Az együttes 2013-ban adta ki első albumát, a Best Of The Immigrants-et. Az album első felét hallgatva csak egy egyszerű garázs rock zenekarnak tűnhet az Immigrants, de a második felén komolyabb dalok is szerepelnek. Összességében a The Best Of The Immigrants egy fogyasztható rockalbum, de néhány igazán erős dal is szerepel rajt.
A banda most új albummal jelentkezett, I Need Help címmel. Ez az album az előző lemeztől eltérően nem bővelkedik bulizós rock’n roll dalokban, sokkal inkább kísérletezgetős irányt vett. A zenekarnak ez az irány ugyanolyan jól áll, mint a 3 évvel ezelőtti egyszerűbb, garázsrockosabb stílus. Az első dal, a Forever Young még emlékeztet a régi albumra, de a további dalok sokkal inkább egyfajta útkeresésről fognak szólni.
A második, Grapefruit címet viselő dal, egyből megteremt egy kicsit pszichedelikus hangzást. A Ducktape Manufacturer ezt csak megerősíti, egy jól összerakott, de mégis néhol elborult szám. A People Die Alone megteremti azt a lírai hangzást, ami az albumon még gyakran vissza fog köszönni . Ezután következik az album címadó dala, az I Need Help, amit talán az album legerősebb száma. Hitelesen a címhez, a dal egy segítségkérés, de ugyanazzal az elementáris rock n roll lüktetéssel, ami a műfaj autentikus előadóit jellemzi. A következő szám, a Thrill of the Hunt visszatér a lírai stílushoz. A Heart Of a Girl az I Need Help mellett kiemelkedő dal az albumról, ami nagyon jól bemutat egy keserves és kiszolgáltatott állapotot. A Wake Me Up At Midnight visszahozza a megszokott kísérletezgetős lírai hangzást. A következő egy akusztikus dal, a Times We Have, ami a legegyszerűbb dal az albumról, de ezzel az egyszerűséggel válik az album egyik legőszintébb dalává. Az utolsó szám, a Kings and Queens hangzása merőben elüt az Immigrantstől megszokott hangzástól. Ugyanúgy jelen van a kísérletezgetős jelleg, de már sokkal inkább elnyúlik a pszichedelikus irányba.
Az I Need Help albumon látszik a zenekar fejlődése, összeszedettebb lemez mint a Best Of Immigrants. Nem korszakalkotó mű, de nemzetközi szinten biztosan megállja a helyét, itthon pedig ritkán találkozunk ilyen jó lemezekkel.
