Tumblr generációs tinédzser voltam. Kisebb kitérőkkel, és talán mélyebb könnyűzenei tájékozottsággal átölelve, de ugyanazt a sztereotipikus ízlésfejlődést jártam be, mint azok a lányok, akik fake érvágós képeket reblogoltak a neten. A középiskolás éveimet ebből kifolyólag olyan zenekarok határozták meg, mint az Arctic Monkeys, The Neighbourhood vagy az 1975, hogy aztán a 2010-es évek végére beleszeressek az újhullámos hiphopba, aztán most itt legyek, ahol vagyok.


A képhez tartozó alt jellemző üres; 970_90.jpg a fájlnév

Ezt minden szégyenérzettől mentesülve vallom meg, mert mai napig azt gondolom, hogy ez tökéletesen rendben van így, valamint ez egy elég erős leegyszerűsítése a dolgoknak. A lényeg, amiért ezt felhoztam, hogy tulajdonképpen egyetlen olyan ’10’s indie zenekar maradt, amellyel kapcsolatban azt érzem, hogy velem együtt, azonos irányvonalon érett és fejlődött. Ennek apropóján érzem kötelességemnek kifejteni, amit bizony előítéleteik vagy inkompetenciájuk miatt kevesen tudtak eddig feldolgozni: a The 1975 2018-ban megjelent A Brief Inquiry Into Online Relationships című albuma a 2010-es évek egyik legfontosabb és legizgalmasabb poplemeze, kérdés nélkül.

A Brief Inquiry (hadd legyen innen ABIIOR) a zenekar harmadik nagylemeze, a 2013-as self-titled debut albumot, amely nagy népszerűségre tett szert, habár a kritika utálta, az I Like It When You Sleep For You Are So Beautiful Yet So Unaware Of It követte 2015-ben. A második album után az az NME tette meg őket az év zenekarának, amely két évvel azelőtt az év legrosszabb bandájának nevezte a manchesteri formációt. Aztán tavaly novemberben kijöttek az ABIIOR-ral, ami az NME-nél az év lemeze lett, a Pitchfork is hasonlóképp imádta, #1 album volt, és elérte, hogy úgy cikkezzenek a zenekarról, mint „band of the decade”.

Az album pontosan olyan, mint amilyennek minden poplemeznek lennie kéne a 2010-es években. Szinte kudarc nélkül nyúl bele minden zenei műfajba, amihez kedve van. Az ABIIOR megmutatja, hogyan lehet egy projektbe bezsúfolni az indie-t, a rockzenét, a dancehall-popot, a klasszikus R’n’B-t, az újsulis hiphopot és a Burial-hatású UK garage-t. Mindezt úgy, hogy pillanatig se érezd, hogy magára erőltetne bármit. Ez a lemez nonverbálisan azt üzeni, hogy popzenét csinálni azért jó, mert a popnak nincsenek megírt kódjai, abba belevihetsz bármit, amiben jól érzed magad, és nyugodtan kísérletezhetsz bármivel, a végén simán működhet a dolog.

Forrás: blackofhearts.com

De nem csak a nonverbális üzenet miatt emelkedik ki a lemez a popszférából. Matt Healy (akiről simán kijelenthetjük, hogy a brit könnyűzene fiatal generációjának legfontosabb figurája) kiváló szövegíró. És ez nem csak abból látszik, hogy a Pitchforknál év dalának kijelentett Love It If We Made Itben hogyan foglalja össze a 21. század legnagyobb betegségeit a klímaváltozástól Trumpig. Az album szövegei egyáltalán nem olyan specifikusak, mint azt annak a címe alapján gondolnánk. A barátnője megcsaláslásáról, a heroinfüggőségről, az amerikai fegyvertartási törvényekről és az öngyilkosság problematikájáról is úgy beszél, hogy sose érezzük azt, hogy ezt már megírták előtte, a közhelyeket nem kényszeresen kerüli, hanem ritkán, de annál ügyesebben használja őket. Az egyszerűen fogalmazott mondatok mögött mindig komoly problémák állnak, és mindez a banda által hangszerelt szuperdallamos popzene köntösében egészen különleges élmény.

Az ABIIOR hibázik is olykor. A Siri által felmondott spoken wordös The Man Who Married A Robot egy elég közepes és elcsépelt ötlet, még ha van is funkciója, hogy közelebb húzza a többi dalt az alapkoncepcióhoz. De elég unalmas és felesleges a rehabról írt Surrounded By Heads And Bodies is, habár egész szépen meg van alkotva az atmoszférája. Az elképesztő eklektikussága ellenére koherensnek megmaradó ABIIOR megmutatja, miért jó popzenét csinálni, hogy mire lehet használni azt a bevételeken kívül. Nem tudom, hogy mennyi van még a The 1975-ban, de ha állandóan ugyanúgy fognak tudni megújulni, ahogy tették azt az eddigiekben, akkor nehéz lesz rájuk nem figyelni, és nehéz elképzelni azt is, hogy ne legendás zenekarként írják be magukat a poptörténetbe.

Maier Péter

Kiemelt kép: krui.fm