Fesztiválkalandozásaink során lehetőségünk volt egy-egy interjút készíteni a Művészetek Völgye jazz udvarainak felelőseivel, azaz Harcsa Veronikával (Harcsa Veronika Udvar), Bágyi Balázzsal, a Magyar Jazz Szövetség elnökével (Magyar Jazz Szövetség Udvara) és Szirtes Edina Mókussal (Mókuskert Udvar). Őket kérdeztük motivációikról, a Völgyben betöltött szerepükről és arról, mit gondolnak a hazai jazz helyzetéről.
A Magyar Jazz Szövetség Udvara és a Mókuskert is új udvarként jelent meg idén a fesztiválon. Mi volt a motivációtok arra vonatkozóan, hogy új helyszínként legyetek jelen a Völgyben?
Szirtes Edina Mókus: Igazából már öt-hat évvel ezelőtt próbálkoztam egy évad erejéig udvart nyitni a Völgyben. Fiatalabb koromban, amikor a Zeneművészetire jártam, már létezett a Művészetek Völgye, és akkor álmodozó, repülni vágyó zenészként úgy éreztük: aki itt fellép, az olyan szerencsés, mintha az Oscar-díjátadón játszana. És akkor párszor felkértek, ilyen-olyan formációkkal később színpadra is léphettem itt.
Aztán láttam, hogy több művész is a saját esszenciáját megmutatva tud udvart nyitni a fesztiválon, és akkor már én is elkezdtem vágyni arra, hogy legyen egy saját kis helyem a Völgyben. Ez a fesztivál erről is szól – alkalom adódik arra, hogy elhívjam azokat az embereket, akiket én magam nem látok máshol játszani, pedig mind nagyon tehetséges zenészek. Olyan fiatalabb fellépőink vannak, hogy egy-két zenésztársammal azon gondolkodtunk, hogy eladjuk a hangszereinket, mert jönnek a fiatalok, nekünk innentől vége – mert valóban szenzációsak.
Bágyi Balázs: A Magyar Jazz Szövetségnek hagyományosan van a fesztivállal együttműködve egy rendezvénye, a Magyar Jazz Ünnepe, amit mindig a Budapest Jazz Clubban szoktunk tartani. És azt gondoltuk, jó lenne, ha nem csak a fővárosi közönség részesülne abból a gazdag programkínálatból, amit nyújtani tudunk ezen a rendezvényen, hanem elhoznánk egy olyan partnerhez, akinél sokkal több ember megfordul. Itt esténként akár több ezer ember előtt is meg tudunk jelenni ezzel a programmal. Egyrészt az udvar által a Völgynek is tudunk nyújtani ilyen jellegű programokat, másrészt nekünk is jó, mert tudjuk promotálni a magyar jazzt.
Veronika, bár te már kilenc éve jelen vagy a fesztiválon, a te udvarod környékén is történtek változások, mivel kénytelenek voltatok átköltözni idén egy, a falutól távolabb elhelyezkedő helyszínre. Hogy éltétek meg ezt a változást? Esetleg tudnál mesélni arról, miért költöztetek el az eredeti helyszínről?
Harcsa Veronika: Bevallom, még szokjuk az új helyszínt, és vannak is ötleteink a következő évre, hogy mivel tudunk majd még jobban rákészülni, hangulatosabbá, otthonosabbá varázsolni az új udvart, de szerencsére az a tapasztalatom, hogy kitalálnak ide az emberek, nagyon jó a látogatottság. Fiatalok és veterán jazzrajongók is látogatnak minket, a kísérő programjaink (többek között a jóga, a kézműves workshopok) mind nagyon jól mennek. Egyébként azért költöztünk el, mert az előző helyszínen tulajdonosváltás történt. Kapolcson nagyon sok olyan fesztiválhelyszín van, amelyek sokszor privát telkek, ami egyrészt egyedi ízt ad a fesztiválnak, másrészt mindig magában hordozza azt a veszélyt, hogy egy-egy telek új tulajdonosa már nem akar a fesztivál részese lenni.
Mit gondoltok a hazai jazz helyzetéről?
Szirtes Edina Mókus: Ez egy nagyon érdekes kérdés, és nem lehet csak a jazzre vonatkoztatni. Minden olyan műfaj, ami nem annyira közkedvelt, látszólag bajban van. Az azonban rajtunk múlik, hogy ezt hogy kezeljük; siránkozunk vagy bizonyítjuk, hogy ez a típusú zene is megérdemli a figyelmet. És szerencsére akár a Magyar Jazz Szövetség Udvarában, akár az én kis kertemben sikítoztak az emberek a koncertek végén. Ez is bizonyítja, hogy minket is szívesen hallgatnak és odaadó tapssal jutalmaznak. Úgyhogy igen, lehetne jobb helyzetben a jazz, nem ez a divat most, de még nem halt meg. Habár süllyed a hajó, de még mindig játszunk, és ez a legfontosabb.
Bágyi Balázs: Ehhez kapcsolódóan a Magyar Jazz Szövetség is azon dolgozik, hogy a jazz és a magyar muzsikusok helyzete javuljon az országban. Azért is vagyunk itt többek között, hogy olyan embereket is elérjünk, akik mondjuk év közben nem mennek be egy jazz klubba vagy célzottan egy koncertre, de itt ha ellátogatnak az udvarba, óhatatlanul találkoznak a műfajjal, és reményeink szerint meg is szerethetik azt.
