December 17-én ellátogattam az A38 Hajóra, mindenekelőtt azért, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a Subscribe zenekar által képviselt plurális zenei világnak van-e még relevanciája a húszas évek elején. Megelőlegezném: van. Mégpedig abban az értelemben is, hogy van a zenekar által létrehozott térnek egy ereje, mely elindított egy folytonosságot, amelyben az estén vendégként fellépő Antares zenekar is benne áll.
KONTINUITÁS
Egyszerűen képtelen vagyok külön kezelni ezt a két koncertet, és egyszerűen képtelen vagyok nem azt gondolni, hogy a Subscribe – mint a nehezen definiálható, úgynevezett „alternatív metál” zenekar – létrehozott egy olyan kulturális teret, műfaji sokszínűségével, ami által az Antares is érvényesebb és értelmesebb elbeszéléssé tud válni. Különösen jót tenne nekik, ha a Subscribe még ennél is aktívabban működne, és együtt megalkotnának egy olyasfajta közösséget, mint például a ZajZajZaj.
Ezzel a megszólalásommal csak azt próbálom érzékeltetni, hogy írásomnak van egy közösségkereső akarata. Amit az Antares létrehoz, az fontos, és amennyiben ennek a valamelyest magyar alternatív metálnak (nézzétek el nekem, hogy így nevezem) a története tovább gördül, úgy újra teret nyerne az eklektikában hívő zenei gondolkodás. Újra erőssé válhat az a fajta szemlélet, miszerint a pluralitásba vetett hit szervezi a dalszerzői aktusokat. Persze, megemlítethenénk itt számos zenekart, akik hasonló ösvényeket tapostak ki, viszont azt be kell látnunk, hogy némely esetben a sokszínűség nem a dalokon belül, inkább a lemezek világainak viszonyában látszik, vagy más esetekben sokszor megtörténik az is, hogy az adott zenekar nem képes nagy nyilvánosságot elérni az eklektikával, így aztán nehezen képes közösséget alkotni az utána jövő generációkkal karöltve.
ANTARES
Attól függetlenül, hogy az Antares zenekarnak lehetősége van arra, hogy a Subscribe zenekar folytonosságában gyakorolja létét, számba kell vennie azt is, hogy egy egészen más nyilvánosság-térben kell működnie. Így amellett, hogy hitét veti a pluralitásba, tekintetét magára kell fordítania, és a dalokban kavargó műfaji irányoknak és zenei megszólalásoknak az erősségeit és gyengeségeit is látnia kell. Ez a koncert újra megmutatta, hogy az Antares mértani pontossággal játszik, magas lángon képes létezni, és olykor megjelenik az éteri “kosz” is, amelyet a régi vágású rockandrollerek is nagy gyakorisággal emlegetnek. Jóllehet, olykor már túlmatematizált a zene, és az ember még igényelné a “koszt”. Ezek az ismérvek, illetve erények nem kényelmesíthetik el a zenekart az önértelmezési munkában, pont azért, mert a mai kor nyilvánosságához kell valamilyen világállítás is.
A zenekar tagjainak elmondása szerint a Tool a közös kiindulási pontjuk. A tudatos rálátás fontos, ha az aktív működést Magyarországon képzelik el, bár zeneiparunk jelenlegi állását tekintve erős versenyhátrányban vannak. A külföldi működés esélyét nem vethetjük el, ahhoz is szükséges egyfajta öndefiniálás, persze másfajta mint a hazai működéshez. Elmondhatjuk, hogy ennek a közösségnek nincs egyszerű dolga, egy valóságot kell gyúrniuk a Led Zeppelinből elinduló, Alice in Chains-be áztatott, Mother’s Cake-be oltott gitártémákból, Agent Fresco-s hatásokból, a Rage Against The Machine és a Deftones dobfelfogásából, és a Tool által lejelölt hatalmas világból.
SUBSCRIBE
A Subscribe zenei világa is sokszínűnek mondható, de annyira széles spektrumon talán nem mozog, mint az Antares. Ez annak is köszönhető, hogy a zenekar idén már 24 éves, és jól viszonyul saját világához. A koncert klasszikus intróval kezdődik, fények le, egy robothang vezet el minket az első dalig, mely már egyből a jól megszokott erővel indul el, egy egészen magas dinamikán, amit a zenekar – hiába a lassabb dalok – próbál végig tartani. Tilk Máté színpadi jelenléte mindig kérdéses volt számomra, egész egyszerűen azért, mert Csongor Bálint olyan szinten szuggesztív, hogy Tilk már csak „másodhegedűsnek” tűnik. Hangilag ez nincs így, ez csak kizárólag a jelenlétre és a karizmára vonatkozik. Congor Bálint a karizma tekintetében leuralja a színpadot, egyszerre fürdőzik, és egyszerre küzdelmet is folytat színpadi létével. A Subi sajátja a kétszólamúság, a zenekar egyediségét a Csongor-Tilk páros énekpárhuzamai adják, közelebbről a hangkarakterek egymásba simulása.
Ezt figyelembe véve Tilk Máté – mint hang – nélkül elképzelhetetlen a Subscribe, ez már tulajdonképpen identikus kérdés, és a közönség nagy része ehhez az identitáshoz szeretne tartozni. A hajó koncerttermében közösség volt közönség helyett. A Subscribe előadásmódja, koncertdramaturgiája mindig is alkalmas volt arra, hogy a tömeget olyan befogadókká varázsolja, akik akár tudatosan, akár öntudatlanul, a metál-hagyományban hisznek. Ismerik a circle pit, mint liturgia fontosságát, jól tudják, hogy a hangerő az 90 dB fölött kezdődik, és akárhogy is nézzük, a magyar zenei élet egy fontos formációját viszik a vállukon.
