Mégis ki hallgat manapság klasszikus zenét 40 éves kor alatt? Játszik egyáltalán bárki a fiatalok közül Beethovent, Mozartot, Mendelssohnt? Hát persze, hogy igen. Lehetőségek tárháza vár bennünket, csak tudunk kell, hol keressük, hogyan vágjuk bele ennek az ismeretlen területnek a felfedezésébe. Ebben szeretnék segítő kezet nyújtani, egy rövid koncertbeszámolóval ötvözve.
Néhány napja a Budafoki Dohnányi Zenekar és Szűts Apor, zongorista közös koncertjén jártam, amelynek kapcsán több gondolat is megfogalmazódott bennem arról, hogyan vágjuk bele a komolyzene ijesztő és ismeretlen világába. Ha már eljutottunk addig az elhatározásig, hogy „gépzajmentes” zenével szeretnénk kényeztetni a fülünket, elsőként azt javasolnám, hogy egy kisebb, családiasabb légkörű helyszínt válasszunk. Csábító és merész ötlet lehet Mozart Don Giovannija a Müpában, ám félő, hogy a lelkes laikus nemigen fordul meg többet koncertterem környékén. A lassú, de biztos fejlődés érdekében a lakóhelyünkhöz közelebbi művelődési házakat, kulturális központokat keressük fel inspiráció után kutatva. Ideális helyszín lehet például a Klauzál Gábor Művelődési Ház, ahol a már említett budafoki koncertet volt szerencsém meghallgatni.
A nagyváros zajától elzárva, meghitt, otthonos környezetben ismerkedtem meg ezzel az energikus, életvidám és profi csapattal. Volt lehetőségem néhány szót váltani a zenekar tagjaival, akikről kiderült, vannak olyan közvetlenek és kedvesek, mint bármelyik DJ az Instantban Budapesten. A fiatalemberek meséltek arról, mennyire hektikus, stresszes feladat összeállítani néhány hónap alatt előadásokat több különböző repertoárral. Ennek ellenére hanyagságnak nyoma sem volt, színtiszta profizmussal uralták a művészek a színpadot. Hihetetlen érzés volt látni azt a szeretetet és bizalmat, amit egymásnak sugároztak a zenészek játék közben. Az első hegedűsök egymásra mosolyogtak „kedvenc részük” alatt, a karmester legalább húsz centimétert emelkedett a földtől minden újra felcsendülő refrénnél, majd rámosolygott a hegedűn játszó hölgyre, aki szomorúan tapasztalta, hogy már megint leengedett a vonója a tétel felére. Úgy éreztem, mintha én is részese lennék annak a privát valóságnak, amelyet ők teremtettek meg a játékukkal.
Szűts Apor nevét elsőként a Virtuózok című komolyzenei tehetségkutatóban hallottam néhány éve. Bevallom, ekkor még szkeptikus szemlélettel hallgattam a játékát. Nem értettem a játékstílusát, egyszerűen nem „fogott meg”. Pár hónapja azonban úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt. A játékát hallgatva le voltam döbbenve. Legfőképpen saját magamtól, amiért nem értékeltem egy ilyen különlegesen tehetséges, sokoldalú és őszinte művészt. Ekkor értettem meg, hogy sokszor több múlik a közönségen, mint magán az előadón. Be kell fogadnunk a tehetséget, átadni magunkat azoknak az érzelmeknek, impulzusoknak, amelyeket közvetít. Meg kell találnunk azt a belső őszinteséget, amikor elvonatkoztatunk a külvilágtól és megszabadulunk a konvenciós szerepektől. Ekkor lehetünk igazán önmagunk.
Apor ezt a filozófiát követte attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a terembe. Amíg a zenekar a bevezetést játszotta, a fiatal zongorista már elkezdett zenélni – de nem a kezével, hanem a tekintetével. Azzal, ahogyan követte a karmester és a zenészek minden mozdulatát, ahogyan együtt élt a minden egyes hanggal. Azt is mondhatnánk, ő maga lett a darab. Ezt a benyomást tovább erősítette bennem a zongoraszóló. A zenekar és a közönség egy emberként merevedett kővé. Ez az általunk „alkotott” ember ámulva hallgatta, ahogyan egy 23 éves fiú megtestesíti azt az energiát és életérzést, amelyet Beethoven megálmodott több száz évvel ezelőtt.
A felvételek meghozhatják a kedvet egy zenekar vagy előadó megismeréséhez, azonban közel sem keltenek akkora benyomást és hatást az emberben, mint amikor élőben tapasztaljuk meg, hogyan születik a zene. Ha valaki már érez magában kitartást és elszántságot, és Debrecen környékén jár október 2-án, feltétlenül tekintse meg Szűts Apor saját operájának előadását, amelyen a zongorista vezérel. Aki viszont szeretné a budafoki zenekar által nyújtott élményeket némiképp személyesen átélni, látogasson el a Klauzál Házba november 17-én is, amikor a Dohnányi zenekar előadását hallhatják egy másik kiváló zongorista, Balog József közreműködésével.
