A magyar Soundcloudosok nemcsak egy feltörekvő, külön ágazatot, de egy egyre növekedő közösséget hoztak létre, ahol körülbelül havonta egyszer megünneplik zenéjük létezését, ennek keretein belül pedig lezúznak egy kifejezetten nagy koncerthelyszínt.
A 14. Street Dreams x On The Low az Analog Music Hallban került megrendezésre. Elsőre picit ijesztő volt belegondolni, hogy egy ekkora teremben nem-e lesz túl szellős a közönség. Végül nem lett, és egy abszolút erős bulit sikerült összehozni.
A kezdés viszonylag korai volt, fél 8-tól már döngölt a warmup, amit nem is lehetett igazán annak nevezni, hiszen a szettek egyből erősek voltak, bár közönség hiányában a hangulat még elmaradt. Külön jó volt belekóstolni más nemzetek zenéjébe is, hiszen tiszteletét tette az osztrák Team128 formáció is, akinek a dj-je és producere, Symtex is megküldte kora este a hangfalakat.
Apropó helyszín, az Analog Hall tökéletes választás volt mint következő lépés az On The Low-nak, király hangulatú koncertteremről beszélünk, ahol szépen ki lehet már nyitni egy moshpitet, és tippre egy 400-500 ember kényelmesen el tud férni benne. Minden adott volt, már csak a fellépőkre volt szükség.
Elsőnek lenni kifejezetten hálátlan dolog, az estén Ibetterdie kapta a nemes posztot, hogy megmutathassa, mit tud. Egy lelkes srác volt, akivel a nézők végül mégsem voltak hálátlanok, jó pár sort tudtak már a hallgatók, amitől mintha egy kisebb örömteli meglepődés ült ki a feltörekvő srác arcára. Hallani fogunk felőle még, az biztos.
Őt követte a Molgang, akiket már nem is kell bemutatni, egy beteg bulit csináltak, pénzesővel, pogóval, talán egy szám volt, ami leültette a közönséget. Aztán érkezett a Team128, akik valószínűleg azért nem tudtak akkora bulit csinálni, mivel egy szövegcentrikus műfajról van szó, és a javarészt német dalszövegeket nagyjából senki nem ismerte. Viszont hozzá kell tenni, hogy a német nyelvű rapben és élő performanszban nagyon profi aktot láttunk, minden a helyén volt, és külön jó volt látni, hogy jól működnek a színpadon, mindenki tudta a saját pozícióját a csapatban.
Grasa folytatta a sort, aki igazából ismét kicsit fel kellett, hogy tüzelje a közönséget az ambivalens osztrák crew után, hogy aztán a hálátlan feladat után elvigye a showt mindenki, aki utána következett. A timeline és az előző banda így hozta össze az eseményt.
Aztán megjött Shy Balenci és Lil Holt, aki mostanában Lenszkij néven is fut, innentől pedig nem volt megállás. Külön kiemelném Holt működését a színpadon, eszméletlen jól hat minden mozdulata, bár néha ösztönös a jobbra-balra sétálás, cserébe a közönség itt vadult meg talán először igazán. Mikor bejött Kelemen Anna, amiről még a Fókuszban is szó esett, akkor éreztem azt igazán, hogy itt tényleg egy közösség formálódott. Nem számít ruha, szemszín, semmi, csak az, hogy amíg az OTL tart, mindenki spanja mindenkinek. Ez pedig egy felemelő és ritka pillanat, kevés ilyen koncertet tudnék felsorolni, talán a debreceni Limp Bizkit első tíz sorában tapasztaltam ilyent legutóbb.
Khaze-t sem kell bemutatni senkinek, bár én eggyel Holt elé raktam volna őt inkább, de a közönségnek minden mindegy volt itt már. Aztán az este két nagyágyúja, mondhatni headlinere megmutatta azt, milyen élenjáróként fellépni.
Kezdésnek AKC Misi, aki minden korábbi kritikára rácáfolva felszántotta a színpadot. A szövegeket a közönség jó 70%-a vele együtt énekelte, ebben a rövidke félórában pedig azt láttuk, hogy Misi a színpadra született. Minden mozdulatban, minden ugrásban egy olyan tudatosság érződött, amiről nehéz azt mondani, hogy tanítható. Neki cserébe jól is állt az ásványvízlocsolás, meg kábé minden. A Gyémánt a magyar TikTok egyik legjobban futó dala lett, ő pedig a magyar trap alappillére. Már ha lehet trapnek nevezni, mert igazából olyan megfoghatatlan és hibrid a stílusa, hogy van benne például popos hatás is, de maradjunk a trap kifejezésnél.
A csúcsra érve pedig feljött az Ibbigang, akiért a közönség megőrült, állandó mosholás indukálódott. Róluk nehéz is úgy beszélni, mint átlagos, befutni próbáló srácokról, ők megmutatták, hogy megjöttek. A színpadon is ez történt, az utolsó harminc perc kábé örömjáték volt. Az Ibbigangnek már régen klubokban kellene állandó fellépőnek lennie, biztosan lenne rá kereslet, mert ez az országban is egyedülálló.
Az OTL-ről fáradtan, ám élménnyel gazdagodva mentünk haza. Mint két totál laikus, be lettünk fogadva egy közegbe, az előadók közvetlensége pedig ott is tartott minket. Külön köszönet AKC Misinek, hogy a bejutásunkkal is személyesen foglalkozott. Mindenkinek ajánljuk, érdemes elmenni a következő OTL-re.
Kiemelt kép: splash_xoxo_
