Mindig nagy öröm hazai előadótól ajánlani bármi hallgatásra érdemeset, külön szívmelengető, ha az a korong igényes, komplex, újító, és magához a zenekarhoz is hű.
A Minden rendben még ebben a hónapban jelent meg, így viszonylag friss dalokról beszélünk, pár szám azonban már-már jelenleg is klasszikusnak számít: olyan trackek, melyek nem sokkal az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi után csordogáltak ki. Külön említésre méltó, hogy igényes zenekar révén egészen Prágáig szaladt a zenekar, hogy felvegye a dalokat a világ egyik legprofibb stúdiójában, analóg módon. Ez azért király, mivel így a felvétel úgy szól, ahogy koncerteken előadják a dalokat, viszont a hangzásba nem kontárkodik bele egy Bátonyterenye-külsői lovag, akinek a szakmai tudása erősen megkérdőjelezhető.
Az atmoszféra, amibe pedig belecsöppenünk, több mint énkeresés, több mint pár elvetett gondolat a vakvilágba. Egyik pillanatban a kellemes és laza címadó dalban érezzük, hogy a világ lassan újra a miénk, utána pedig az elmúlt öt év hazai könnyűzenéjének a legérzékenyebb dala gondolkodtat el azon, hogy mi is a valódi keresnivalónk itt a világon. Első hallgatásra az Engem is szélből font úgy hat, mintha egy üres, sötét szobában a saját légzésünket hallgatnánk, de még annál is bensőségesebb érzelmekről beszélünk. A klasszikusok, mint például a Testemnek ha engedem vagy a Nem vagyok egyedül instant slágerré vált a megjelenés pillanatában, szerencsére pont jól oszlik meg a kísérleti (bár mondhatnám, hogy tökéletes, de nem megszokott) dalok száma a klasszikusabb értelemben vett Blahával. Az egész egy olyan kiszakadás az életből, hogy közben soha nem éreztük ennyire, hogy élünk.
A hangzás pedig szívszaggatóan jó, Schoblocher Barbara hangja most érett meg igazán arra, hogy az alter, de talán a teljes magyar könnyűzenében az egyik legszínvonalasabb női énekesnő legyen; a Carson Comara hegyező szintihangok, a gitár, a dob feszes pattogása, egyszerűen minden a helyén van.
És hogy miért hallgass bele? Mert te is voltál szerelmes, voltál már ezerszer elveszve. Mindenkinek megvannak a személyes világvégéi, ugyanúgy vannak azok az egy vagy két személyre szóló pillanatok, amik csak három percre jelentik az örökkét, de pont attól lesznek igazán jók.
Ezeket ez az album mind tudja, és tökéletesen tudunk azonosulni minden egyes szóval, hanggal, ütemmel. Ajánlom ugyanúgy tizenéves lelketörött tinilányoknak, akik már túl sokat hallották Shawn Mendest. Azoknak, akiknek éppen semmi kedve a saját dolgukat elvégezni, és kicsit kiszakadnának. Szó szerint bárkinek. De nagyon.
Kiemlet kép: napmedia.hu
