Kylo Ren néha buszt is vezet – Paterson kritika

Simon Dorina 2017. dec. 10. 0 3

Jim Jarmusch rendező most sem okozott csalódást abban, hogy milyen lírai finomsággal tudja elénk tárni egy olyan ember életét, aki a legteljesebb nyugodtsággal éli mindennapjait és közben titkos hobbijának hódol. Vessük hát górcső alá a tavaly novemberben megjelent Paterson című filmet.

Történetünk egy Paterson nevű amerikai kisvárosban kezdődik, ahol megismerhetjük egy Paterson nevű buszsofőr életét. A fickó a feleségével él együtt egy kis házban és minden reggel ugyanakkor kel fel, elmegy dolgozni, végez a munkával, hazamegy, vacsorázik, megsétáltatja a kutyáját, betér a bárba egy sörre, hazamegy aludni és másnap minden kezdődik elölről. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a helyek. Ugye milyen monoton? Egy menedéke mégis van a szürke hétköznapoktól: a „titkos jegyzetfüzete”. Paterson ugyanis verseket ír, még hozzá nem is olyan rosszul. Ezt a tehetségét szeretné elrejteni a világ elől, Laura, a felesége azonban noszogatja: a tehetségét meg kell mutatnia a világnak. Az asszony teljesen más személyiség, mint főhősünk, ugyanis mindennap új álmokat sző magának. Egyszer énekesnő akar lenni vagy festő, máskor pedig sütiket árul.

A film főszereplője Adam Driver más alakban jelenik meg előttünk, mint korábban. A Star Wars-ban, Kylo Renként nem mindenkinek lopta be magát a szívébe, de meg kell jegyeznünk, hogy egy nagyon izgalmas és tehetséges színészről beszélünk. Zseniális, ahogy eljátssza ezt a bölcs, hallgatag, ámbár unalmas életet élő figurát. Főszereplőnk ugyanis egy komoly, zárkózott fiatalember, aki csak szeretne boldogulni az életben. „Én csak egy buszsofőr vagyok, buszt vezetek.” – hangzik el a filmben is. Ám a fiatal buszsofőr szélvédőjén keresztül a várost szemlélve szövi verseit.

A rendező, Jim Jarmusch a fő hangsúlyt a monotonitásra fektette. A film lassú cselekményű, ám annál mélyebb tartalma van, hiszen bármivé válhatsz, mindegy ki vagy és honnan jöttél. A film árasztja a belső nyugodtságot magából. A főszereplő nem hajszolja a sikert meg a hírnevet, értékeket közvetít és pont a mai „értékekkel” szemben áll. Nézzünk csak körül, lépjünk fel akármelyik közösségi oldalra, mindenki sztárnak akarja mutatni magát. A film nem támad, nem kritizál, felállít egy értéket, példát mutat a mai közgondolkodással szemben, megszabadít a közösségi oldalak okozta frusztrációtól (hiszen Patersonnak még okostelefonja sincs), a siker és a boldogságkényszertől.

Véleményem szerint a Paterson egy zseniális alkotás, részletgazdag, mintha a film egy óriási plakát lenne száz és száz különböző ember történetével. Szinte látod magad előtt a várost, az ott élő embereket, az ott járó autókat, mindent apró kis részleteiben. Majd egyszer csak azon kapod magad, hogy még napokkal később is egy-egy nyugodt pillanatodban eszedbe jut egy-két filmkocka, és azt reméled, hogy a film soha nem ér véget.

Tags: 2016, értékek, film, Jim Jarmusch, kritika, Paterson Categories: FILM
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts