Idén ötödik alkalommal került megrendezésre a Strand Fesztivál Zamárdiban. Nekem ez volt az első alkalom, hogy egész hétre mentem fesztiválozni és kétség kívül nagy élmény volt. A Strand Fesztivál egy kisebb rendezvény három színpaddal, két tánctérrel, és mindenféle érdekes programmal. Szinte minden zene stílus kedvelői megtalálhatják itt a számukra megfelelőt.
Ezen a fesztiválon elsősorban a zenén van a hangsúly, a legnépszerűbb hazai, és néhány neves külföldi előadó is képviseltette magát. A külföldiek közül én első nap a You Me At Six koncertjét néztem meg, és mivel nagy kedvenceim nagyon örültem, hogy láthatom őket élőben. Nem is kellett csalódnom bennük, a hangzás a helyén volt, az énekes végig kapcsolatot tartott a közönséggel, és jó showt csinált. Második nap a Bastille koncertjét is élveztem, bár tőlük kevesebb számot ismertem, viszont Alle Farben nagy csalódás volt. Néha lejátszotta egy egy populárisabb számát, közte pedig kevésbé élvezhető tuc-tuc zajt, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Eleve nem az én stílusom ez a fajta zene, de azokat a számait szeretem, amiket a rádióban szoktak tőle játszani. Harmadik nap Parov Stelaron voltam, ők kifejezetten jó bulit csináltak, társasággal jól elugráltunk rá. Negyedik nap John Newman koncert következett, amire nagyon kíváncsi voltam. Bennem nem hagyott túl mély nyomot a produkció, de rossznak sem mondanám, inkább átlagos, de jó volt hallani a híresebb számait élőben.
Én nem is annyira a külföldi előadók miatt mentem, inkább azért, mert sok magyar kedvencem is ott volt. Kicsit elszomorított, hogy a korai koncertekre alig néztek ki az emberek, így sokszor elmaradt a nagy buli, amit a zenekaroktól megszoktam. A péntek délutáni Fran Palermo koncerten például kifejezetten kevesen voltak, de a Middlemist Red kora esti fellépésén sem volt igazán tömeg. Néha éppen csak lézengett néhány ember a színpad előtt, pedig nagyon jó zenéket játszottak, és ha több néző lett volna, fergeteges bulikat csinálhattak volna. Persze nem minden magyar előadó iránt volt ilyen kicsi az érdeklődés. Számomra a két legjobb koncertet a Szabó Balázs bandája és az Ivan & the Parazol adta, de az Intim Torna Illegál, a Vad Fruttik és a 30Y is fergeteges volt. A legtöbben a Punnany Massifra, Wellhellora és a Halott Pénzre voltak kíváncsiak, eszméletlen tömeg tombolt a nagyszínpad előtt. Róluk nem igazán tudok véleményt mondani, mert nem az én vagyok a célközönség, de úgy látszott, hogy mindenki fantasztikusan érezte magát. A hét felfedezettjei nekem a Dope Calypso, a Szabó Benedek és a Galaxisok valamint a Bagossy Brothers Company lett. Nem igazán ismertem őket azelőtt, de élőben annyira tetszett a zenéjük, hogy megjegyeztem magamnak őket.
A zenei programokon kívül számos lehetőség volt még a szórakozásra. A Majdnem Híres Rocksuli minden nap beszélgetést szervezett egy egy zenekarral, ahol a zeneiparról, és bandáról lehetett megtudni érdekességeket. Képviseltette magát a Be Smart Klub is, érdekes pszichológiai előadásokkal várták az érdeklődőket az önbizalomról, halogatásról és generációs különbségekről is valamint Hevesi Krisztina beszélt a 21. századi szextrendekről is. Civil szervezetek, mint például az Unicef is jelen voltak a fesztiválon. Aki elfáradt leülhetett megnézni egy filmet a Kertmoziban, vagy tábortűz mellett hallgathatta a meglepetésvendégek akusztikus koncertjeit, de készíthetett akár táskát, pólót vagy virágos fejdíszt is.
Összességében én nagyon jól éreztem magam. Lehet, hogy legközelebb egy olyan fesztivált fogok választani, ahol inkább az én stílusomnak megfelelő koncertek vannak, és több olyan ember, akinek hasonló a zenei ízlése. De ettől eltekintve is teljes mértékben megérte elmennem, mert sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodtam, és együtt bulizhattam a barátaimmal. Mindenkinek ajánlom ezt a fesztivált, mert családias, és jó a hangulat, csupa kedves emberrel találkoztam. Számomra a hét sztorija, hogy miután elhagytam a telefonomat a Balaton partján, két óra sem telt el, és már a Lost and Found-nál volt. Örülök, hogy vannak még becsületes emberek, ezúton is szeretném megköszönni a kedves idegennek, hogy leadta. Ezt a fesztivált nem is lehet mondjuk egy Szigethez hasonlítani, ahol rengetegen vannak, és akkora a terület, hogy még a kijáratot is kihívás megtalálni. Teljesen más az atmoszféra, ezért aki elsőre megijedne a fesztiválozástól mindenképp egy ilyen, kis fesztiválon kezdje.
Farkas Evelin fényképei:
