre hőseink igyekeznek felkészülni, emellett pedig megpróbálják helyretenni a bolygót. Mint kiderült, a rosszarcú szörnyek egy másik világból érkeztek, ezért egy ehhez megfelelő fegyvert kellett bevetni: a Jägereket. Ezeket a robotokat általában két pilóta vezérli, akik összekapcsolták tudatukat.
A történet az első résznél még elviselhető volt. Újdonságként hatott a Transformers epizódokkal telemocskolt műfajban – egy igényes, de szórakoztató alkotás. Jelen epizódot azonban semmi nem menti meg: végtelenül unalmas, érdektelen a történet. Ami még bosszantóbb, hogy a film végén egy olyan folytatást ígérnek, ami akár még izgalmas is lehet. Miért nem azt az ötletet valósították meg? Nem tudom, mit akar a film közvetíteni, mit akar elérni. Talán az új szereplők bevezetését? Ez nem volt feltétlenül indokolt. A film teljesen feleslegesnek érződik. Hiába folytatása az előzőnek, szinte paródiájává vált annak. Vegyük sorra, hogy mit bénázott el a film:
Megváltoztatta a teljes alapösszetételét a filmnek. Tele van felesleges jelenetekkel, amik megszakítják és elnyomják az akciót. Próbál drámai lenni és igyekszik közel hozni hozzánk a szereplőket, de ez nagyon kínos pillanatokat eredményez.
A történet érdektelen. Semmit nem ad hozzá a Tűzgyűrű-érához, nem tudunk meg új dolgokat, nem árnyalják a Kaiju konfliktust sem. A forgatókönyv kész kavalkád lehetett.
Színészek energiatakarékos módban vannak. Akár érezhették azt is, hogy nagyot fog szólni a film a kritikusoknál, de mégsem adtak hozzá semmit. Idris Elba az előző részben szöges ellentéte John Boyegának (magát a megírt szerepet és színészi teljesítményt nézve is), aki szinte karriergyilkos alakítást nyújtott. Viszont Scott Eastwood fergeteges színészi tehetségéről most is tanúbizonyságot tett.
Kevés akció és azok is elcsépeltek. Rengeteg filmben láttunk már hasonló jeleneteket, sőt jobbakat is. Ha már robotos akciófilmeknél tartunk, a tavalyi Power Rangers sokkal jobb és ötletesebb bunyókkal örvendeztetett meg minket, de megkockáztatom, hogy bármelyik Transformers mögött elbújhat a Lázadás.
Az egész filmet átjárja a bizonytalanság. Valószínűleg a készítők sem tudták, mit akarnak elmesélni és ezt hogyan kívánják prezentálni. Sablonos, unalmas film kerekedett egy érdekesnek tűnő alkotásból. A film 111 perce szinte végig szenvedés.
Tehát az idei Tűzgyűrű egy kész borzalom lett, ennek ellenére a folytatás lehetősége nagyon ígéretesnek tűnik, kíváncsian várjuk, mi fog kisülni még belőle!
