A lágy, soul-os blues rock és a kemény, karcos stoner rock határmezsgyéjén mozgó Woodstock Barbie új dallal jelentkezik. A Blues&Juice és a Mother’s Cake frontemberével közösen készített Cats&Goats után megérkezett a Little More. A premier kapcsán beszélgettünk a zenekar énekesnőjével, basszusgitárosával és dobosával, Pádár Alexandrával, Vilczek Áronnal (továbbiakban Roti), és Gilinger Ádámmal.
Mit gondoltok ez a zeneiség megköveteli a kimagasló dalokat? Vagy inkább a zene természetes áramlásán van a hangsúly?
Szandra: Mint ahogyan az óceán hullámai, minden dal más és más. Vannak dalok amik egyszerűbbek, míg mások több időt és kidolgozást igényelnek.
Roti: Arra törekszünk, hogy a zene természetes áramlása egyben kimagasló dalokat is eredményezzen, úgyhogy ezt igyekszünk nem szétválasztani. Általában azok a zenék, zenészek, akiket szeretek és hallgatok, szerintem szintén nem választják el ezt egymástól, legyen az a Pantera, Chopin, Hendrix vagy az All Them Witches.
Ádám: Maga a stílus a feelingre hajt. De pont ez benne a szép,hogyha akarod, kidolgozhatod, és szerintem mi is így is vagyunk ezzel. Nincs előre elrendelése, csak a pillanat heve adja a motivációt az egyik állapothoz vagy a másikhoz.
Az érzem nálatok mindegy is, hogy mit játszotok, ugyanaz a természetesség, woodstock feeling fakad fel az összes dalból. Élőben nagyon jól kiegészítik egymást a karakterek, így van ez a dalszerzésnél is?
Szandra: Valóban nem vagyunk az a digitálisan könnyen emészthető stílusú banda. Mindig hangoztatom is az újonnan érdeklődőknek, hogy tessék szépen eljönni a koncertre és élőben átérezni a zene adta örömöket.
Roti: A zeneírást ösztönösen csináljuk, vagy legalábbis én biztosan, így esik jól. Arián tudatosabban épít fel egy dalt, tudatosabban áll az egész zeneszerzéshez, de a témák neki is ösztönösen jönnek. Van egy (ahogy ő hívja néha) kapcsolási rajza, általában tőle vagy tűlünk indul ki az alap, Ádi kicifrázza, Szandra meg ráteszi a cseresznyét. Ez így nagyon jól működik az elejétől fogva, és egyébként a Grizzlyben, ahol Ariánnal szintén együtt zenélünk, ugyanilyen jól működik.
Ádám: Általában egy „mantra” születik először, egy-két téma, és ha sikerült beleülni, na akkor indul a dalírás.
Szandra: Annyit fűznék hozzá, hogy jóformán már mindenféle módját kipróbáltuk a dalírásnak; próbatermi együtt alkotás, jammelés, távmunka, stb. Én általában szeretek egymagamban, begubózva lamentálni egy-egy dalszövegen. A kiegészülés pedig mindig jól működik, hiszen mindenkinek megvan a maga feladata és különlegessége, amit hozzátesz az egészhez. Arián hozza a különleges riff-eit és a “páratlan” ritmikáját, Roti olyan basszus témákat hoz mintha megszállta volna egy rocker Mozart szelleme, Ádám pedig szinte énekel a dobszetten.
Kötődnek fontos pillanatok a dalszerzéshez is, vagy elsősorban a koncertek élményanyaga, ami hajtja előre a csapatot?
Szandra: Számomra nagyon fontos az alkotási folyamat, főleg, amikor érzem a fejlődést a dalainkon, olyankor boldogság tölti el a lelkem, hiszen a legnagyobb kritikusaink mi magunk vagyunk. De persze egy jó koncertélmény ugyanúgy része ennek a csodálatos utazásnak a muzsika vonatán!