Emellett fórumokat, fellépési lehetőségeket kell biztosítani az előadóknak. Például van az udvarban egy tematikus női napunk, női zenekarvezetőkkel, mert az ő munkájukat is szeretnénk segíteni, illetve láthatóbbá tenni. A jazzben általában háttérbe szorulnak a hölgyek, mivel a hangszeres előadók 90 százaléka férfi, így a női jelenlét itt főleg az énekesnőkre koncentrálódik.
Harcsa Veronika: Egyrészt szakmailag azt gondolom, hogy hihetetlenül színes és nagyon magas színvonalú a magyar jazz. Én az udvarban zajló koncertek majdnem mindegyikét végighallgattam, és egyáltalán nem unatkoztam. Hiába fáradok el a tíznapos fesztivál végére, jóleső érzés hallgatni a színvonalas koncerteket. Van jónéhány olyan szín a hazai jazzpalettán, amit Európában máshol nem hallani, vagy azért, mert Dresch Mihály öröksége érződik rajta, vagy azért, mert olyan kreatív géniuszok zenélnek itthon, akik külföldön tanultak, majd hazahozták a tudásukat, mint például Bacsó Kristóf, Varga Dániel vagy a New Fossils szaxofonosa.
Ezzel szemben tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem könnyű a hazai jazz helyzete. Szűk a tér számunkra, különösen a fővároson kívül. Budapesten van két jazz klub, az Opus és a Budapest Jazz Klub, és ez remek is, lakosságarányosan kiemelkedő szám az európai fővárosokhoz viszonyítva. Ugyanakkor ezen túl nagyon nehéz a helyzet, rengeteg tehetséges zenész van, mégis rendkívül kevés a lehetőség. A támogatások is lehetnének magasabbak, de azt is tudom, hogy nem a jazz az egyetlen olyan színtér, ahol nehéz a megélhetés. Én annyira erőteljesnek látom mégis a magyar jazzt, hogy szerintem túl fogja élni a mostani helyzetet, de azt be kell vallani, hogy nem egy könnyű pályán járunk.
Mit mondanátok a fiatal jazz-zenészek számára? Milyen fórumok vannak számukra Magyarországon a fejlődésre?
Bágyi Balázs: Itthon jól kiépült a jazz intézményes oktatása. A Zeneakadémián már nagyon régóta van jazz tanszék, diplomát lehet szerezni ebből a műfajból is. Emellett ott van például a Bartók Béla Konzervatórium vagy a Váci Bartók-Pikéthy Konzi, illetve vidéken, például Miskolcon is van jazzoktatás. Azt is le kell szögeznünk azonban, hogy igencsak főváros-orientált ez a zene, ami a klubok jelenlétéből is látszik.
Harcsa Veronika: Azt tanácsolnám a fiataloknak, hogy mindig legyen B-tervük, mert én magam is úgy kezdtem el a zenei pályát, hogy a Műszaki Egyetemre jártam közben. Szerintem rendkívül hasznos, ha valakinek van egy másik szakmája is, mert így nem lesz kiszolgáltatva. Tehát én megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy visszamondjak nem annyira szimpatikus felkéréseket, mert nem voltam rászorulva arra a pár tízezer forintnyi pluszbevételre. Pedig ebbe könnyű belecsúszni, ha az ember rögtön egy lapra tesz fel mindent.
Szirtes Edina Mókus: Én azért is nyitottam meg a Mókuskert Udvart a Völgyön, hogy teret adhassak ezeknek a nagyon tehetséges fiataloknak, akik máshol nem feltétlenül tudják megmutatni magukat. Pedig valóban szenzációsan játszanak, ami nagy boldogsággal tölt el, mert azt érzem, hogy amiről álmodtam, az megvalósult.
Ha egy jazzben egyáltalán nem járatos embernek kellene elmagyaráznotok, mit szerettek ebben a műfajban, milyen szempontokat említenétek?
Harcsa Veronika: Azt szeretem a jazzben, hogy rengeteg részlet van benne, amire oda lehet figyelni, illetve azt a finomságot, kidolgozottságot és hatalmas szabadságot, amit nekem mint zenésznek ad. Ennek a kettőnek az egysége nagyon különleges. Ha valaki még egyáltalán nem ismerkedett meg a műfajjal, akkor azt javasolnám, hogy elsőként egy workshopra menjen el, mert nagyon fontosnak érzem, hogy aktív élménye is legyen az embereknek a zenéből, ne csak passzív, befogadói. Rám is akkora hatással volt ez a fajta közös hangadás a zenén keresztül, hogy úgy döntöttem, ezzel mélyebben szeretnék foglalkozni, így beiratkoztam a pécsi egyetemre egy zeneterapeuta képzésre.
Szirtes Edina Mókus: Az improvizáció és a szabadság ugyanaz a jazzben, mint az én szívemben. Én hiszek abban az ötvözetben, amit egyébként Borbély Mihály vagy Dresch Mihály is képvisel, ami etno fusion, komolyzenei, népzenei és jazz elemeket hoz egy platformra. Ettől függetlenül a klasszikusnak mondható jazz is lenyűgöz, meg az is, hogy milyen elképesztő tudással rendelkeznek ezek a zenészek.
