Nem gondoltam, hogy férfi létemre egyszer Lady Gaga lemezéről fogok írni, főleg úgy, miszerint egyáltalán nem áll(t) hozzám közel a művésznő zenei világa; egyszerűen lehetetlennek éreztem, egyszer azonosulni tudnék vele, de a mai napon (Október 21.) megjelenő új korong (Joanne) kíváncsivá tett.
Vagyis inkább a legnagyobb videómegosztó portálra kikerült három szám (hozzáteszem teljesen véletlenül botlottam bele, a felkapott videóknál volt az egyik új felvétel), Million Reasons (talán ez tetszik legjobban), A-YO, Perfect Illusion (október elején ezzel a címmel már megjelent egy kislemez), meghallgattam őket és valamiért megtetszettek.
Azt eddig is tudtuk, még én is, hogy Lady Gagának jó hangja van, viszont számomra nem ezzel vált ismerté (sokkal inkább jutottak el azok a hírek felém, amik merész fellépő ruháiról, koreográfiáiról, hogyan néz ki smink nélkül, Lady Gaga férfi vagy nő? szóltak, ésatöbbi, ami adott, ha egy előadó népszerű), persze hallottam korábban néhány számát, hiszen ontották a rádiók, televíziós csatornák, kikerülni se lehetett, arcba-fülbe nyomták. Abból azt szűrtem le, sokkal dinamikusabb zenéi vannak, néha „rappel” (bevallom őszintén, igazából a zenei alapok nem tetszettek, nem tetszenek a régi számok esetében) és szereti az extravagáns klipeket (Bad Romance, Poker Face, Judas, Paparazzi az Alejandro-ról nem is beszélve). Szerény véleményem szerint (talán nem csak én látom így) ez egy másik Lady Gaga, mármint ugyanaz, csak más zenei megnyilvánulás, sokkal jobban fogyasztható, könnyedebb hangszerelés, és nagyobb hangsúlyt kap a (szép) ének. Támogatom ezt az irányt, nem azt mondom, hogy megvenném az albumot, de ezentúl néha meghallgatok néhány új Lady Gaga számot, tegyetek ti is így.
https://youtu.be/Hb6MdbZ6hn0