Roti: A zeneszerzésnél, dalírásnál abszolút az adott zenei téma indít el ott, abban a pillantban, és szerintem ezzel a srácok is így vannak. Sokat vagyunk lenn a teremben, és legtöbbször ott, improvizálva kezdenek meggyökerezni ezek, aztán szépen kidolgozzuk. Az élményanyag feldolgozásáról Szandra tud többet mesélni, a dalszövegekben ő konkrétabban fűz bele a saját életéből, őt foglalkoztató kérdésekből gondolatokat.
Mindent összevetve miről énekeltek? Miről szól a zenekar – számotokra?
Szandra: Úgy mondanám, hogy a világ elleni belső lázadásról és a fájdalomról, mint minden rockzenekar esetében. De komolyra fordítva a szót nekem főleg a szabadság életérzéséről és a lelki önfejlödés és önmegvalósítás rögös útjáról szól.
Roti: Nekem arról szól, hogy egyszerűen szeretem játszani. Élem.
Ádám: Nekem session zenészként arról,hogy többet foglalkozzak az ilyesmi stílusú hangulatokkal, meg a dal írással. És nem utolsó sorban, igen, jó a érzés a srácokkal együtt nyomni! Meg hát a közönség…!
Szerintetek hiánypótló, amit képviseltek? Mennyire érzitek tele a piacot magatok körül?
Szandra: Nyilván feltörekvő zenészekkel tele van a padlás, de Magyarországon a pop kultúra egyeduralmában nem sok lehetősége van egy fúziós blues-rock zenekarnak. Bár azért titkon remélem, hogy vannak még emberek akik vágynak valami másra és nem félnek beengedni az újdonságokat a hallójárataikba, és netán a szívükbe is!
Roti: Biztos, hogy az ilyen masszívabb, riffes zenék között nagyon kevés a csaj frontos zenekar, ebből a szempontból szerintem kuriózum, ha nem is hiánypótló. Őszintén szólva a piaccal én egyáltalán nem foglalkozom, arra van a menedzsment.
A külföldi felvevőpiac mennyire érdekes a zenekarnak? Számoltok ilyen lehetőségekkel?
Roti: Én minden eshetőségre készen állok. Minden zenész álma, hogy a zenéből éljen, ezzel járja a világot, és ezt én is iszonyúan élvezem. Szerencsére mentünk és megyünk is külföldre, és néhol meglepően erősen fogadtak.
Szandra: Angol nyelvű dalaink miatt abszolút inkább külföld felé tendálunk. Egyelőre Európában mozgolódunk, de remélem távolabbi tájakat is tartogat még számunkra a jövő. Március 23-án lesz az osztrák Mother’s Cake-kel közösen az új lemezünk bemutatója az Instantban, utána lesz néhány hazai dátum, megyünk vissza Csehországba, először lesz egy német dátumunk, megyünk Kolozsvárra, Ljubljanába, lesz pár szerb állomás, ezek már fixek, és úgy néz ki, Lengyelországba is várnak minket vissza. A tavaszt pedig Prágában zárjuk majd, ahol az amcsi blues-legenda előtt, Walter Trout előtt játszunk majd.
Tudtok, akartok behozni új elemeket a zenekar hangképébe, fellépéseibe, vagy úgy érzitek kiteljesült a Woodstock Barbie hatás receptje? Milyen célokat láttok magatok előtt?
Szandra: Igazából tele vagyok ötletekkel, a kérdés majd az lesz, hogy mi az, ami meg is valósul ezek közül. Nagyon szeretnék újabb, különlegesebb hangszereket bevonni a dalokba és regóta gondolkozunk vokalistán, majd meglátjuk mi lesz fenntartható ezek közül.
Roti: Mindig van hova fejlődni. A Woodstock Barbie receptje megvan alapozva, de a hatáson még lehet dolgozni. A fő irány megvan, ezt lehet még paszírozni tovább. Célok? Világhír!
