Érdekes volt meghallgatni, hogy milyen, ha az Ivan & The Parazol találkozik a progresszív rockkal, beattel, jazzel, és mindezt nem máshol mint a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
A banda egy egész estés programmal állított emléket a ma már klasszikusnak számító Syriusnak, a hetvenes évek kiemelkedő magyar zenekarának. A három tételből álló előadás tematikusan mutatta be az 1970 és ’73 közötti munkásságukat (mondhatni a korszak igazi zenei világát). Az Ivan & The Parazol újragondolta és saját képére formálta a Syrius számait, majd megtűzdelve önálló szerzeményeivel bemutatta mindezt a közönségnek. Akik mellesleg egészen nagy számban jelentek meg a teremben, hiszen a székeknek csak egy kis része maradt üresen.
A két banda zenei találkozásának legnagyobb érdekessége az, hogy a Syrius sosem használt gitárt, az Ivan & The Parazolban pedig alapvetően nincs fúvós, így a hangszerelés különbsége miatt az átdolgozott számok igazán különlegessé váltak. Nagyon jól állt az I&TP-nak a fuvola és a szaxofon, de Balla Máté gitárszólói is remekül hangoztak a Syrius számaiban. A zenekar tagjai és a vendégművészek is lenyűgözték a közönséget a tehetségükkel és profizmusukkal, egy tökéletesen felépített koncepciót láthattak megelevenedni a színpadon a nézők. Az én személyes kedvencem az I&TP második albumáról származó Modernial című szám volt, amit Beke István, a banda billentyűse egy versenyzongorán adott elő. Egészen elképesztő volt ilyen formában hallani a dalt.
Bár Iván elmondása szerint nehéz volt megtanulniuk a Syrius dalokat, a rengeteg gyakorlásnak azért meglett az eredménye. A helyszínhez méltóan nem csupán egy hagyományos akusztikus koncertet hallhattunk, annál sokkal többet; egy katartikus, energikus, sokszínű zenei élményben lehetett részünk.
És ahogy a Syrius egyetlen nagylemezének, az Ördög álarcosbáljának végén is elhangzik – és ahogy Iván is zárta a koncertet – : „Music is the healing force of the universe”.
