Ma jelent meg az Alvin és a mókusok új nagylemeze, amelyből elsőként az Ínyenc című számhoz készült kedvcsinálóként egy videó. Már maga a dalszöveg is igen érdekes, de a hozzá készült klip olyan képsorokat tartalmazhat, amelyek miatt csak erős idegzetű olvasóinknak ajánlott a megtekintése!
Az amúgy is roppant szabad szájú, szókimondó és humoros dalszövegek tömkelegével rendelkező banda ismét hozta a tőle már jól megszokott stílust, és úgy gondolom, hogy idén nagyszerű dalokat alkottak. Azonban különösen megfogott valami az Ínyenc című szám szövegében:
A zenekar a már tőle elvárható kritikus hangnemben fogalmazza meg, ahogy a világ darabokra szedi az autóbalesetben elhunyt szereplőnket:
Donor vagyok egy száguldó világban
És a türelmetlen várólista vár.
Majd mikor falnak csapódom,
Fellélegeznek az égre,
Kiveszik a részeim, sajnálják, az nekik jár!
De ami miatt különösen szimpatikus az az, hogy ezekbe a nem éppen boldog sorokba egy szerelmes dal van elrejtve:
De a szívem az csak a Tiéd!
Tiéd volt, Tiéd is marad!
Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat!
Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak,
Mert ha eltörik, összerakhatod újra,
Csak lehet, hogy nem lesz meg minden darab!
Első látásra/hallásra sokkoló volt, de miután újra megtekintettem egy régebben olvasott vers jutott eszembe; méghozzá Charles Baudelaire-től az Egy dög című ikonikussá vált francia remekmű. Eleve a cím alapján meg se fordulna az ember fejében, hogy egy szerelmes versről van szó. – Ilyenek ezek a franciák. Az költő elképesztően naturalisztikusan ír egy ösvényen talált halott állatról, amely lényegében már oszlásnak indult, mígnem gondolatmenete a végén eljut odáig, hogy egyszer szerelme is meg fog halni. Kedvesének teste is elsorvad, de ő akkor is hűen szeretni fogja.
Charles Baudelaire: Egy dög
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög
nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.
– És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!
Bár talán nem kellene egy verset párhuzamba állítani egy punk zenekar dalával, de mégis észrevehetetlen az a kötelék, ami a „dög” és a szerelem ellentétes együttélésében teljesedik ki. Mindkét alkotás ugyanolyan őszinteséggel mutatja meg, hogy az igaz szerelem azt tiszta marad még a mocsokban is.
Aki kedvet kapott ezek után, hogy akár személyesen is meghallgassa legújabb számaikat, az máris kapja elő a naptárát, hiszen ma indul útnak a banda, hogy friss nagylemezüket bemutassák országszerte! Viszont addig sem kell csüggedni, a YoutTube-on már bele lehet hallgatni mind a tíz számba egy kis részlet erejéig.
