November 8-án, pénteken fordította ki utoljára a közönség lelkét a Pegazusok Nem Léteznek az A38-on.
A zenekart Lázár Domokos, az Esti Kornél dalszerző-gitárosa és Ács Eszter (énekes) színművész alapította 2011-ben. A bandát az idők során további három tag bővítette: Horváth Kristóf (gitár, billentyű), Lázár Ágoston (dob) – ők csakugyan az Esti Kornél tagjai is – és Németh Róbert (basszusgitár, billentyű), aki pedig anno a Heaven Street Sevenben játszott.
Emlékszem, amikor néhány éve bevezettek a magyar alternatív zenei szcéna világába és ezáltal rengeteg új bandát, zenét és embert ismertem meg. Az első Pegazusok Nem Léteznek koncertem valahogyan úgy festett, hogy „oké, veszek egy csapolt Sopronit, aztán lássuk mi lesz”. Aztán a második vagy harmadik dal után éreztem, hogy ez valami nagyon új, amivel ezelőtt nem találkoztam még, de egyre közelebb hatoltak a hallott dallamok és sorok a lelkemhez. Ekkor kapott külön kis helyet a képzeletbeli zenedobozomban ez a banda.
Tekintve a műfajt, ha valaki felteszi nekem a kérdést, hogy milyen zenét játszik a PNL, csak annyit válaszolok: baromi jót! Melankóliával erősen fűszerezve fogalmaz meg elsősorban párkapcsolatban felmerülő problémákat, de elképesztő kreatív módon gyúrja össze a szavakat, amelyeknél a „kevesebb néha több” elvét használva válik erőssé a mondanivaló. Ehhez pedig zseniálisan kapcsolódik a billentyűk, gitárok és a dobok lüktetése. Az első alkalom után tehát tudtam már, hogy egy lélekkörüli, azt kiforgató és mélabús érzelmeket felkeltő élményre kell készülni, amit én kifejezetten élvezek. Így volt ez a pénteki koncerttel is, csak ide már azzal a tudattal mentem, hogy utoljára kapom meg ezt; de ahogyan Ács Eszter a koncerten is énekelte „nem kell sírni, nem kell”.
A koncert közel telt házzal, minden szám után hosszan tartó tapssal zajlott, ahol az eddigi összes dalukat eljátszották – azaz 16 szerzeményüket plusz a Kex együttes Zöld-sárga című klasszikusát. Az eseményen lehetőség nyílt lemezük megvásárlásra, ami még 2014-ben jelent meg, a zenekar szellemiségét abszolút tükröző csomagolásban – cím nélküli hófehér borító és egy pár oldalas üres füzet, amiben általában a zeneszövegek szoktak lenni.
Egy Pegazusok-koncert mindig szomorú, most talán hatványozottan is, mivel tényleg az utolsó volt. A tagokon is látszott, hogy valami megszűnt, minden akkord színpadi előadás keretein belül utoljára csendül fel. Nem lehet elmenni Ács Eszter mellett, aki számomra minden koncerten különleges, hiszen nem láttam még énekest, aki ennyire gyengéd tud lenni éneklés közben már csak azzal, ahogyan a mikrofon állványon elhelyezi a kezét vagy az a tekintet, ahogyan végignéz zenésztársain.
Az utolsó dal stílusosan és nagy lélegzetvétellel a „Vége lesz” című alkotás volt, mely után ráadás már nem következett.
Mondhatjuk, hogy Pegazusok már Nem Léteznek.
Káldy Márton galériája
