„Hoztunk nektek kabátban sok csöndet és sok hangos gondolatot. Reméljük, hogy a hónotok alatt elfér majd egészen hazáig.” – kezdte Szabó Balázs a már hagyománnyá volt Csöndkabát koncertjüket, ahol megzenésített versekkel kápráztatják el a hallgatókat.
A koncertnek idén a Müpa Bartók Béla Hangversenyterme adott otthont, biztosítva a csodálatos zenei hangzást. Minden hangszer minden egyes rezdülése hallható volt, és nem győztem ámulni, hogy milyen fantasztikusan szólnak. Néha nem is tudtam, hogy mire figyeljek inkább, a gyönyörű versekre vagy a varázslatos zenére. A zenekar olyan dallamokba öltöztette a költeményeket, amelyek igazán illettek hozzájuk, illeszkedve a versek hangulatához, ívéhez. Néha melankolikus, népies, néha gyors, magával ragadó. A vonósok különösen elbűvölő aláfestést adtak a szövegeknek. A hegedű, a brácsa és a cselló hangja nagyon jól passzolt hozzájuk, főleg egy ilyen teremben, ahol tisztán kivehető a minden hang.
A versek, melyek önmagukban is csodálatosak, a zenei aláfestéssel még inkább az ember velejéig hatolnak és a lelkébe költöznek, hogy aztán megmosolyogtassák vagy könnyeket fakasszanak. A Grecsó Krisztián két költeménye alapján készült dalok, a Dézsma és az Ami elhasadt, a zenekar Élet elvitelre című albumán jelentek meg, amelyek most is elhangzottak. Hallhattuk Szemlér Ferenc, a határon túli magyar költő versét, illetve Radnóti Miklóstól többek között a Variációk szomorúságra, a Változó táj, a Vihar előtt, az Esti búcsúzkodó verseket. Az Előhang egy „monodrámához”, mely a Zaj című dalukat ihlette, szintén felcsendült az est folyamán, és természetesen a Bájoló is hallható volt. Pilinszky János megzenésített verseinek egy egész lemezt szentelt a zenekar Az ember itt címmel, mely az Átjárók dupla album része. Ezek közül most az Anyám, a Ne félj, a Locskos utcák és A széken az ágyon című költeményeket játszották el. Két saját dalszövegű számot is hallhattunk, a Miért pont ezt és a Legeltetőt. Utóbbi nekem nagy öröm volt, mert az egyik kedvencem tőlük, de koncerten még sosem hallottam.
A zenét és a verseket gyönyörű fényjáték egészítette ki. Az élmény leginkább felülről volt teljes, mert a háttéren kívül a színpadra felülről és a közönségre hátrafelé is vetítettek színes vagy fehér, geometrikus alakú fényeket. De talán a legszebb mégis a háttér volt, ahol rengeteg pici led gyúlt föl hol zölden, hol fehéren vagy pirosan, mint színes, pici csillagok. Sokat adott a vizuális élmény a produkcióhoz, segített még inkább elveszni a dalokban.
Csönddel, gondolatokkal és sok csodával eltelve mentem haza. Mind a zene, mind a versek és az összehatás is felejthetetlen élmény volt.
A zenekar tagjai:
Szabó Balázs – gitár, hegedű, ének, kaval
Harangozó Sebestyén – gitár, ének
Ölveti Mátyás – cselló, ének
Acsády Soma – basszusgitár
Ferencz László – dob
Közreműködött: AccordQuartet vonósnégyes
„Különleges ajándék elbolyongani ezekben a sorokban. Radnóti tájain szerelmet keresve, Pilinszky világszemléletével ücsörögni egy üres szobában, vagy meglepni Szemlért egy kávézó teraszán. A versek észrevétlenül visznek minket szerte a világba, mintha csak álmodnánk, és ebben az utazásban együtt lenni: leírhatatlan kaland” (Szabó Balázs)
