Egy egész generációt sokkolt pozitívan az egykori disney-s zenekar, a Jonas Brothers váratlan visszatérése márciusban. A Sucker jelenleg is a slágerlisták élén szerepel, ahogy a június 7-én megjelent Happiness Begins is. A banda közel tíz év kihagyás után megjelent első albuma nagy népszerűségnek örvend.
Ki ne emlékezne a Jonas tesókra? A három amerikai fivér, Nick, Joe és Kevin szerves részét képezte minden kislány életének – köztük nekem is – és szüleiknek 2010 környékén, hiszen egyszerre hallgathattuk a dalaikat, és nézhettük a róluk szóló sorozatot a Disney Channelen. Nosztalgiázásképpen magam is sűrűn vettem elő és hallgattam azokat az ikonikus Jonas Brothers dalokat még mostanság is (S.O.S, Burning up, Year 3000), amikért gyerekként meg voltam őrülve. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy a szólókarrierbe és családalapításba kezdett Jonas trió váratlanul újra felbukkan majd, felélesztik a közös zenekarukat, és nemcsak egyetlen új számot, hanem egy egész új lemezt adnak ki, amivel turnéra is indulnak.
A Happiness Begins minden tekintetben sokkal érettebb és önállóbb lemez, mint bármelyik, amit a banda korábban kiadott. Ez részben amiatt van, mert már nem köti őket semmilyen szabályzat vagy kötelesség a tinisztárgyártó, emiatt pedig nagyon szigorú Disney-hez, főként viszont azért, mert a Jonas tesók feje felett is eltelt tíz év, ami érettebbé tette őket. Az album a címéhez hűen (Boldogság kezdete) egy nagyon pozitív, kellemes hangzású lemez, tele olyan dalokkal, amik tökéletesek lehetnek egy idilli tengerparti, vagy balatoni nyaralás, utazás háttérzenéjének, valamint ötvözik azokat a stílusokat, amiket szólókarrierjük során Nick, Joe, valamint Joe másik zenekara, a DNCE kialakított.
Ezek eredménye egy egészen különleges, kicsit funk, kicsit disco és R&B stílusú lemez, aminek néhány számánál élesen elkülöníthető, hogy melyik testvérhez „tartozik”, ilyen például a Hesitate, ami Joe szerelmi vallomása a feleségéhez, a Trónok harcából ismert Sophie Turnerhez, valamint az I Believe, amit Nick szerzett ugyanilyen célból Priyanka Choprának. A Happiness Begins többi száma, például az Only Human, Happy When I’m Sad és a Comeback viszont egyértelműen a Jonas Brothersé mint zenekaré, még úgy is, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit emlékeztetnek a korábban megjelent dalaikra, ami nem is baj, mivel egy évtized alatt nem csak ők, hanem maga a zeneipar is nagyot változott.
Nem lesz Grammy-díjas lemez, ahogy a Jonas tesók sem lesznek valószínűleg sosem Grammy-díjas előadók, mert a saját meglátásaim szerint úgy gondolom, nem „divat” egykori tinisztárokat így elismerni még akkor sem, ha egyébként megérdemelnék, de ahhoz, hogy csak úgy dalra fakadjunk egy kellemes nyári estén keresve sem találhatnánk jobb albumot. Szóval elő a koktélokkal, és „let’s find a place where Happiness Begins…”
Kiemelt kép: jonasbrothers.com
